„Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?...
…Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg…
…Óh, én nem így képzeltem el a rendet…
…De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!”
(Részletek József Attila „Levegőt” című verséből)
Ijesztő a vers aktualitása. A nyilvánosságra került médiatörvény-tervezet egy orwelli világot vetít elénk. Totális ellenőrzés és a tájékoztatás egyoldalúsága tűnik fel, mindez természetesen a racionalitás és az elfogulatlanság köntösébe öltöztetve.
A csaknem kétszáz (175) oldalas dokumentum nem egyszerű olvasmány – irigylem is egyéni beterjesztőit, hogy milyen okosak voltak, így ketten Cser-Palkovics András és Rogán Antal –, mert az anyag egyre másra hivatkozik a már korábban meghozott egyéb jogforrásokra, a Média Alkotmányra stb.
A legnagyszerűbb azonban az, hogy a törvény kire terjed ki. Mindenkire – nemes egyszerűséggel –, aki alanya, tulajdonosa és alkalmazottja bármely médiumnak. Nemzetiségre, életkorra és bármi egyéb tulajdonságra vonatkozóan nincs kivétel. Lehetsz belföldi, külföldi, európai vagy azon kívüli, mindegy.
Felrémlik a nyuszikás vicc: ha van sapkája azért, ha nincs azért.
És ezt még bele is fogalmazzák:
„(6) A törvény hatálya kiterjed azon médiatartalom-szolgáltató Magyar Köztársaság területére irányuló, illetve a Magyar Köztársaság területén terjesztett vagy közzétett médiaszolgáltatására és sajtótermékére, amely egyetlen tagállamban sem minősül letelepedettnek, és amelynek médiaszolgáltatása vagy sajtóterméke felett egyik tagállam joghatósága sem állapítható meg .
(7) A törvény hatálya kiterjed az (l)-(6) bekezdés alapján a törvény hatálya alá tartozó
médiaszolgáltatást nyújtó, vagy sajtóterméket kiadó médiatartalom-szolgáltatóra.”
Tehát kedves Kollégák, tisztelt Bloggerek!
Ezentúl aki csak úgy magától – magából fakadó – gondolatokat közöl, jó lesz vigyáznia. Mert hiába ám a látszólag liberális alapelv, a csapda azért ott van a sorok között:
„7. §
(1) A médiaszolgáltatók, a sajtóterméket kiadók, a kiegészít ő médiaszolgáltatást nyújtók, a műsorterjesztők az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységek végzése során a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően, e törvényben meghatározottak szerint kötelesek egymással és a nézőkkel, hallgatókkal, olvasókkal, felhasználókkal, előfizetőkkel kölcsönösen együttműködve eljárni .”
Ezzel csak az a bajom, hogy két – jogilag aggályos meghatározás vagyon benne (ki is sárgítottam, ami ez esetben nem az irigység színe) – fogalom nagyon sokféle értelmezést tesz lehetővé. Különösen a tisztesség fogalma. Mert ugyanis mást tartok a tisztességről például, mint a kétes hírű, főleg illegális üzleteken gazdagodó szomszédom. Én úgy gondolom, hogy amit ő csinál, az nem tisztességes. Ő pedig teljesen annak tartja, sőt, engem néz hülyének, hogy nem követem a példáját. Ebből is látható, hogy a tisztesség,mint fogalom nem jogi kategória, hanem egyéni vagy társadalmi (kiscsoportos, nagy közösségi) erkölcsi kategória. Semmiképpen nem – legalább is nehezen kezelhető – jogi kategória. Körülbelül olyan, mint a „pofátlanul nagy végkielégítések” mértéke, amely az elmúlt hónapokban a véleményből törvényi, jogi kategóriákká avanzsáltak. Igaz ugyan, hogy a mértékéről még ma is vitáznak, és ezek eredményeképp elegendő módon flexibilis, attól függően, hogy a mi kutyánk kölykéről vagy másról van szó.
És erre a hatalom külön hivatalt hozott létre. Ez pedig nem más, mint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság.
A törvény kínosan igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy semmi köze a politikához. Ezt igen nehezen sikerül betartani, mert azok a fránya lólábak ki-kibukkannak a sorok között (már ha valakik figyelmesen olvassák végig azokat).
„ 43.§
…(3) Nem lehet lineáris médiaszolgáltatásra jogosult szervezet :
a) párt, a párt által létrehozott gazdasági társaság vagy alapítvány ,
b) állami és közigazgatási szerv, kivéve, ha rendkívüli vagy szükségállapot esetén alkalmazandó törvény másként rendelkezik,
c) olyan gazdasági társaság, amelyben a magyar államnak befolyásoló részesedése van,
d) olyan gazdasági társaság, amelyben az (1)-(2) bekezdésben felsoroltak bármelyike közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedéssel rendelkezik, illetve döntésének befolyásolására külön megállapodás alapján vagy egyéb módon jogot szerzett, vagy az egyébként tulajdonszerzési korlátozás alá eső személy, szervezet.
(4) Nem lehet jogosult az önkormányzat területét legalább húsz százalékban lefedő vételkörzetű helyi lineáris médiaszolgáltatásra az a gazdasági társaság, amelynek igazgatóságában, ügyvezetésében vagy felügyelő bizottságában, és azon alapítvány vagy közalapítvány, amelynek kuratóriumában a helyi képviselőtestület tagja, alkalmazottja, a polgármester, alpolgármester, főpolgármester, főpolgármester-helyettes vagy ezek közeli hozzátartozója vesz részt .”
Na, ez egy szép kis passzus!
Adott Alsóbimbulán egy kis helyi rádió, amelyet eddig – igaz, állami frekvencián és jutányos használati díj fejében – néhány lelkes amatőr üzemeltetett. Még csak nem is magán, vagy társasági formában, hanem csak úgy, a művelődési ház keretei között. Nem is igazán volt szervezeti felépítése, mert néhány lelkes fiatal összeült a büfében – persze komoly seritalok (vagy borok, kinek mi tetszik jobban) mellett, és kifundálták mi legyen a műsor a falunak. Legyen benne egy kis népzene, mert azt Józsi bácsi és Mari néni is imádja, de dübörögjön a legújabb metál is, mert azt meg a srácok és csajok szeretik. Legyen benne néhány dolog a falu életéből is, mi volt a legutóbbi önkormányzati ülésen, meg mikor és hol lesz kirakodóvásár. Ez utóbbi már csak ezért is érdekes, mert így legalább a polgármester és a testület odaadja a pénzt a művháznak, oszt lesz miből kifizetni a frekvenciadíjat, ha már a lelkesedésünkért úgyse kapunk egy buznyák vasat sem.
Na de azután!
Nem lehet eztet így tovább csinálni, mert itt a törvény, és az biza tilt. A gyerekeknek meg nincs annyi stexük, hogy céget alapítsanak és a törvény értelmében nagy pénzekért bejelentkezzenek és az előírások szerint végigcsinálják a hivatalos procedúrát. Így fog elhalni Alsóbimbula helyi rádiója az öregek, a fiatalok, az önkormányzat legnagyobb bánatára! Majd csak annyit mondanak utána: Isten nyugosztalja! Ámen!
Van ebben a törvényben még számos paragrafus, összesen 228. E blog azonban korlátos – én magam korlátoztam általában 2-3 flekkre – így a törvényen végigmenni szinte lehetetlen.
Egyet azonban fogadjanak el tőlem:
Ez a médiatörvény-tervezet arról árulkodik, hogy a hatalom fél. Fél, hogy a szabad vélemények erodálják az általa elsődlegesnek vélt eszményeket, fél attól, hogy a mai támogatottsága a médiában megjelenő vélemények alapján csökken. Éppen azért úgy igyekszik alakítani a nyilvánosságot, hogy az fenyegetve érezze magát.
A hatalomra kerültek ahhoz a generációhoz tartoznak – néhány kivétellel –, akik nem emlékeznek (vagy tudatosan mást vallanak) a Kádár-kor ’60-as, ’70-es évekbeli nyilvánosságára. Ott nagyon sok minden jelent meg a „sorok között”. Majd most is meg fog jelenni. A társadalom képes kialakítani azokat a kommunikációs csatornákat, amelyeken megjelentetheti a véleményét akkor is, ha a hatalom megpukkad dühében.
Kedves Olvasóim!Az idő visszafordult, újra elő lehet venni a tehetséget, hogy úgy mondjunk el valamit, hogy abba ne lehessen belekötni, ám mindenki értse, mit gondolunk!
A Nagy Testvér – akárcsak Orwellnél – kinyalhatja (a fagyit – mert fagyi kérdés nincs)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése