SAJTÓSZABADSÁG — Ice-t és a hatósági ízlés

Nagy derültséget, esetleg bosszankodást váltott ki – a hatóság részéről felháborodást –, kinek milyen az ízlése, Ice-T egyik rapjének közreadása a Tilos Rádióban. Nem kívánom ide idézni a különböző – írott és net-es sajtóban megjelent – véleményeket, csak egyetlen szó minderről: szánalmas.

Szánalmas az a fajta ízlésrendőrség – ma már a törvény erejénél fogva – amely uralkodni kíván hazai és külföldi (idegen nyelvű) megnyilvánulások felett.
Ijesztő, hogy előírhatják, hogy mi tessen és mi nem, mit olvashatok, hallgathatok, nézhetek és mit nem. Minden szép és jó, amit a hatóság annak tart, és tűrhetetlen, tiltandó és büntetendő, amelyről magasztos ízlésük azt mondja: nem!
Nos azt gondolom: ilyen hatóság léte is abszurd. Hiszen hogyan befolyásoljam azt, hogy tetszik nekem Dalí színvilága, hogy lenyűgöz Picasso Guernica-ja és Leonardo titokzatos mosolyú Madonnája? Hogyan befolyásoljam – ez már szinte beismerés számba megy – fülem, amelybe nem igazán mászik be Wagner a maga súlyosságával, de Mozart, Beethoven, az ABBA, a Beatles, és még sok más zene ki-be jár?

Csak azért, hogy bemutassam tisztelt olvasóimnak, hogy mivel is állunk szemben, közreadok egy költeményt, amely legalább olyan „kriminális” a médiahatóság fenti ízlése szerint, mint az elhíresült rapperé.

A vers hosszú, nem fér a blog keretei közé — 13 nyomtatott oldal.
A kötetet – Üvöltés címmel –, amelyben megjelent, Magyarországon, Budapesten, az Európa Kiadó Európa-Zsebkönyvek sorozatában, 3. kiadásként, 1982-ban adták ki. (Pedig akkor valóban létezett a cenzúra, mind intézményesen, mind tartalmilag.)



Allen Ginsberg


ÜVÖLTÉS
                                         Carl Solomonért

Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület
romjaiban, hisztérikusan lemeztelenedett
éhezőket,
a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy
pofa hasis után kutatva,
angyalfejű hipstereket égve az éjszaka gépezetében
a csillagos dinamóhoz fűződő hajdani égi
kapcsolatért,
kik nyomorúság és rongyok és üres tekintetű
intelligens pofájú cigarettázás a lassú dzsessz
városainak csúcsain átlebegő hidegfolyóvizes
lakások természetfölötti sötétjében,…


…kiket kirúgtak az akadémiákról, mert bediliztek és
obszcén ódákat közöltek a hirdetőtáblák üres
ablakain…


…kiket tökön rúgtak mikor Laredón át New Yorkba
igyekeztek vissza egy adag marihuánával,…


…kik hetven órán keresztül pofáztak egyfolytában
parktól kégliig kocsmától a Bellevue-ig
múzeumtól a brooklyni hídig,
letűnt serege a platonikus társalkodóknak
vészkijáratok lépcsőfokairól ablakpárkányokról
az Empire State Buildingről a holdról a mélybe
ugorva,

karattyolva visítozva okádva suttogva tényeket
emlékeket és vicceket és arcátlan pletykákat és
kórházak és börtönök és háborúk sokkjait,…


…kik nyakon harapták a detektíveket és gyönyörködve
visítoztak a rabomobilokban nem elkövetett
vétkeik miatt hanem önnön vad forrongó
pederasztériájuk örömmámorában,
kik térdre rogyva üvöltöztek a földalattiban és
farkukat meg kézirataikat lóbálták mikor
lecipelték őket a tetőről,…


…akik zsebhokiztak reggel és este a rózsalugasokban
a parkok meg a temetők füvében bőségesen
telefröcskölve ondóval bárkit, aki a szemük elé
került,…