AZ OSTOBASÁG APOTEÓZISA

Meglehetősen régen írtam. Ez egyrészt a nyárnak másrészt az elmúlt négy hét eseményeinek köszönhető.

Forrás: Internet -- Marabu

Az elmúlt hónapban minden képzeletbeli rekordot megdöntött a butaság a közéletben. Ha valaki figyelmesen követi az eseményeket, akkor megdöbbenve tapasztalja, hogy a hatalom intézkedéseit és az azt képviselő személyek milyen gyenge minőséget képviselnek. Mindent elönt a középszer uralma. Az a fajta értékrend és gondolkodás, amely egyre nyíltabban jelenik meg, egyetlen célt szolgál: azoknak a megnyerését, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy a különböző intézkedések következményeit felmérjék, és kialakíthassák objektív véleményüket.

Ez a populista propaganda lényege. Azonban ennek is van egy kis bibije: maga a hatalom sem képes (vagy nem akarja) felmérni, hogy egyes döntései hosszú távon mivel járnak.

De hogy ne csak rébuszokban beszéljünk:

Sikerrel ledarálták a MTA kutatóhálózatát. A meghozott törvény persze egy dolog, de a végrehajtás, az új rendszer létrehozása már más kérdés, az bizonytalan.

Egy azonban biztos: nem elsősorban arról a kb. 4000 kutatóról szól a történet, akik a tudomány valamely területén végeznek alkalmazott és alapkutatásokat. A lényeg ismét a pénzről szól, azokról az összegekről, amellyel a tudományos világ támogatta a kutatásokat.

Egy valamivel azonban láthatóan nem számoltak – mert nem tudták, nem voltak róla kielégítő ismereteik –, hogy a kutatások támogatása „projekt” rendszerű. Kutatókat, teameket és kutatási programokat támogatnak, nem intézményeket. Így aztán a valóban jeles kutatást végző tudósok és teamjeik rögtön átvitték a projektet egy szabadabb világba, jelesül Svédországba.

Így nem maradt itthon se a projekt, se a kutató, se a pénzt! (Pestiesen erre mondják, hogy pech!)

Meghozták a döntést, az ’56-os Intézet megszüntetéséről és beillesztéséről a Veritas-ba. Ez azt eredményezte, hogy a két évtizeden át dolgozó kutatók önálló munkáját ellehetetlenítették.

Ennek következménye, hogy az eddig összegyűjtött anyagot (az oral history archívumot) az adatszolgáltatók letiltották (azaz már nem érhető el a kutatók számára). Persze ez is lehetett a cél, hiszen a Veritas élen jár történelmünk „újra fogalmazásában”, népiesen a történelemhamisításban.

Forrás: Internet -- Hír24

Hogy a fenti cél minél hatékonyabban valósuljon meg, az EMMI oktatási államtitkársága először megbízta Takaró Mihályt, hogy vegyen részt a 2020-as Nemzeti Alaptanterv „hazafias” szellemű átdolgozásában. A várható kinevezésen nevezett felbuzdult, és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett Jókai Mór Nyári Egyetemen lazán kijelentette, hogy Eszterházy Péter kultúraromboló és oktatása nem kívánatos az iskolákban.

A kijelentés után ugyan az EMMI közleményben adta tudtul, hogy nevezettnek nincs szerződése a minisztériummal. Azt persze tudjuk, hogy manapság sok olyan kókler tesz-vesz a hatalom környékén, akik úgymond nincsenek szerződéses viszonyban a kormányzattal. (Csak csendben jegyzem meg, ez már szinte napi gyakorlat a kormányzat munkájában.)

A szakképzés átalakításáról a napokban megjelent elképzelések pedig meglehetősen kiforratlanoknak tűnnek, bár néhány szakértő szerint az átalakításnak ideje volt, mert a szakképzést az elmúlt években rendesen kivéreztették.

Forrás: Internet -- Négymadár

Arról persze szó sincs, hogy az egész oktatási rendszert megreformálnák úgy, hogy a különböző szintű oktatási formák és szintek ki- és bemeneti szintjei egymáshoz igazodjanak. Erről szerintem szó se lehet, hiszen ekkor megvalósulna az oktatásban a tehetséggondozás, nem lennének gyerekek és fiatalok kirekesztve az oktatásból csak azért, mert a felvételi követelménynek csak úgy tudnak megfelelni, ha olyan költségeket vállalnak, amelyeket családjuk nem tud kifizetni. (Lásd:

 nyelvi kompetencia megszerzése az egyetemi és főiskolai felvételhez. A középiskolai oktatás nem biztosítja egy idegen nyelv nyelvvizsga szintű elsajátítását.)

Ezek azok a bornítságok, amik minden állampolgárt érintenek. Az már szinte csak mellékes eseménynek számít, hogy beszántották a színházak támogatásának rendszerét. Elvégre minek is színházba járni! Az alternatív (értsd nem állami és önkormányzati és a Teátrumi Társulaton kívüli) színházak amúgy is csak a felforgató és „nem magyar” eszméket terjesztik, tehát nincs is rájuk szükség. Hogy erről a közönség miként vélekedik, az egyébként a hatalmat nem érdekli.

Szóval a rombolás a kulturális életben is akadálytalanul megy tovább. Az eredmény?

Az eredmény egy olyan generáció felnövekedése, amely önhibáján kívül (mert a szüleik „döntöttek" így) nem lesz képes a jövőben eleget tenni a kihívásoknak. Nem lesz képes olyan ismereteket elsajátítani, ami 15-20 év múlva is aktív szereplővé teszi a munkaerő-piacon.

Érthetőbben: ez a hatalom a társadalom alatt vágja a fát, és már előre láthatóan komoly válságba viszi az országot.

Ceterum censeo OV esse delendam!