EURÓPA ÉS…

Napjainkban egyre többször hangzanak el, kezdődnek mondatok a fenti két szóval. Pro és kontra. A hazai médiában ádázul csapnak össze az euroszkeptikusok (unióellenesek) és az együttműködés hívei.

Azt lehet megfigyelni, hogy az előzőekhez többnyire a jobboldali sajtó tartozik, az utóbbihoz az oly sokszor bírált, átkozott baloldali és liberális médiumok. Természetesen mindegyik nagy garral, „szakértők” és „mértékadó politikusok” segítségével próbálja bizonyítani egyoldalú igazát.

Még sehol sem jelent meg egy józan hangú – kiegyensúlyozott – vélemény. Amely talán a közvéleménynek érthetően magyarázná el, hogy milyen elvek uralkodnak az Unióban, és mire fel a nagy felhördülés a Lajtától nyugatra a mai magyar kormány intézkedései ellen.
Az egyik fél azt hangoztatja – még az Európai parlament frakcióit is felszólítja, hogy hagyják abba a félretájékoztatást –, hogy a nyugat nincs tisztában az intézkedéseik és törvényeik tartalmával, és csak egyes értelmiségi körök szítják az ellenvéleményeket.
Mindkét fél tökéletesen elégedett saját kommunikációjával, csak a tájékozatlan – vagy szándékosan félretájékoztatott – közvélemény áll mindezek közepén, és felteszi az obligát kérdést, mint anno Hofi: „a belgák hova álljanak?”.
Nincs lehetőségem elmagyarázni az okokat, nem is szándékom.
Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy azok teszik jól, akik önálló véleményt alakítanak ki az elmúlt félév magyar kül- és belpolitikájáról.
Nem kell hallgatni a különböző médiumokra. Azt ajánlom mindenkinek – bár ez meglehetősen strapás –, hogy nézzen utána a május óta született intézkedéseknek és várható hatásának. Minden információ megtalálható a világhálón. (Hál’Istennek ez még működik!)

Megtalálhatók a törvények, az országgyűlési határozatok. Még a Magyar Köztársaság 2011-es költségvetése is. Lehet bogarászni az adatokban és paragrafusokban.
Érdekes élményekkel gazdagodik az olvasó. De azért sok mindenre fény derül. Például arra, hogy a demokrácia intézményeit fokozatosan építették le. Ennek csak a csúcsa az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálása. A nagy közalapítványok „visszaállamosítása”, és beolvasztása különböző gigaminisztériumok szervezetébe, átalakítása nonprofit kft-vé.

Így gyakorlatilag ez eddig jól működő civil szférát tették egy csapásra tönkre.

Megszűnt a NKA – számos kulturális projekt finanszírozása kerül veszélybe, amelyek nyertek pályázati pénzeket. A dolog pikantériája az, hogy az NKA csak támogatásának egy részét kapta a költségvetésből, nagy részét abból az úgynevezett „kulturális járulékból” kapta, amelyeket az állam a szórakoztató elektronikai és egyéb, a kultúrával kapcsolatos termékekre vetett ki, amit végső soron a fogyasztók fizettek meg.
Ha valaki veszi a fáradtságot arra, hogy a bombasztikus kijelentéseknek és propagandának utána járjon, szembesül azzal, hogy bizony a lényeg elvész ezekben.
Ugyanakkor valahogy azt is észreveszi, hogy az általa látott valóság, és a médiából áradó hivatalos vagy nem hivatalos magyarázat ezekkel köszönő viszonyban sincs!
Mégis azt javaslom: jobb önállóan véleményt alkotni, mint szajkózni a hallottakat!