El lehet gondolkodni azon is – kisember lévén – tehettünk volna valamit azért, hogy befolyásoljuk a körülöttünk dúló világot?
A probléma mégis az, hogy ezt a szembenézést, visszanézést általában nem tesszük meg. Letudjuk az évet egy bulival, néhány – vagy több – korty itallal, kellemesen elzsondítva fejünket. Kizárjuk a külvilágot, mert igazán csak magunkban érezzük biztonságban magunk.
Kizárjuk azt a külvilágot, amely elől persze nem menekülhetünk, mert mint a Hydra, körülfog, és nem igazán hagyhatjuk figyelmen kívül. Mert állandóan berobban csendes intim szféránkba. Bezúdul mindenféle ürüggyel: emelkedő árakkal, csökkenő szabadságjogokkal, egyre rosszabb kedvvel.
Ha kimegyek az utcára, nem igen látok jókedvű, felszabadult – láthatóan boldog – embereket. Bocsánat, ha látok is, az megy ritkaságszámba! Pedig valahogy fordítva kellene lennie!
Ez a felismerés pedig tovább fokozza „rosszkedvem telét”.
Elküldtem barátaimnak a szokásos újévi üdvözleteket. Nem is tudom miért, de a szokásos protokoll szöveget kiegészítettem egy sorral:
Remélem 2011. jobb lesz! Bár, ahogy most kinéz... :-(
Ez azt mutatja, hogy valójában semmi jót nem várok a következő évre. Persze – mondhatjuk –, ez lehet az én egyéni szoc. problémám. De azt hiszem, ezzel a gondolattal nem vagyok egyedül. Ez nem eredendő pesszimizmus. Inkább realizmus és előrelátás.
Vannak a saját és a társadalom életében is előre látható történések. Amiket ki lehet számítani, ha elegendő figyelemmel vizsgáljuk a történéseket. Az okozatok és eredmények mindig valamely okból vagy összetevőből fakadnak. Nem új dolog ez, de mintha manapság erről elfeledkeznénk.
Mintha például a mai kormány nem tudná, hogyha „a” dolgot tesz meg, annak biztosan „B” lesz az eredménye, sőt „B+C”-vel is számolhatunk.
Magam megpróbálom kikövetkeztetni a „B”-t, sőt a „B+C”-t is. Így esetleg kevesebb meglepetés ér. Ám arra, hogy „a” legyen-e vagy nem, arra igen kevés a befolyásom.
Próbálok ellene tenni a magam módján, Radnóti szavaival: (Második ecloga)
„…. Írtál-e tegnap óta?
KÖLTŐ
Írtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska
miákol és az eb vonít…
Írok, mit is tehetnék…
ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes,
mert bátorság ez is,…
REPÜLŐ
…Írsz rólam?
KÖLTŐ
Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek.”
Ám ne legyünk kishitűek!
Boldog Új Évet Mindenkinek!
Ha lehet – magunk táján –, tegyünk érte!
Csaba!Rosszkor voltál az utcán! Január 1-én hajnalban, televolt a város önfeledt boldog (és főleg részeg!) emberrel. Én is mindig azt remélem a következő év jobb lesz. Volt amikor bejött, de többnyire nem. Az ember viszont olyan, hogy a szépre szeret emlékezni, a rosszat igyekszik elfelejteni. Én már nem várok semmi jót, és ez többnyire bejön, ha mégsem elkönyvelem nyereségnek. Én megtettem, teszem ami tőlem telik, de már tudom, hogy a világ nem hagyja magát megváltani. Ezekkel a sorokkal kívánok Neked kellemes ünnepeket és boldogabb új esztendőt. Elsősörben ERŐT! EGÉSZSÉGET!
VálaszTörlés