2010. december 6., hétfő

FIDESZ és a „fülke forradalom” vége

Az elmúlt hónapokban már egy-két blog bejegyzésben leírtam, hogy miként látom a jelen kormány és hatalom jövőjét, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elkövetkezendő idejét. Ezekben kifejtettem, hogy a májusi, gyors törvénykezés és a mostani alkotmányozás nagyon megnehezíti mindazok – parlamenti ellenzék, demokratikus erők – törekvéseit, akik a regnáló kormány demokratikus leváltására törekszenek.

Egyre több kérdést kapok napjainkban, hogy ha demokratikus úton nem – vagy csak alig – lehet megdönteni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének centrális erejét, akkor milyen jövő és cselekvési tér lehet előttünk?

Elemezzük egy kicsit a helyzetet más nézőpontból.

Elemezzük a helyzetet a hatalom szempontjából, pontosabban a hatalom képviselőinek szempontjából. Hogyan gondolkodnék én az ő helyükben, mi és hogyan motiválná politikai cselekvésem, mire törekednék.

Kormány kontra közvélemény

A kormány – valljuk be őszintén – elég kapitális bakikat csinál. Ezt ugyan egy új gazdaságpolitikának állítja be, amely érdekében, az áttérés során, áldozatokat kell hozni, és átmeneti időre nehézségekkel kell szembenézni. Ez még önmagában elfogadható is lenne, ha végre valahára kirajzolódna egy koherens és működő gazdasági rendszer képe. De ez valahogy az istennek sem akar megjelenni. A kapkodó gazdasági intézkedések egyre másra ütköznek falakba, komoly ellenállásba mind a hazai, mind a nemzetközi környezetben.
Itthon olyan rétegek – foglalkoztatottak olyan csoportjai – vonulnak az utcára, egyet nem értésüknek hangot adva, akik eddig ezt nem nagyon tették. Közalkalmazottak, köztisztviselők, pedagógusok, rendvédelmi dolgozók. Mindez azt mutatja – beleszámítva azt is, hogy elengedhetetlen kis hazánkban a nagy állami rendszerek okos és célszerű átalakítása –, hogy a kormány valamit nem nagyon jól csinál, és a választók ezzel nem értenek egyet. Ebben az esetben pedig rögtön megkérdőjeleződik az a központi kommunikáció, hogy mindez a „zemberek” érdekében történi. A „zemberek” saját érdekeik ellen nem igen szoktak tüntetni.
Az elmúlt hónapok kormánypolitikája – gazdasági döntések, hivatalos személyek elszólásai – immár harmadszor dönti be a nemzeti valutát. Az euró és a svájci frank árfolyamának drasztikus növekedése pedig azt eredményezi, hogy nagy tömegek anyagi helyzete lehetetlenül el a kormány ígéretével ellentétben, amely azt ígérte még néhány hete is, hogy megoldja a devizahitelesek helyzetét.
Mindez nem történt meg. A kormányszóvivő és a miniszterelnök szócsöve persze biztosítja a közvéleményt, hogy rosszul látják a helyzetet, és mindez az ő érdekükben történik.
A propaganda ez ügyekben szánalmas. Legutóbb Matolcsy György nyilatkozta, hogy a magyar hitelképesség leminősítésére „számítottak”, az nem volt váratlan. Szíjjártó Péter pedig ugyanezen hírre úgy reagált, hogy mindez a tőkés körök bosszúja a független gazdaságpolitika miatt.
Nos, lehet, hogy a közvélemény nagy része – aki nem olvas, nem hallgat gazdaságpolitikai híreket – még el is hiszi, ezeket a mondatokat. Azonban ha hazamegy, és postaládájában várja bankja levele, miszerint a törlesztő részlete olyan szintre emelkedik, amit már nem képes kifizetni — el fog gondolkodni. Mihelyst nő a szakadék az általa észlelt valóság és a hallott kommunikáció között, úgy fog egyre inkább elfordulni a vezető erőtől, és úgy fog növekedni elkeseredettsége és türelmetlensége.
Ez a türelmetlenség pedig aláássa a ma kétharmaddal rendelkező párt támogatottságát. Ez az elégedetlenség pedig megjelenik nem csak a városokban, hanem a vidéki településeken is. Azért kell különbséget tenni a két településtípus között, mert a nagyvárosokban a politika – és annak képviselője – jobban elidegenedik a választóitól, mint vidéken. Kevesebbet találkozik azokkal, kapcsolatuk nem olyan közvetlen, mint a kisebb falvakban, kisvárosokban.
A választók pedig fel fogják tenni az ominózus kérdést, mi a fenét csináltok? És megjelenik a szemrehányás is: „nem ezt ígértétek”!
Mind az önkormányzatok képviselőinek, mind a parlamenti képviselőknek egyre nehezebb lesz képviselniük azt a politikát, amelyet a FIDESZ hirdet. Komoly problémával kell szembe nézniük, mit is mondjanak választóiknak, amikor láthatóan semmi beleszólásuk nincs az ügyekbe. Sőt, az önkormányzati képviselők még rosszabb körülmények között vannak, mert hiába a kormánypárt támogatói, ebből semmit sem profitál saját településük, mert mint kiderült, kevesebb állami támogatást kapnak, mint tavaly.

