Szájer József nyilatkozata többekben megütközést keltett. Nem az a probléma elsősorban e törekvésben, hogy a szavazatmaximálásra törekszik, hanem az, hogy nem vesz tudomást a világ fejlődésének irányáról. A javaslattevő a mai – vagy inkább tegnapi és tegnapelőtti – rendszerekben gondolkodik. Ezekről sorra kiderül, hogy elavultak, nem felelnek meg a kor változásainak.
Az egyik ilyen tény, hogy a világ társadalmaiba oly mértékben épülnek be a tudományos, technikai eredmények, hogy hatásukra az totálisan átalakul. Megváltoznak a termelés körülményei, egyre kevesebb „dolgos kézre” van szükség az adott ország számára kellő anyagi javak előállításához. Ez azt eredményezi, hogy csökken az állam adó és járulékbevétele, ugyanakkor pedig több – a munkából önhibáján kívül rekedt – polgárról kell gondoskodnia a társadalmi szolidaritás elve alapján.
Az erre adott válasz, miszerint növelni kell a népesség számát – nem jó válasz. Mert a felnövekvő nemzedék újabb csapdahelyzetben találja majd magát. Nem lesz annyival több munkahely, csak a képzett munkanélküliek száma emelkedik, a mainál is nagyobb terhet róva a szociális ellátórendszerekre.
A probléma nem új keletű. Már az ENSZ is foglalkozik e problémával, hiszen globális méretekben ez a probléma sokkal égetőbb, mint azt gondolnánk.
Túlnépesedés
A Föld egyik legnagyobb problémája a túlnépesedés. Ezt a problémát már társadalomtudósok a XVIII. században is felvetették. (Thomas Robert Malthus). A Föld népessége a XVI. századtól – az első ipari forradalomtól és Amerika felfedezésétől folyamatosan és exponenciálisan növekszik. Az 1600-as évek táján a Föld összlakossága egymilliárd körül volt, míg az ezredfordulóra elérte a csaknem hatmilliárd főt.
A szinte robbanásszerű növekedésnek több tényezője van, néhány ezek közül: a mezőgazdasági termelés intenzívvé válása, a technika és a kémia eredményeinek használata a gazdálkodásban; intenzív állattenyésztés, amely felváltotta a legeltetést. Az egészségügy és az orvostudomány fejlődése, különösen a XIX. század végétől, az ipari termelés gépesítése és automatizálása stb. Ezek együttes eredményeként (táplálkozás, életviszonyok és közegészségügyi helyzet javulása) az átlagéletkor jelentősen növekedett.
Az életkörülmények javulásához és az ún. ipari társadalmakban végbemenő átalakulás, a társadalom addig nem tapasztalt rétegződése, a nagyvárosok és metropolisok kialakulása átrendezte a fejlett világ szerkezetét. Ez az átrendeződés főként az elmúlt három-négy évtizedre jellemző. A következő ábrán látható, hogy az úgynevezett fejlődő világ is átveszi ezt a struktúrát. A városokba áramlik mindaz a tömeg, amely megélhetését nem találja meg a mezőgazdaságban, a tradicionális kézműiparban és foglalkoztatási ágazatokban. Az így felduzzadt városok lakossága igen kiszolgáltatott mind élelmezési, mind energetikai és megélhetési szempontból.
Ez pedig már akkora tömeg, amelynek eltartására a bolygó nem képes.
Nincsenek meg sem az energetikai, sem a más nyersanyagforrások, és az egyre inkább intenzíven kihasznált termőföldek sem képesek a hozamok emelésére. (Az pedig ennek a tendenciának egy igen káros következménye, hogy a termelés érdekében kiirtják azokat az őserdőket, amelyek a Föld CO2-jét megkötik, és oxigénnel látják el a légkört. Európányi területű esőerdő tűnt el az elmúlt két évtizedben.)
Idézzük ide Nature (2003.08.08) folyóiratban megjelent előrejelzést:
„Az emberiség túlnépesedése jelenti a legnagyobb veszélyt a Föld élővilágának változatosságára – állítják amerikai kutatók. A 114 ország népesedési adatain alapuló vizsgálat szerint csak ez a tényező 2020-ra az állat- és növényfajok hét, 2050-re már 14 százalékát sodorhatja a kihalás szélére. A túlnépesedés problémája hamarosan megelőz minden más természetvédelmi szempontot, ha a Föld lakóinak száma ilyen ütemben gyarapodik – jelentette ki a Nature tudományos magazinnak Jeffrey McKee, az Ohio Egyetem kutatója.”
Ezt a nézetet erősítik az ausztrál szakemberek is (The Canberra Times – online):
Shahbaz Khan, az UNESCO egyik frissen kinevezett vezetője tollából. Magyar megjelenés ezen a linken olvasható: http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=233046
„A túlnépesedés veszélyesebb, mint az éghajlatváltozás. Hangosabban ketyeg a népesedés időzített bombája, mint az éghajlatváltozásé” – mondta az UNESCO egyik vezetője.
Shahbaz Khan korábban az ausztráliai Charles Sturt Egyetem egyik – élelmiszer-biztonsággal és vízgazdálkodással foglalkozó – intézetének volt a vezetője, és ott a kontinens-ország regionális fejlesztési kérdéseivel foglalkozott.
A szakember – a Canberra Times számára adott nyilatkozatában – kijelentette, hogy a túlnépesedés óriási pusztító potenciált tartalmaz, mind gazdasági, mind szociális, mind ökológiai értelemben. Az éghajlatváltozással szemben az igazi problémát az fogja jelenteni, hogy nem lesz elég víz, termőföld és energia ahhoz, hogy a gyorsan szaporodó földi népességet el lehessen tartani. A szakember a válság első igazi jelének tartja, hogy Thaiföldön a rizs ára megnégyszereződött az utóbbi négy év során, ami Indiát például arra késztette, hogy az adott népélelmezési cikkre kiviteli tilalmat rendeljen el. A helyzetet külön súlyosbítja a vízhiány, ami az öntözést fogja ellehetetleníteni. Ezért például – figyelmeztetett Khan – Ausztrália sem rendezkedhet be arra, hogy az öntözési korlátozások miatt kieső gabonatermést importból pótolja.
Az UNESCO párizsi központjában Khan 190 ország vízgazdálkodásának szervezését fogja áttekinteni. Mint az új beosztásának átvétele alkalmából figyelmeztetett, „a tudósok oly mértékben aggódnak a jövőért, hogy a valós tényeket félnek teljességükben a politikusok és kormányok tudomására hozni.”
Tehát a probléma globális és helyi is egyben.
Erre a választ megtalálni az elkövetkező évtized legnagyobb kihívása.
A politikusoknak itt – tudósokkal, szakemberekkel együtt – félre kell tenniük kisstílű egyéni és politikai ambícióikat, mert az ország egészének jövője forog kockán, nem holmi pártpolitikai csatározás jövője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése