KARÁCSONYI „AJÁNDÉK”

Az emberek legnagyobb része már javában készül a szentestére. A háziasszonyok és urak még az utolsó köröket futják a piacon. Be kell szerezni mindent, ami még hiányzik: az ünnepi étekhez valókat, a kiégett karácsonyfaégőket, és még mi mindent.

A politika ilyenkor – természetesen – háttérbe szorul. Normális körülmények között. Azonban mi még mindig a „fülkeforradalom” lázában élő kormány tevékenységének eredményeit nyögjük.
Legújabb teljesítményük a sokak által – nemzetközi szervezetek, hazai érdekcsoportok, magánszemélyek, a demokrácia iránt elkötelezettek – bírált médiatörvény elfogadása, megtetézve azzal, hogy a Média Hatóság vezetőjének rendeletalkotási jogot is adtak.
Minden figyelmeztetés és kifogás ellenére a Tisztelt Ház – a FIDESZ-es honatyák és honanyák kétharmados túlnyomásával (Egyetlen egy sem volt, aki talán csak tartózkodott volna, mert mégis csak a demokráciáról van szó!) – elfogadták a törvényt.
Na ez ki is verte a biztosítékot. Nem csak itthon, hanem az Európai Unió néhány – fajsúlyos – országában is. Ne térjünk ki most arra, hogy az december 22-én és 23-án milyen címlapokkal jelentek meg a nemzetközi lapok a konzervatív Die Welt-től a Handelsblatton át a The Times-ig. Kormányfők és külügyminiszterek szólaltak meg, kifogásolva a médiatörvényt, hangsúlyozva annak antidemokratikus voltát, és ellentétét az Uniós demokratikus elvekkel.

Mindez egy normális kormányt elgondolkodtatott volna. Nemúgy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Kormányát. Kurucos bátorsággal állt ki a kormányfő aranyszájú szóvivője, és nem átallotta leliberálisbolsevistázni a luxemburgi külügyminisztert, azt állítva, hogy az mindössze a magánvéleményét mondta. A német kancellár szóvivőjével kapcsolatban pedig megállapította, hogy az nem is érdekes, amit mond, mert csak egy szóvivő.
A német lapokról meg sommásan annyit mondott, hogy nem tudják a nyelvet és félrefordítanak dolgokat, így következtetéseik hibásak.

Az „i”-re a pontot Semlyén Zsolt tette fel, miután interjújában azt állította, hogy ez a nemzetközi felháborodás abból fakad, hogy az ellenzéki szocialisták „telebeszélik egész Európát és Brüsszelt mindenféle valótlansággal” és ez jelenik meg a lapokban. Erre még egy lapáttal rátett Lázár János, aki szerint az egész nemzetközi felháborodást, az ellenzéki MSZP politizálása és felelőtlensége okozta, amely különösen nagy kárt okoz ilyen gazdasági helyzetben.

Totális félreértés

Mindez talán nem volna olyan érdekes, ha nem arról lenne szó, hogy hazánk ezer szállal kapcsolódik az Unióhoz. Nem csak gazdasági értelemben, hanem szellemileg, a demokratikus rendszerhez való elkötelezettség okán is.
A mostani kormány egy nagyon rossz taktikát folytat. Úgy ítélik meg, hogy a külföldnek azt kell elfogadnia belföldi törvényekkel kapcsolatban, amit a kormány mond. Fel sem tételezik, hogy a kommunikáció mai világában egy – a parlament honlapjára kitett – törvényjavaslat az a követségek szakembereinek és a legkülönbözőbb hírügynökségek és lapok számítógépein landol. (Ha ezek után a törvényjavaslatok nem jelennek meg a parlament.hu-n, azt ne tekintsék az én hibámnak!)
Márpedig ha oda kerül, akkor ott értő emberek ezt lefordítják az adott nyelvre. Nem fordítják rosszul, annál profibbak! És aztán elemzik az adott szöveget.
Ne gondolja a kormány, hogy ezeknek a megszólalásoknak nincs következményük! De van.
Például az, hogy sokkal kevésbé lesznek „megengedők” a partnerek a soros elnökség teendői során. Az esetleges baklövéseket – biztos vagyok benne, lesz szép számmal – bizony az orrunk alá fogják dörgölni, és hazánkat a komolytalan politikai kategóriába sorolják majd.
Ennek pedig az lesz a következménye, hogy az uniós országok csak azokat a kapcsolatokat fogják szorgalmazni, amelyeket feltétlenül kell.
És ha a tagállamok így viselkednek velünk szemben, akkor bizony azok az üzleti körök, amelyek például kötődnek a tőkeerős államokhoz, illetve maguk is azok, nem sietnek majd befektetni egy megbízhatatlan, antidemokratikus rendszerű országba.
Ha pedig ez így történik – tulajdonképpen csak azért, mert a kormány belpolitikai érdekeikből ez következik –, akkor bizony hiába a hatalom magtartásának görcsös szándéka, a nemzetközi környezet a gazdasági alapokat fogja kihúzni a Nemzeti Együttműködés Rendszere alól.
Márpedig, ha a gazdaság összeomlik – még egy Fitch Ratings leminősítés, a következő lépcső a „bóvli” –, akkor a társadalmi problémák soha nem látott nagyságrendje zuhan a kormányra, amely azt összezúzza.
Az a felelős politikus, aki ezt az összefüggést nem ismeri fel, nem alkalmas arra, hogy az országot vezesse.