Párton belüli érdekellentétek

Így az igazi erózió a FIDESZ-en belül lép majd fel. A töréspontot én a párt „kemény magja” – tíz tizenöt meghatározó személy, élén Orbán Viktorral – és a „talpas képviselők” között látom. Utóbbi csoporthoz csatlakozhat – a problémák súlyosbodásával arányosan – az a politikusi réteg, amely most a pártban a második, harmadik vonalba szorult.
Ennek a csoportnak az az érdeke, hogy FIDESZ minél hosszabb ideig maradjon hatalomban. Igen ám, de ha az ámokfutás így folytatódik, akkor erre kevés az esély, minden intézkedés, amely a lakosságot közvetlenül vagy közvetve negatívan érinti, a támogatók számát csökkenti, azaz, a hatalom újabb ciklusra való megragadását veszélyezteti.
Így e csoport előbb vagy utóbb lépéseket tesz saját érdekében.
Ez a lépés pedig lehet a kemény mag eltávolítása vagy háttérbe szorítása, és egy puhább – a nemzetközi gazdasági helyzetet, és a hazai környezetet jobban figyelembe vevő – politika kidolgozása és érvényre juttatása.
Ez a változás végbemehet a párton belül lassan, az ész érvek mentén, de megtörténhet puccsszerűen is. Mindkét lehetőség benne van a pakliban, a megfelelő Jolly Jokerek megvannak a párt soraiban.

Lehetséges változások

Amennyiben a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gazdasági terve nem válik be – márpedig minden külső körülmény ezt látszik alátámasztani –, úgy legkésőbb 2012-ben komoly problémával kell szembenéznie a FIDESZ-nek saját berkein belül. Kétharmados többségével olyan tömeget hozott be a törvényhozásba és a napi politikába, amelyet komolyabb krízis estén nem lesz képes kezelni. (Hasonlatos a helyzet az 1990-es választásokon nyertes MDF-el, amelyről másfél év után meg lehetett mondani hány különböző érték mentén szakad.)
A mai FIDESZ-ben a paletta igen színes. A nemzeti radikálisoktól a nemzeti konzervatívokon át a konzervatív liberálisig és a hatalom pragmatistákig sokféle árnyalat megtalálható. Ez egyébként az egy zászló alá gyűjtött politikai erők legnagyobb rákfenéje. Csak ideig-óráig – amíg szalad a szekér – lehet összetartani a sokértékű konglomerátumot. A nagyobb probléma vagy problémasor, esetleges kudarcok szétfeszítik az együttműködést.
Ha ez megtörténik, akkor több forgatókönyv is elképzelhető. Ezek mindegyike azzal számol, hogy a konkrét irányításból Orbán Viktort és szűkebb környezetét kiszorítják. Ennek mikéntje történhet a FIDESZ éppen esedékes kongresszusán, vagy rendkívüli kongresszusán. A mostani miniszterelnök és pártelnököt valami olyan funkcióba szorítják, amely nincs vagy csak nagyon közvetett kapcsolatban van a kormányzással. (például pártelnök, vagy tiszteletbeli elnök stb.)
A párt és a kormányzás felett az ellenőrzést pedig a párt nagy pragmatikusai vehetik át. Ezeknek a szakmai tekintélyét még nem csorbította ki az orbáni ámokfutás, hátrahúzódva csendesen figyelik az eseményeket. Nem exponálják magukat. Megőrzik szakmai renoméjuk mellett a kapcsolati tőkéjüket – itthon és külföldön is –, amelyet kellő időben csatasorba állíthatnak.
Ezt a csoportot lelkesen fogja támogatni a frakció és az önkormányzatok képviselőinek hada, hiszen jelentős részük „egzisztenciális politikus”. Nem szeretnének kiesni a jól fizető állásokból és a hatalom sáncain belül szeretnék tudni magukat. Nem azért szavaztak meg – sokszor nekik sem tetsző – törvényeket saját bebetonozásuk érdekében, hogy csak úgy lemondjanak róla.
Ha ez a változás még ebben a ciklusban végbemegy, úgy arra lehet számítani, hogy egy softabb kormányzással a FIDESZ továbbra is hatalomban marad.
Tekintettel a már elfogadott törvényekre a következő törvényhozás már csak kétszáz fős lesz. Hiába a párt győzelme, nem valószínű, hogy kétharmados többsége is megmarad. Arra azonban mindenképpen lesz lehetősége, hogy a 2010-14-es időszakban a lojális (a változásokhoz is lojális), de a létszámkeretek miatt a parlamentből kihulló képviselőkről képes legyen „gondoskodni”.
A megváltozott körülmények között egyre kevesebbet fogják emlegetni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, sőt arra is lehet példa, hogy a lebontott demokratikus intézményrendszereket visszaépítik, enyhítik a most meghozott antidemokratikus törvényeket.
Minderre azonban csak akkor lehet számítani, ha a FIDESZ ismeri fel, hogy jelenlegi vezetőik eltávolodtak a polgári demokrácia játékszabályaitól és törvényeitől, normáitól.

A demokrácia lehetőségei

Az eddig leírtakból következik, hogy a demokratikus rend mellett elkötelezettek számára majd csak a 2014-2018-as időszakban bontakoznak ki a lehetőségek. Akkor azonban igen sok tennivalójuk lesz. Annyit már látni, hogy a gazdasági problémák kezelésén túl a legtöbb feladatot a demokratikus intézményrendszerek újjáépítése és rehabilitálása jelenti majd. A média, a kultúra és oktatás, az igazságszolgáltatás és alkotmányos jogbiztonság feltételeinek, törvényes kereteinek a rekonstrukciója adja majd a legtöbb munkát.
Addig – mint ahogy a FIDESZ tette – ki kell dolgozni e lépéseket, elvi és gyakorlati szinten. A FIDESZ-szel ellentétben azonban ezt a nyilvánosság előtt kell elvégezni, tudatni a társadalommal, hogy egy hatalomváltás esetén mit várhat a demokratikus erőktől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése