Orbán Viktor nem tanul.
A miniszterelnök szerintem komoly diplomáciai hiátusokkal bír. Nem képes lefordítani a diplomáciai nyelvezetet a maga világára. Ha pedig nem veszi figyelembe azokat a jelzéseket, amelyek szerte a világból – nem csak Európából, hanem az USA-ból is – érkeznek, úgy csúf jövő elé nézünk.
Magyarország az Európai Unió soros elnöke. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarország – és annak „felkent” miniszterelnöke – diktál. Nem. Az uniós elnökség a szolgálatról szól. A közösség, mind a 26 tagállam, szolgálatáról. A kompromisszumok és legjobb döntések megszületéséhez való bábáskodásról.
Amióta a FIDESZ-kormány elfoglalta pozícióját, egyre másra érkeznek a finom célzások, hogy az a politika, amelyet oly nagy elánnal folytat — nem kedves az Európai Uniónak.
Finom célzások és intések.
Emlékezzünk a Kósa-Szíjjártó páros szájjártatása és euro-árfolyam megugrás után a német kancellár figyelmeztetésére. (És annak durva, a nemzetközi diplomáciában nem megszokott visszautasítására.) Az elmúlt 11 hónapban több ilyen érkezett a kormány címére. Csak egy-kettő, hogy emlékezzünk vissza a fiaskókra, ne hagyjuk magunkat eltéríteni a sikerpropaganda által.
Az amerikai elnök „nem tudott időt szakítani" – és belátható időn belül nem is fog – arra, hogy fogadja a magyar kormányfőt. Az elmúlt napokban jelent meg a nyilvánosságban az USA külügyminiszterének nyilatkozata a magyar emberjogi kérdésekről.
Az Unió – magyarázhatja a magyar kormány így, vagy úgy – elvitte a partnerségi csúcsot a lengyel elnökség idejére. Ez egyébként – más elemzők szerint is – nagyban köszönhető Barack Obamának. Hogy a magyar kormány idevonatkozó magyarázata mennyire sántít, azt jól mutatja, hogy májusban Obama el tud menni Lengyelországba, de a magyar utazását lemondta. (No comment!)
Ide lehet idézni a felettébb kínos jelentet Brüsszelben a médiatörvény okán.
Április 9-én pedig Orbán Viktor kénytelen volt elviselni Christian Wulff, német köztársasági elnök, „baráti” kioktatását a magyar kormány által képviselt bel- és gazdaságpolitikai lépések miatt.
Az okos ember hallgat a példabeszédekre. Mert megérti. Orbán Viktor úgy látszik, nem érti e cizellált mondatokat.
A következtetést szabadon levonhatják az olvasók.
A kormány kommunikációja mindezeket visszautasítja, mondván „új politikát valósítanak meg, amely az ország érdekét szolgálja.” A probléma mindezzel a propagandával csak az, hogy felettébb nagyképű és káros. Emlékezzünk arra a parlamenti válaszra, amelyet a kormányfő az uniós elnökség „sikereinek” kritikájára adott: „nem forgatom fel a várost egy elve kudarcra ítélt csúcstalálkozó miatt”.
Ennél bornírtabb választ nem is adhatott volna. Ebben ugyanis benne van minden, amelyet az Unióról gondol, minden, amit az együttműködés fontosságáról tart.
A kormány hatalomra kerülésétől kezdve a „hivatásos huhogók” figyelmeztettek arra, hogy Magyarország – földrajzi helyzetét és gazdasági adottságait figyelembe véve – csak az unió keretei között számíthat felemelkedésre. Minden más politika romlásba viszi az országot. Valójában „nincs élet az unión kívül”. Pontosabban: lehet élet az unión kívül, de azt inkább vegetálásnak, csődnek lehet nevezni. Több szakértő hívta fel erre a figyelmet – itthon és külföldön –, ám mindez a kormányzatban süket fülekre talált.
A jövő tehát nem tágas és nem felemelő.
A jövő bizonytalan és sötét. Az ígéretekkel egyre több padlás van tele, és egyre kevesebben bíznak a tartós kibontakozásban. Ilyen körülmények között nincs is rá remény. Az ország feléli anyagi megtakarításait, és nem képes olyan fejlődési útra lépni, amely alapja lehetne a következő generációk jólétének.
A kormányt mindez cseppet sem érdekli, hiszen csak az orráig lát. Tervei csak néhány hónapig élnek, sokszor még addig sem. Nincs jövőképük csak egyről, a hatalom mindenképpen való megtartásáról. Arról azonban elfeledkeznek, hogy a hatalom az a népből ered. Ugyanúgy leválthatja őket, mint ahogy beemelte a kétharmados többségbe.
A nép pedig csak akkor lesz elégedett, ha szabadságban, jólétben élhet. Az a politika, amelyet most a FIDESZ gyakorol, egyiket sem garantálja. Jogalkotása olyan messze van a demokráciától, mint Makó Jeruzsálemtől. Gazdasági intézkedései pedig a dilettantizmusról árulkodnak, hiába nevezi azt „unortodoxnak”.
Kiírja magát a nemzetközi együttműködésből, az ország elveszti feje fölül azt az ernyőt, amit az uniós tagság kínál.
Mindezt – ha nem is így összeszedve – érzékeli a közvélemény, az ország lakossága is. Egyre többen ismerik fel, hogy a „fülkeforradalom” nem az, aminek mondják. A Nemzeti Együttműködés Rendszere csak egy nagy porhintés annak érdekében, hogy elrejtse az uralkodó politikai elit impotenciáját, inkompetenciáját.
A legnagyobb baj majd két-három év után lesz igazán látható.
Addigra elfogynak a „készletek”, és maradunk helyben.
Faludy szavaival: „..megáldva, s leköpve mindenütt”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése