ALKALMASSÁGI VIZSGÁLAT KÖTELEZŐ — DE NEM MINDENKINEK

Ez egy érdekes ország. Itt, ha valaki a tömegközlekedésben, szállítmányozásban és még egy halom szakmában kíván elhelyezkedni, úgy igen komoly alkalmassági vizsgálaton kell átesnie a fizikai (egészségügyi), és  pszichikai vizsgálatokat is beleértve.

A BKV-hoz egy sofőrt sem vesznek fel, ha nincs képességei és orvosi papírjai birtokában.

Az ember komolyan elgondolkodik, hogy ha mindennapjaink egy-egy foglalkozásához ilyen követelményeket rendelünk, akkor hogyan lehetséges az, hogy az ország vezetőinek esetében – akiktől milliók sorsa függ – ettől eltekintünk.

Hogy lehetséges az, hogy felelős posztokon láthatóan hozzá nem értő, megkérdőjelezhető jellemű emberek terpeszkednek.

Miként lehetséges az, hogy hatalommal – nem is akármilyennel – járó posztokon komplett szociopaták terpeszkednek. Azt minden szociológiát és pszichológiát tanuló egyetemistának tudnia kell, hogy a hatalom torzítja az egyén jellemét. Minél hosszabb ideig gyakorolja a hatalmat, annál inkább. Ennek az első jelei, hogy csak olyanokkal veszi körül magát, akik feltétlen módon lojálisak hozzá, és akik nem fogalmaznak meg kritikát szinte egyetlen döntése ellen sem.  Akik pedig ezt esetleg megteszik, úgy azok kiesnek a hatalom piksziséből és perifériára kerülnek. (Ha csak más, ennél súlyosabb retorzió nem éri őket.) Nevezhetjük ezt szociopatának is. (Érdemes elolvasni a linket!)

Persze könnyen mondhatja kedves olvasóm, hogy könnyű dobálózni a szavakkal, de hol vannak a bizonyítékok?

Forrás: Internet -- Index.hu

Íme:

Ez hangzott el a FIDESZ tisztújító kongresszusán a miniszterelnök előadásában. Szó szerinti idézetek következnek, mindenki vonja le belőle a következtetést a kórképnek megfelelően:

„…Bajtársak vagyunk, és szavak nélkül is tudjuk, hogy egy vérből valók vagyunk. A bajtársiasság a legfontosabb dolog. Politikai pártként és szövetségesekként is ezen fordul meg a sorsunk. Bárki lojális tud lenni a másikhoz, ha annak igaza van. Hozzám is könnyű lojálisnak lenni, ha igazam van. A bajtársiasság azonban több ennél, jóval túl van ezen. A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor Te tévedsz, s akkor is számíthatok Rád, amikor én tévedtem.”

„…A jövőnk hosszú évtizedekre biztosítva van, a tapasztalatok halmozódnak, és át is adjuk őket egymásnak. Közösségünk életét, rendezett életét a józan ész, a belátás és az ambíciók egyensúlya biztosítja. Úgy hiszem, elnökként ezt az egyensúlyt kialakítani és fenntartani a legfontosabb feladatom.”

„…Eddig úgy vezettem a Fideszt, talán nem túlzok, hogy ez rendre sikerült, s ígérem, hogy az embert próbáló kormányzati munka ellenére erről a jövőben sem feledkezem el. Meg fogok felelni egyszerre a pártelnöki és a miniszterelnöki kötelességeimnek is.”

„…Ellenfeleink egyre mélyebbre ássák magukat itthon, s szépen gyarapodik azon külföldi politikusok, pártok, sőt országok sora is, akik és akiknek csapatai megnyúlt képpel és fejükön flastrommal somfordálnak haza a budai vár falai alól. A helyzet úgy áll, hogy most viszonylag csekély kockázattal találhattunk volna új gazdát a kisködmönnek. Ha akartuk volna, most válthattunk és újíthattunk volna. Jó okom volt arra, hogy ne álljak elő ilyen javaslattal.”

„…Kellő szerénységgel, de egyenesen meg kell mondanom, hogy azért örülök, mert most jön a java. Ami eddig történt, sem volt éppen kismiska, de az igazán nagy dolgok most következnek, és ebből semmiképpen sem szeretnék kimaradni.”

„…A mai magyar állam a kereszténydemokrácia és nem a liberális demokrácia alapján áll. Demokrácia igen, liberalizmus nem. Ez a mi programunk. Visszatekintve jól látszik, hogy ide két lépésben, két rendszerváltáson keresztül jutottunk el. Az első rendszerváltással megszüntettük a szovjet világot. Szovjet zászlók ki, kommunista zászlók le, szabadság zászlai pedig föl. Ez volt az első, a felszabadító, a kiszabadító liberális rendszerváltás, a nagy és szárnyaló első szerelem. Aztán következett a Fidesz és a rendre feltámadó vagy inkább feléledő szocialisták közötti küzdelem a jövő meghatározásáért. Húsz zavaros év. Végül szocialista rémkormányzás és gazdasági összeomlás, lázadás, sodródás a fizikai erőszak és az anarchia felé. Máig sem értem, hogy nem értik meg a szocialisták, hogy hajszálon múlt, hogy 1990 után másodszor is ép bőrrel megúszták. Igény lett volna rá. Hogy nem értik meg, hogy rajtunk, csak rajtunk múlott, hogy az utcai forradalom helyett az alkotmányos forradalmat választottuk. Ha megértenék, bizonyára szerényebbek és visszafogottabbak lennének. Aztán 2010-ben mi megfogadtuk Antall József tanácsát: „tetszettek volna forradalmat csinálni.” Hát mi tetszettünk, csináltunk egy forradalmat, kétharmados alkotmányos forradalmat, egy második rendszerváltást. A szárnyaló első szerelem után ez volt a megfontolt házasság.

„….A keresztény szabadság a politikában nem valami elvont dolog. Nagyon is konkrét, érthető és kézzelfogható. Világpolgárság helyett hazafiak. Internacionalizmus helyett hazaszeretet. Azonos neműek kapcsolatának propagálása helyett házasság és család. Drogliberalizáció helyett gyermekeink védelme. Migráció helyett határvédelem. Bevándorlók helyett magyar gyerekek. Multikulturális zagyvalék helyett keresztény kultúra. Erőszak és terror helyett rendezettség és biztonság. December 5-ei nemzetárulás helyett nemzetegyesítés. Ez a keresztény szabadság. Mindez Magyarországon ma már közhelyesen nyilvánvaló, sőt lassan mindenki természetesnek veszi.”

„…Gyorsan hozzászoktunk a közállapotokhoz, amelyek közt ma élünk. Pedig 2010-ben 85 százalék fölött volt az államadósság, többsége a külföldiek kezében. Itt ültek a nyakunkon az unió és az IMF helytartói. Ma 70 százalék alatt vagyunk, az adósság négyötöde magyar kézben van, így a magyar családoknak fizetjük a kamatokat. A helytartókat kitessékeltük, a gazdasági függetlenségünket helyre állítottuk. Ma 850 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010-ben. A csehek mellett mi teljesítünk Európában a legjobban. A minimálbér duplájára nőtt, az átlagkeresetek pedig 50 százalékkal növekedtek. Az adórendszerünket Európa-szerte méltányolják, és dübörög a családvédelmi akcióterv. Egymillió gyerek kap ingyen tankönyvet. Az idősek ránk bízott pénzének értékét megőriztük, sőt növeltük, s a gazdaság teljesítményéből az idősek is részesülhetnek. Idén újra lesz nyugdíj-kiegészítés és nyugdíjprémium. Kormányzópárt vagyunk, hát el kell mondanom, hogy felújítottunk 77 kórházat, 54 rendelőintézetet, 104 mentőállomást. Szolgálatba állítottunk 800 új mentőautót. Az orvosok bére 82 százalékkal nőtt, az egészségügyi szakdolgozók 2022-ben a 2016-os bérek több mint kétszeresét fogják keresni. Visszaszereztük a stratégiai közművek jó részét. A médiaipar, a bankszektor és az energiaipar többsége újra nemzeti kézben van. Klímavédelemben olyan országokat előzünk meg, akik előszeretettel tekintik magukat klímaharcosoknak. Egyszóval mi, magyarok felkészülten fogadjuk a következő évtized kihívásait.

„…És nem szívesen maradtam volna ki a Magyarország szuverenitásáért folytatott harc döntő szakaszából sem. A dolgok most kezdenek komolyra fordulni Európában. Most már nem egyedül állunk a küzdőtéren, mint Pisti a vérzivatarban, hanem egy tekintélyes hadoszlop tagjaként. Lengyelek, csehek, szlovákok, magyarok, remélem, ma estétől az osztrákok újra. És csak idő kérdése, hogy az olasz szabadság is újra zászlót bontson. S utánuk több is jön talán. Mi vagyunk azok az országok, akik nem brüsszeli birodalmat, hanem az európai nemzetek szövetségét akarjuk. Akik nem akarják magukat bevándorló-társadalommá, kevert néppé átalakítani, hanem meg akarunk maradni annak, akik vagyunk. A keresztény kultúrából kisarjadt büszke európai nemzetek akarunk maradni.”

„…Mi elvégezzük a házi feladatunkat a gazdaságban, erősítjük az unió pénzügyi fegyelmét, és magas növekedést eredményező munkával járulunk hozzá az európai gazdaság növekedéséhez. És megvédjük Európa külső határait. A mi országainkon keresztül egyetlen migráns se teszi be a lábát Európa területére. És ha a déliek nem tudnak megbirkózni az európai határok védelmével, hát segítünk, ha kérik.”

„…És abban is hiszek, hogy az előttünk álló évtized a közép-európai országok évtizede lesz. Európának ez a sarka visszanyeri a kommunizmus előtti varázslatos színeit. Külön-külön is szép jövő előtt állunk, együtt pedig különösen. Régi fényükben mutatják meg magukat történelmi városaink. A kiemelkedő gazdasági növekedés után betörünk az innováció, a kutatás és a fejlesztés magasabb régióiba is, egyetemeink pedig ismét elfoglalják kiemelkedő helyüket Európa térképén. Semmi okunk a kishitűségre. Itt, Magyarországon a világ legmodernebb gyárait, a világ legmodernebb technológiáit, fejlesztési központjait magyar munkások és magyar mérnökök működtetik, sőt irányítják.”

„… A fásult és küldetésüket vesztett országoknak (Az EU országokról van szó – a szerk.) ez persze veszély, de nekünk, akik tele vagyunk életerővel, nekünk, akik most akarjuk behajtani a történelem magyarok felé fennálló adósságát, nekünk ez nem veszély, hanem lehetőség. Újra pozícionálni Közép-Európát, benne a Kárpát-medencét és Magyarországot. Ez a mi nagy-nagy esélyünk. Láthatjátok, izgalmas évtized előtt állunk. Köszönöm, hogy nem hagytatok ki ebből, sőt elnökként rám bíztátok a bonyolult hadművelet irányítását.”

„…Örüljetek, hogy ilyen nagy erők mozdultak meg Európában és Magyarország körül, mert amikor nagy erők mozdulnak meg, csak akkor jöhetünk rá, hogy nem állatok, hanem szellemek vagyunk.”

Ezek a beszéd kiragadott mondatai. Kérem, elegendő figyelemmel olvasgassák. Mert kiderül belőle milyen – elég baljós – jövő vár ránk.

Ceterum censeo OV esse delendam!

KLÍMA ÉS KAMPÁNY

Megy az adok-kapok a kampányban. Kétségtelen, hogy fontos az önkormányzati választás, hiszen ilyenkor dől el, hogy az adott településen (feltételezzük, hogy közösségben) ki, milyen módon fogja intézni a falu, város, kerület ügyeit.

Forrás internet -- Euronews.hu

A hatalom számára ez fontos, hiszen arra törekszik, hogy az ország minden szegletében érvényesíteni tudja politikáját, függetlenül attól, hogy az helyben jó, nem jó vagy esetleg teljesen közömbös.

Lehet, hogy ez a mondat magyarázatra szorul, csak egy példa: az ország északnyugati csücskében a migránsozás sokkal kevéssé érdekli az embereket, mint az, hogy az adott településen élőket ki képviselje, ki legyen az önkormányzat vezetője, aki a rendesen megkurtított kompetenciák között is képes elvezetni a települést.

A nagy küzdelem közepette persze működnie kellene a politika más részeinek, a törvényhozásnak és az országos ügyek intézésének.

Szeptember 23-án az ENSZ rendkívüli Klímacsúcsot hívott össze, amelyen hazánkat a köztársasági elnök képviseli. A felelős gondolkodású országgyűlési képviselők joggal voltak kíváncsiak arra, hogy a kormány, és a hatalmon levő politikai erő milyen szakmai javaslatokkal, politikai állásfoglalásokkal készül a nemzetközi tanácskozásra.

Ennek érdekében hívták össze a magyar országgyűlés rendkívüli ülését.

Eddig a dolog rendben is lenne. A skandalum viszont ezzel vette kezdetét.

A FIDESZ-KDNP képviselői nemes egyszerűséggel nem jelentek meg az ülésen. E tény az én olvasatomban és erkölcsi értékrendem szerint megbocsáthatatlan.

Először is: a parlamenti képviselők munkahelye a parlament. Ők ott nem csak azokat képviselik, akik megválasztották őket, hanem azok munkavállalói is. Tehát kutya kötelességük megjelenni a parlamentben és elvégezni a dolgukat.

Másodszor: A Föld felmelegedése, a fenyegető klímakatasztrófa az nem magyar politikai probléma (persze egy kicsit az), hanem globális gond. Igen lényeges, hogy e témában mit képvisel kis hazánk az államok közösségében. Ezt joga van tudni minden képviselőnek és ad absurdum a magyar polgároknak, mert a jövőnk múlik rajta.

Éppen ezért számomra teljesen érthetetlen, hogy a hatalom képviselői: a kormány és a többségi politikai erő bojkottálta ezt az ülést.

Innentől kezdve tulajdonképpen semmit sem tudunk arról, hogy a kormánynak mi a kialakított állásfoglalása (egyáltalán: van-e állásfoglalása), és azt milyen módon kívánja képviselni nemzetközi szinten.

Forrás: Internet

Az, hogy a kisszámú ellenzéki képviselők elmondták a magukét, az nem más, mint pusztába kiáltott szó, hiszen a házelnök igazából csak azt állapította meg, hogy az ülés határozatképtelen (mert olyan kevesen jelentek meg). Így, gyakorlatilag, ami ott elhangzott, olyan, mint ha meg sem történt volna.

Ez pedig a magyar polgári demokrácia botránya.

Persze tudom azt, hogy ez a demokrácia már régen „illiberális”, azaz hajaz a diktatúrákra, de pont most, amikor folyik kis hazánk ellen a 7. cikkely szerinti eljárás, amely az unió alapelveinek megsértéséről szól, nem jó üzenet az Európai Uniónak.

A hatalom tehát meglehetősen ostoba. Saját presztízsét rombolja, miközben nagy hangon bizonygatja, hogy itt bizony minden erkölcsi és jogi szabálynak megfelel. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz!

És ami a klímaváltozást illeti, az sincs tekintettel arra, hogy a magyar kormány mennyiben tagadja meglétét. A klímaváltozás itt van, befolyásolja közeli és távolabbi jövőnket: mezőgazdaságunkat, vízgazdálkodásunkat, mindennapi életünket. Nem tehetünk úgy, mint a strucc, nem dughatjuk fejünket a homokba!

Ceterum censeo OV esse delendam!

AZ ABSZURD VILÁG – ABSZURD VEZETŐK

Lassan egy hónapja, hogy halogatom az írást, töröm a fejem (azaz folyamatosan gondolkodom), hogy miről érdemes írni abban az abszurditásokkal teli valóságban, ami körülvesz bennünket. A szorgos kollégák a neten innen és túl azonban lerágtak szinte minden csontot, amit a nyár vége kínált az augusztus 20-i népünnepélyektől, kormányzati „fesztiváloktól” az önkormányzati választások előkészületeiig és a kampány kezdetének eseményeiig.

Mindezek pozitív és visszás megfogalmazásain már túl vagyunk, és ma már csak az izgathat bennünket, hogy az előttünk álló kampány „piszkosságában” és személyeskedéseiben, karaktergyilkosságaiban mennyire fogja felülmúlni a korábbiakat. Nem lehet kétségünk: sokban. Abban bizton nem bízhatunk, hogy a hangnem esetlegesen kiegyensúlyozott és tárgyszerű lesz.

Forrás: Internet -- Blikk.hu

Ma azonban valami – ami talán nem sokakat érintett meg – mégis csak sikerült a közéletben, a miniszterelnök nagyot dobott. Egy félórás beszédben ennyi hamis, de jól hangzó magyarázatot összehozni – mit ne mondjak – már-már művészi értékkel bír.

Arról van szó, hogy a Várbazár helyet adott az immár harmadik alkalommal megtartott Demográfiai Csúcsnak, ahol megjelentek jeles nemzetközi notabilitások: a szerb, a cseh kormányfő a volt ausztrál miniszterelnök, és ahogy mondani szokták: még sokan mások.

Az, hogy az élet lényegéről és mibenlétéről a miniszterelnök hogyan gondolkodik, az szerintem magánügy, neki, mint egy ország egyik közjogi méltóságának, nem illik vallásfilozófiai módon megnyilatkoznia. Mert ugyan kis hazánk ma már bevallottan illiberális demokrácia, de azért az állam még mindig szekuláris.

A lényegről pedig annyit, hogy a népességfogyásról kialakított nézete egész egyszerűen ostoba, téves, és a valóságot semmibe vevő.

De maradjunk a tényeknél. Szerinte a népességfogyás, az európai jelenség és az előző két világháború – Orbán Viktor fogalmazásában – polgárháború eredménye. Az akkori 50 milliós veszteséget nem hevertük ki.

Szóval ekkora marhaságot már régen nem hallottam, de vegyük egyenként sorra a kijelentést. Az, hogy Európában két világháború volt, az történelmi tény, bár vannak ma már olyan történész műhelyek, amelyek a két háborút tulajdonképpen egynek tekintik, a két harcokkal teli fél évtized között, egy hosszabb fegyvermentes időszakkal. (Ennek kifejtésére itt és most nincs lehetőségünk.)

Ám a két háborút polgárháborúnak feltüntetni mégis csak nagy ostobaság, mutatja, hogy beszélőnek fogalma sincs a két fogalom tartalmáról.
Ráadásul magyarázatként hozzátette, hogy mivel a két polgárháborút a politika „hozta létre”, így az ebből keletkező emberveszteséget is, akkor a ma államának és politikájának kell azt „rendbehoznia”.

A csökkenő lakosságszám pótlására a migrációt, a bevándorlást teljes egészében elvetette, mondván, hogy az lakosságcserével és a kereszténység eltűnésével járna.

A népességfogyás – és a népességcsökkentés – úgymond „zöld” érvrendszerét eleve ostobaságnak nyilvánította, mert – idézem – „Esztelenség, hogy a Föld akkor járna jobban, ha kevesebb gyerek születne. Lehetne ellene érvelni, de egyszerűen csak utasítsuk el. A teremtés rendje szerint az ökoszisztémának az ember is része, nem ellenfele. Nem szembe kell fordítani egymással, hanem értelmesen kell kijelölni a növekvő számú emberek helyét.”

Na ez volt az, ami kicsapta a biztosítékot!

Nem hiszem el, hogy a miniszterelnök beszédírója – ad absurdum, maga Orbán Viktor – nem hallott a túlnépesedés problémájáról, amelyet már a Római Klub első jelentésében is tárgyalt 1978-ban, és aminek következményeire azóta is folyamatosan figyelmeztetnek a tudósok. Csak egy adat: az idei évben augusztus 8-án használta el az emberiség az ez évre jutó megújuló forrásait.

Forrás: Internet

Nem hiszem el, hogy a beszélő nem tud arról, hogy az emberiség (közte Európa) népességnövekedése hogyan alakult az elmúlt másfél évszázad alatt. Kis hazánkban 1870-ben 5 011 310 fő élt (Nagy Magyarország). 1949-ben – a háború után – 9 204 528 fő volt a lakosság, a csúcsot 1983-ban értük el, amikor az itt élők száma 10 700 155 fő volt. Azóta csökkent az ország lakossága: 1990-ben 10 374 823, 2000-ben 10 043 224, 2010-ben 10 014 324, 2019-ben 9 772 756 fő. A statisztikai előrejelzések szerint 2060-ra a lakosság létszáma 7 902 861 főre csökkenhet.

Ez utóbbi szám még mindig 2 millió fővel több, mint az 1870-es adat. tehát arról vizionálni, hogy eltűnik a magyar nemzet, nem egyéb légből kapott ostobaságnál.

Továbbá azt sem vette figyelembe a miniszterelnök, hogy a világ lakossága csak a fejletlenebb régiókban növekszik: Közép-Ázsiában, a Távol-Kelet és Afrika egyes országaiban.

A népességi és gazdasági adatok összefüggéseiből világosan látszik, hogy minél fejlettebb egy társadalom, a népességnövekedés annál alacsonyabb. Az USA-ban például 14 születés/1000 lakos évente, azaz 0,9 százalék. (lásd.: Wikipédia) .

Kína komoly intézkedéseket tett a népesség növekedésének megállítása érdekében – itt és most ne tárgyaljuk, hogy ezt milyen módszerekkel érte el –, és a statisztikai előrejelzések szerint a 2015-ös 1 369 743 millióról az évszázad végére 941 042 millióra kívánja csökkenteni a lakosság létszámát.

A lényeg: minél fejlettebb gazdaságilag egy társadalom, annál kisebb az adott társadalom népességének növekedése, mert a fejlődő gazdasági rendszerek egyre kevesebb munkaerőt igényelnek azonos vagy magasabb termelési eredmény mellett.

A népesség növekedése tehát – ahogy egyébként Orbán Viktor elképzeli, miszerint „ha valaki gyermeket vállal éljen jobban, mint aki nem vállal utódot – a gazdaság növekedésével,sem pedig „politikai” eszközökkel nem bővíthető. De nem is szükséges, mert a korlátozott természetes források nem teszik lehetővé a népesség korlátlan növekedését.

A demográfiai konferencián elhangzott beszéd tehát két dolgot mutat meg nekünk: van egy olyan miniszterelnökünk, aki vagy nem érti a világban lezajló folyamatokat, akkor ezért alkalmatlan a posztjára, vagy nagyon is érti és ennek ellenére olyan elképzeléseket igyekszik megvalósítani, ami káros, hosszú távon nem tartható, akkor pedig egyszerűen gazember!

Ceterum censeo OV esse delendam!

A KÖZÉPSZER TÜNDÖKLÉSE (és bukása?)

De sokszor hallani, hogy a mostani hatalom és képviselői a középszer emberei és képviselői. A szövegösszefüggésekben ez általában pejoratív értelmet kap. Járjuk körül e kifejezés értelmét a közbeszédben, mert érdemes. Az Akadémiai Kiadó Magyar Értelmező Szótár szerint a középszerű: „közepes méretű, mértékű, értékű. színvonalú”.

A nyelvtudományból legyen elég ennyi.

A középszerűség a véleményem szerint nem nyelvi és értelmezési, hanem gondolkodási probléma. Az átlagember középszerűnek azt tartja, ami nem ad kielégítő, értelmes és konstruktív választ egyes kérdésekre.

Forrás: Internet -- Marabu

Ha a hatalomra és képviselőire vonatkoztatjuk a fenti jelzőt, akkor egy összetett jelenséggel állunk szemben. Nem arról van szó, hogy adott esetben ezek a személyek ostobák vagy buták lennének, nem elég képzettek stb. A középszernek ugyanis semmiféle összefüggése nincs a képzettséggel, egy megszerzett tudással. A középszert (mint gondolkodást) a hatalom generálja.

Minél magasabbra kerül valaki ezen a grádicson, úgy szűkül, és torzul a gondolkodása. Ezért hallhatunk néha ép elmével nehezen felfogható szövegeket a hatalom képviselőitől.

Mi jellemzi ezt a középszert?

Elsősorban a valóság, a távlatok és a következmények negligálása. Ez érhető tetten a MTA kutatóhálózatának einstandolása körüli vitákban.  A tudomány embereinek nem volt semmiféle lehetősége normális vitára, hiszen ők a tudomány érvrendszerét használták, míg a hatalom középszere ezt meg sem érti, mert más nyelvet, fogalomrendszert használ. Az ellentét így antagonisztikus, a felek objektív módon nem érthették meg egymást.

Hasonlóval szembesülhettünk a hét végén, amikor Gyergyószentmiklóson újra kinyilatkozta a házelnök a magyarsággal kapcsolatos elképzeléseit: a három-négy gyerekről és kilenc-tizenhat unokáról, a nyelvről és a hazafiságról.

Joggal vetődhet fel a kérdés a kormánypárt feltétlen hívei között, hogy mi is lehet a baj ezzel a kijelentéssel, és miért is ikonikus megjelenése a középszernek?

Először is, mert totálisan negligálja a valóságot. Azt a világot, amely körbe vesz bennünket, azt az európai és globális valóságot, ami mind ellene szól a nagy ívű elképzeléseknek.

Lássuk a tényeket, hogy világos legyen, miről beszélek:
Vessünk egy pillantást a legújabb népesedési (demográfiai) adatokra. Ma kis hazánk lakossága 9 772 756 fő. Ebből a szülőképes nők (20 és 45. életév között) 1 703 840-en vannak. Az ő csoportjukból a 36 és 45 év közöttiek  száma 771 255 fő. Ezek a hölgyek valószínűleg további gyermekek vállalására már nem vállalkoznak, a családalapítási és gyermeknevelési korszakuknak éppen a közepén járhatnak.

A 20 és 35. életévük között 932 585 nőt tart számon a statisztika. Valószínűleg nekik szól a házelnök elvárása.

Menjünk tovább a számok útján. A legújabb statisztikai adatok – érdemes tallózni a számsorok és táblázatok között – szerint ma átlagosan egy szülőképes nő (bocsánat a statisztikai kifejezésért) 1,5 gyermeket hoz a világra. Ez adja a népességszaporulatot, ami ebben az évben is negatív, hiszen a született 89 807 csecsemővel szemben 131 045 fő halt meg.

Ha a házelnök elképzeléseit követjük, akkor a következő nyolc-tíz évben a már említett 20-35 közötti korosztályban a születések száma a mai 1,5-ről 3-ra növekszik, azaz megduplázódik. Ez azt jelenti, hogy 2 797 755 gyermek születhet. Ez ugyan drasztikusan növelheti a népesség számát, és javíthatja a statisztikákat, azonban számtalan következménye van.

Csak a legkézenfekvőbbeket sorolom fel, mintegy jelzésként:

Ma a gyermekek száma 0-15 éves korig 1 423 992.  A mai intézményrendszer éppen hogy csak képes ezek ellátására, bár az óvodai kapacitások már ma sem felelnek meg a törvényben és rendeletekben meghatározottaknak. Nincs elegendő férőhely, hiányzanak a pedagógusok az alapoktatás szintjein.

Ha tehát megvalósul a házelnök „álma”, úgy az elkövetkezendő 15-20 évben másfél millióval kell emelni ezeknek az intézményeknek a kapacitását. Még akkor is, ha ez az utóbbi csaknem másfél millió gyerek nem egyszerre, hanem az időszakban viszonylag egyenletesen elosztva jelenik meg az oktatási rendszerben.

Arra sem gondol a házelnök, hogy három-négy gyerek felnevelése mekkora összegeket igényel a családoktól. Nem látom annak hosszú távú lehetőségét, hogy a családok olyan jövedelemre tegyenek szert (még különböző állami támogatásokkal: CSOK és egyéb látszólagos intézkedések), ami biztosítja a születendő gyermekek harmonikus felnevelését, iskoláztatását, életbe való elindítását.

Továbbá arra sem gondolt a parlament feje, hogy a felnövő generáció mit fog tenni iskolai (főiskolai, egyetemi, szakképzési) tanulmányai után. Lesz-e elegendő állás és munka, amellyel a társadalom hasznos tagja lehet. Nincs elegendően pontos képünk arról, hogy egy idén született gyermek milyen elhelyezkedési lehetőségekkel szembesül, mondjuk, 2048-ban. Hogyan változik a munkaerőpiac, milyen szakmák és munkahelyek jelennek meg az elkövetkező évtizedekben.

Szintén nem számolnak politikusaink azzal, hogy miként változik meg környezetünk. Milyen változásokat hoz majd a klímaválság. Erre vannak ma már közelítő szimulációk, de hogy a valóságban ez miként jelentkezik, arról különböző forgatókönyvek léteznek. Ezek az előrejelzések mind azt hangsúlyozzák, hogy a népességnek nem növekednie kell, hanem csökkenni, mert maga a bolygó már most képtelen eltartani azt a 7,5 milliárd embert, akik folyamatosan zsákmányolják ki megújuló és nem megújuló forrásait. Ebben az évben július közepén éltük fel a megújuló forrásokat globális szinten.

A középszerű gondolkodással megáldott politikus a fentiekkel (ami nem teljes összefüggés rendszer, mert az be sem férne egy bejegyzés adta keretekbe) egyáltalán nem számol. Rövid távú érdekei szólaltatják meg, és ösztönzik arra, hogy átgondolatlan kijelentésekkel és tervekkel álljon elő. Számára a jövő nem évtizedes távolságokat jelent, hanem maximum azt az öt évet, amelyre újra megszerezheti a hatalmat, és ezért semmilyen ár nem drága. Ha esetleg mégis emlékeztetik a valóságra és a megjósolható jövőre, akkor az érveket semmibe veszik, mi több, tagadják annak tudományos voltát. Politikai támadásnak állítják be azokat, amelyeknek – olvasatukban – csak egy célja van: megfosztani őket hatalmuktól.

Remélem a tisztelt olvasót meggyőztem arról, hogy miért is lehet mai politikusainkra ráhúzni a középszert, és miért is nem tartjuk őket államférfinak, csak egy(közép)szerű politikusnak.

Égetően hiányzik a mai politikai életből az a politikus, akinek messze ható perspektívája és víziója vagy stratégiája van kis hazánkkal kapcsolatban.

Ceterum censeo OV esse delendam!

HARMINC ÉVÜNK ELSZELELT

Havi kétszáz azért telt még, de nem akarom JA-t tovább parafrálni.

Inkább azon gondolkozzunk el, hogy a rendszerváltás óta miért jutott idáig az ország, miért születhetnek olyan közvélemény kutatási eredmények, amelyeket nem rég tett közzé a Policy Solution és a Závecz Research.

Forrás: Internet

Kezdjük a kályhánál. A dolgok nem az elmúlt harminc évben kezdtek „eldurvulni”, hanem már a hetvenes évek végén, a nyolcvanasok elején. Totálisan felborult a társadalmak addigi rendje. A harmadik ipari forradalom és az informatika robbanásszerű terjedése teljesen átalakította a társadalmakat. Először abban reménykedtek a tudósok és a háló kitalálói, hogy ezzel az emberiség számára rendelkezésre álló tudás demokratikus módon mindenki számára elérhető lesz, és ez egy jobb és élhetőbb társadalmat, közösségi formákat hoz létre.

Mint általában a naiv kreatívok, most is tévedtek.

Ugyanis a háló valóban sok százmillió ember számára elérhető, és valóban nagyon sok minden megtalálható rajta az emberiség közös kultúrkincséből, de a használóknak csak igen kis százaléka él a lehetőséggel.

Az elmúlt három évtizedben az informatika – amellett, hogy rengeteg élőmunkát tett feleslegessé – azt eredményezte a társadalmakban, hogy az emberek még jobban eltávolodtak fizikailag egymástól.

Olyan erőként léptek fel a szolgáltatások, mint az atomoknál az entrópia. Egyre nő a használat, és az emberek egyre távolabb kerülnek egymástól.

Ugyanakkor ennek az eltávolodásnak és az informatikának van egy másik, a társadalomra rombolóan ható következménye. Felbomlanak a kisebb nagyobb közösségek, megszűnnek, vagy legalább is csökkennek, a klubok, egyéb közösségi terek, ahol az emberek élő szóban, egymással face to face megbeszélhetnék gondjaikat.

Gyakorlatilag egyedül maradnak a közösségi oldalakon még akkor is, ha igen számos „ismerőst” tudhatnak magukénak. Ugyanakkor ezeken a platformokon mindenféle fals információnak adnak teret, terjesztve néha a legmeghökkentőbb (ostoba) tartalmakat a lapos föld hívőktől az UFO rajongókig, mindent.

A társadalom tehát atomizálódott, és elvesztette eddigi értékeinek jelentős részét. Már nem az a lényeg, hogy valaki tanult, tájékozott és esetleg valós mondanivalója van a különböző problémákra. Azok a tartalmak és vélemények befolyásolják az elidegenedett tömeget, amely jól hangzik, könnyen emészthető, és hatásos.

Mintegy 10-15 éve ezt ismerte fel a politikusok jelentős része. Ma már szerte Európában és a fejlett világban, az USA-ban is, nem az a lényeg, hogy egy politikusnak kiforrott elveken alapuló politikája legyen, amely figyelembe veszi a társadalom problémahalmazát, hanem az, hogy mint egy „áruvédjegy” eladható legyen az általában alulinformált választóinak.

Kis hazánkban is ez a helyzet. A minden elárasztó kormánypropaganda – amelynek gátlástalan kiszolgálói vannak a közösségi médiában is – befolyásolja a tulajdonképpen egyedül levő választót.

A hatalom jól használja ki az ebben levő lehetőséget, és a már bevált recept szerint az emberek legalapvetőbb érzelmeire és félelmeire bazírozik.

Hogy a sikere minél biztosabb legyen, a hatalom birtokában leépíti a még meglevő társadalmi szervezeteket, ellehetetleníti működésüket. Korlátozza a tudás megszerzését, számtalan törvénnyel és anyagi korlátozásokkal, amelyek érintik mind az intézményrendszert, mind az oktatásba bekerülni kívánókat.

Így aztán három évtized alatt létrejön egy olyan társadalom, amelyből lassan kivész a tudás, az erkölcs (a klasszikus elvek és viselkedésformák) és a szolidaritás. Marad helyette egy gátlástalan hatalom és egy atomizálódott választói tömeg, amely alulinformáltságában fel sem fogja ésszel, hogy mi történik körülötte.

Nem szép a kép! De a kilábalás akkor is a gondolkodás, bármennyire fárasztó, bármennyire körülményes.

Ceterum censeo OV esse delendam!

MONDHATTA VOLNA SZEBBEN, KIS LOVAG!

Előre bocsátom, nem gyűlölöm Orbán Viktort, mert nem ismerem személyesen. Ám egy ember lehet azért nem szeretni, amit csinál, és ezt megerősíti a mondást – ha már maga is mindig ezekkel huzakodik elő –: „a tett maga az ember”.

Forrás: Internet Index

Szóval, végigültem a TV előtt a tusványosi szabadegyetemen elhangzott előadását. Először is el kell mondani, az előadás, annak módja, tetszett, bizonyítja ez miniszterelnökünk kiváló debattőri képességeit.

Na de a tartalom!

Azért az durva, hogy a visszatekintésben eljut odáig, hogy a közösséget, amelyhez tartozunk (Európai Unió) a volt szocialista országokhoz hasonlítja csak ezért, mert azok érzékenyebbek a társadalmi igazságtalanságokra, mint a saját pártja és kormánya. Arról már nem is beszélve, hogy a liberalizmust is valamiféle kommunista internacionáléhoz hasonlítja, amely („imperialista”) birodalmi babérokra tör.

Álljunk meg egy szóra: a hosszadalmas magyarázat arról, hogy a liberalizmus és az illiberalizmus miben különbözik, az kicsit mosolyra fakasztó, különösen az a passzusa, amikor megmagyarázza, hogy a liberális eszmék szerint az egyén szabadsága addig tart, amíg nem sérti más szabadságát. Majd összeveti ezt a saját nézetével, ami a keresztény értékekből fakad: „ne tedd azt, amit nem szeretnél, ha veled is tennének”.

Akárhogy is forgatom a két megfogalmazást, mindegyik ugyanazt jelenti: Ne árts felebarátodnak.

Az illiberalizmus ekkénti megfogalmazása tehát fából vaskarika, még akkor is, ha indoklása szerint ez a keresztény kultúra értékeiből fakad, amit a liberális nyugat maga mögött hagyott.

Szerinte nincs szükségünk az „európai szocializmusra”. Nincs szükség például a minimáljövedelemre és más hasonló, a társadalmi feszültségeket csökkentő döntésekre.

Ez pedig nem más, mint a neokonzervatív gazdaságpolitika, sajátosan ötvözve a napjainkban már lecsengő gazdasági diktatúrák (Kína, Oroszország, Törökország) gyakorlatával.

A tanácsadók úgy látszik felhívták a figyelmét arra, hogy a fejlett országokban új gazdasági válság fenyeget. Ám ennek okai nem az uniós politikában, hanem a nagy gazdaságok: Kína és az USA megtorpanásában és a hitelválságban keresendők.

A miniszterelnök elszólta magát: ő már az elkövetkező 15 évben gondolkodik, amely időszakban meg kell erősíteni a nemzettudatot, a gazdasági és politikai felépítményt, továbbá a hadsereget és a rendőrséget.

Szerinte fel kell készülni továbbra is a migrációs nyomásra, amire válaszul a schengeni országok belügyminiszteri tanácsának adna nagyobb jogosítványokat a határok védelmére. (Itt csak emlékeztetőül: nem olyan régen még kirohant az ellen, hogy a Frontex erői megjelenjenek hazánkban, mert akkor azok fognak diktálni.) Újabb ellentmondás a mostani és korábbi nyilatkozatok közt, pedig a helyzet (külső körülmények) nem változtak.

Amit pedig Európa kulturális identitásának feladásáról szónokolt, az egyszerűen badarság. Európa nem adta fel kulturális identitását, a magyar, a német, a cseh, a holland polgár magáénak érzi az évezredes hagyományainkat, ápolja és fejleszti azokat, mint ahogy egyetlen uniós ország sem adja fel identitásának alapját képező nyelvét. Esze ágában sincs kultúrát váltani, még akkor sem, ha országában nagy számban élnek más kultúrkörhöz tartozók. (Németországban már a hetvenes évek közepétől élnek törökök, akik muszlim hitükkel nem befolyásolják a protestáns és katolikus német többség identitását.)

Forrás: Internet -- Marabu

Az egész beszédet a mélyben átitatta a FIDESZ már korábban meghirdetett – és akkor sem valós alapokon álló – politikája: az erős idegenellenesség, a nemzeti önállóságra való törekvés.

Ennek a gondolatnak csak egy hibája van: Gazdaságpolitikai téren voluntarista. Ma kis hazánkban nincs olyan hazai gazdasági erő (teljesítmény, innováció, természeti erőforrás, tőke), amely alkalmassá tenné az „függetlenségre". Már csak azért sem, mert az uniós és a magyar gazdaság számtalan szállal kapcsolódik össze, a villamos energiától a kereskedelmi és termelési hálózatokon át a képzésig és a munkaerőpiacig.

A beszéd egyetlen célt szolgált: megerősíteni a párt híveit abban, hogy a miniszterelnök vezetésével minden jól megy. (Hasonlatos ez Ferenc József mondásához: „minden meggondoltam, mindent megfontoltam”.)
Csak ne egy újabb háború legyen ennek a nagy önállóságnak az eredménye. Mert rossz álmaiban még azt is el tudom képzelni, hogy az se lesz nagy ár a hatalom megóvása érdekében!

Ceterum censeo OV esse delendam!

AZ OSTOBASÁG APOTEÓZISA

Meglehetősen régen írtam. Ez egyrészt a nyárnak másrészt az elmúlt négy hét eseményeinek köszönhető.

Forrás: Internet -- Marabu

Az elmúlt hónapban minden képzeletbeli rekordot megdöntött a butaság a közéletben. Ha valaki figyelmesen követi az eseményeket, akkor megdöbbenve tapasztalja, hogy a hatalom intézkedéseit és az azt képviselő személyek milyen gyenge minőséget képviselnek. Mindent elönt a középszer uralma. Az a fajta értékrend és gondolkodás, amely egyre nyíltabban jelenik meg, egyetlen célt szolgál: azoknak a megnyerését, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy a különböző intézkedések következményeit felmérjék, és kialakíthassák objektív véleményüket.

Ez a populista propaganda lényege. Azonban ennek is van egy kis bibije: maga a hatalom sem képes (vagy nem akarja) felmérni, hogy egyes döntései hosszú távon mivel járnak.

De hogy ne csak rébuszokban beszéljünk:

Sikerrel ledarálták a MTA kutatóhálózatát. A meghozott törvény persze egy dolog, de a végrehajtás, az új rendszer létrehozása már más kérdés, az bizonytalan.

Egy azonban biztos: nem elsősorban arról a kb. 4000 kutatóról szól a történet, akik a tudomány valamely területén végeznek alkalmazott és alapkutatásokat. A lényeg ismét a pénzről szól, azokról az összegekről, amellyel a tudományos világ támogatta a kutatásokat.

Egy valamivel azonban láthatóan nem számoltak – mert nem tudták, nem voltak róla kielégítő ismereteik –, hogy a kutatások támogatása „projekt” rendszerű. Kutatókat, teameket és kutatási programokat támogatnak, nem intézményeket. Így aztán a valóban jeles kutatást végző tudósok és teamjeik rögtön átvitték a projektet egy szabadabb világba, jelesül Svédországba.

Így nem maradt itthon se a projekt, se a kutató, se a pénzt! (Pestiesen erre mondják, hogy pech!)

Meghozták a döntést, az ’56-os Intézet megszüntetéséről és beillesztéséről a Veritas-ba. Ez azt eredményezte, hogy a két évtizeden át dolgozó kutatók önálló munkáját ellehetetlenítették.

Ennek következménye, hogy az eddig összegyűjtött anyagot (az oral history archívumot) az adatszolgáltatók letiltották (azaz már nem érhető el a kutatók számára). Persze ez is lehetett a cél, hiszen a Veritas élen jár történelmünk „újra fogalmazásában”, népiesen a történelemhamisításban.

Forrás: Internet -- Hír24

Hogy a fenti cél minél hatékonyabban valósuljon meg, az EMMI oktatási államtitkársága először megbízta Takaró Mihályt, hogy vegyen részt a 2020-as Nemzeti Alaptanterv „hazafias” szellemű átdolgozásában. A várható kinevezésen nevezett felbuzdult, és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett Jókai Mór Nyári Egyetemen lazán kijelentette, hogy Eszterházy Péter kultúraromboló és oktatása nem kívánatos az iskolákban.

A kijelentés után ugyan az EMMI közleményben adta tudtul, hogy nevezettnek nincs szerződése a minisztériummal. Azt persze tudjuk, hogy manapság sok olyan kókler tesz-vesz a hatalom környékén, akik úgymond nincsenek szerződéses viszonyban a kormányzattal. (Csak csendben jegyzem meg, ez már szinte napi gyakorlat a kormányzat munkájában.)

A szakképzés átalakításáról a napokban megjelent elképzelések pedig meglehetősen kiforratlanoknak tűnnek, bár néhány szakértő szerint az átalakításnak ideje volt, mert a szakképzést az elmúlt években rendesen kivéreztették.

Forrás: Internet -- Négymadár

Arról persze szó sincs, hogy az egész oktatási rendszert megreformálnák úgy, hogy a különböző szintű oktatási formák és szintek ki- és bemeneti szintjei egymáshoz igazodjanak. Erről szerintem szó se lehet, hiszen ekkor megvalósulna az oktatásban a tehetséggondozás, nem lennének gyerekek és fiatalok kirekesztve az oktatásból csak azért, mert a felvételi követelménynek csak úgy tudnak megfelelni, ha olyan költségeket vállalnak, amelyeket családjuk nem tud kifizetni. (Lásd:

 nyelvi kompetencia megszerzése az egyetemi és főiskolai felvételhez. A középiskolai oktatás nem biztosítja egy idegen nyelv nyelvvizsga szintű elsajátítását.)

Ezek azok a bornítságok, amik minden állampolgárt érintenek. Az már szinte csak mellékes eseménynek számít, hogy beszántották a színházak támogatásának rendszerét. Elvégre minek is színházba járni! Az alternatív (értsd nem állami és önkormányzati és a Teátrumi Társulaton kívüli) színházak amúgy is csak a felforgató és „nem magyar” eszméket terjesztik, tehát nincs is rájuk szükség. Hogy erről a közönség miként vélekedik, az egyébként a hatalmat nem érdekli.

Szóval a rombolás a kulturális életben is akadálytalanul megy tovább. Az eredmény?

Az eredmény egy olyan generáció felnövekedése, amely önhibáján kívül (mert a szüleik „döntöttek" így) nem lesz képes a jövőben eleget tenni a kihívásoknak. Nem lesz képes olyan ismereteket elsajátítani, ami 15-20 év múlva is aktív szereplővé teszi a munkaerő-piacon.

Érthetőbben: ez a hatalom a társadalom alatt vágja a fát, és már előre láthatóan komoly válságba viszi az országot.

Ceterum censeo OV esse delendam!