ADÓ, KORRUPCIÓ, TÜNTETÉS, AMERIKA

Forrás: Internet - MTI Soós Lajos

A botrány kitört. No nem a „közfelháborodás”napja miatt, hanem azért, mert végleg lehullott a lepel, és kiderült a király meztelen.

Az már csak hab a tortán, hogy a mai nap elfogadta a kormány adóügyi előterjesztését a parlament. Nem is tehetett mást. Ma ebben az országban a kormányzó párton belül nincs egyetlen, józan paraszti ésszel megáldott, képviselő sem, aki azt merné mondani a miniszterelnöknek, hogy túllőtt a célon, és éppen saját magát lövi lábon.

Az adók emelésére és új adók kitalálására persze azért van szükség, mert egyébként nem tartható a költségvetési hiány három százalékos hiánycélja. És ha ez nem tartható, akkor újra megindulhat az uniós túlzott deficit eljárás, amely a pénzek befagyasztásával és a magyar költségvetésbe való betekintéssel járna. Ettől meg úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől.

Bármilyen furcsa, itt kapcsolódik egymásba a két téma: az amerikai tiltakozás a korrupció ellen és a NER gazdasági rendszere. Ez utóbbi ugyanis egy valamit tartott az elmúlt négy év alatt gazdasági célnak: a magyar gazdaság újraosztását. Ezt azonban nem volt képes megtenni a verseny szabályai között, így „kénytelen” volt a törvényhozó és végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozásával végbevinni.

Nem részletezem, miként osztották újra a piacokat, miként szorították ki – a köznép számára befogadható nacionalista propaganda kíséretében – a nemzetközi cégeket, a bankokat, a nagy kereskedelmi láncokat.

Az elmúlt négy évben dollár milliárdokat vontak ki a befektetők Magyarországról. Mindezt azért, mert a hatalom által előállított törvények szöges ellentétben vannak annak a gazdasági és politikai közösség által vallott gyakorlattal és értékrenddel, amelyhez egyébként hazánk önként csatlakozott.

Az amerikai nagyköveten mind a mai napig valamiféle bizonyítékokat követelnek a korrupciós ügyekkel kapcsolatban. Ez persze nem más, mint a probléma elmaszatolása. Hiszen a amerikai nagykövetség nem konkrétumokkal vádolta meg a kormányt, hanem erkölcsileg.

Az történt, hogy az USA és az EU már régóta tudta, hogy mi folyik adó és korrupciós ügyekben. Felhívták a kormány figyelmét több ízben is, hogy ez a gyakorlat számukra elfogadhatatlan. Az egyes emberek kitiltása csak nyomaték annak bizonyítására, hogy a figyelmeztetést komolyan gondolják. Nem az USA-nak vagy személy szerint az ügyvivőnek kell bizonyítania a korrupció jelenlétét egyes esetekben, hanem a magyar kormány szervezeteinek kellene azt felderíteni, és nyilvánosságra hozni.

Ám a kormány ezt nem teheti meg, mert ha megtenné, saját politikai imázsát rombolná porrá. Az egész rendszer – amit némi eufémizmussal NER-nek és unortodox gazdaságpolitikának hívnak – arra épül, hogy a szervienseket lássák el anyagi alapokkal, és a nemzetgazdaságban megtermelhető értéket a saját gazdasági érdekszférának osszák le. Akinek ez nem tetszik, az vagy alkalmazkodik, vagy pedig felhagy tevékenységével. De találkoztunk e téren némi kényszerítéssel is: gondoljunk csak a kormányzati informatikai rendszer eistandolására, vagy egész szolgáltatási ágak kényszerű államosítására.

Forrás: Internet

Az eszközök között persze nagy szerepet játszik az adópolitika és a korrupció. (Ha tejelsz, maradsz, ha nem, mész a levesbe!)

Szóval, ezt a rendszert unta meg két legerősebb szövetségesünk. Nota bene, a korrupciót nem csak nálunk, de saját házuk táján is tűzzel-vassal üldözik. Gondoljunk csak Juncker esetére. A volt luxemburgi miniszterelnök, jelenleg az EU „kormányának” feje, most éppen azzal néz szembe, hogy megbízatása bizony rövid életű lesz, mert bizalmatlansági indítványt adtak be ellene éppen adóoptimalizálási ügyekben.

Nem tisztem Vida Ildikót védeni, de ebben a játszmában ő csak egy közönséges, feláldozható figura, akire – ha minden kötél szakad – rá lehet kenni a nyilvánosság előtt a szar nagy részét.

A fekália maradéka örökre rákenődött már a FIDESZ kormányra. Hiába fenyegetőznek perekkel, hogy egyetlen kormánytagra sem lehet rábizonyítani a korrupciót. Valóban nem. Egyetlen kormánytag sem fogadott el közvetlenül egyetlen forint készpénzt sem. Csak éppen minden megtettek annak érdekében, hogy ezt a barátaikról se lehessen elmondani. Úgy alakították a törvényeket, hogy ami az egyszerű emberek erkölcsi érzéke szerint megvesztegetés, hatalommal való visszaélés, az ne kerülhessen jogi eljárás alá.

Ügyes! … Mondta erre a régi pesti vicc. Csakhogy mára már olyan lett e „vicc” nagysága, és a hatalomtól elvakultak olyan nyíltan művelik, hogy az már a legegyszerűbb emberekben is megfordította a borjút!

Lesz még itt cifrább tüntetés is, mint amilyen a tegnapi volt! Ez csak a bemelegítés. Az országgal nem lehet mint magántulajdonnal bánni!

Ceterum censeo OV esse delendum!

A HATALOM ARROGANCIÁJA

„ Amíg a hatalomvágy megmarad emberi tulajdonságnak –

és bizonyos típusú emberekben ez a vágy hihetetlenül erős –,

semmiféle, még a legjobban megszerkesztett politikai megegyezés

sem biztosíthatja a békét.”

(Aldous Huxley)

Ismét muszáj írni, mert az elmúlt napok eseményei megint kiverik a biztosítékot minden normálisan gondolkodó polgárnál. A kományhatalom azt gondolja, hogy bármit megtehet. Az igazi történésektől pedig valamiféle csinnadrattával eltereli a figyelmet.
Ez történik most is: amíg a háttérben döntenek arról, hogy ezrek válnak földönfutókká, mert megfosztják őket művelt földjeiktől vagy éppen évtizedes kereskedésüktől (trafikjaiktól), addig a színfalak előtt újra látunk egy performanszot arról, hogy mi is történt azon a bizonyos beszélgetésen a rég lebukott, maffiózó módszereket alkalmazó vállalkozó és a titkosszolgálat éppen regnáló főnöke között.
Ez utóbbi persze már lassan fél évtizedes „story” de elegendően pikáns ahhoz, hogy etetni lehessen vele a népeket. Rágcsálódjanak csak a soha sem volt „bűnökön”, addig mi csendben intézzük a dolgainkat.
Több dolog is felháborító e manipulációkban, de foglalkozzunk csak kettővel:

Az első az, hogy kikérem magamnak, hogy ennyire hülyének nézzenek! Ám ezt nem csak a magam nevében teszem, hanem még nagyon sokak helyett, akik képesek átlátni mindazt, amit a politika csinál velük. Ne higgye az uralkodó – magát elitnek nevező – pártszövetség, hogy a magyar átlagpolgár olyan ostoba, hogy nem lát át a manipulatív kommunikáció és intézkedéssorozat álcáján.
Miből gondolja azt a hatalom, hogy – egyébként jól koreografált kommunikációjával – elfedheti mindazt a megnyomorodást, amit hároméves regnálása okozott?
Miből gondolja azt – az internet és az információs forradalom idején –, hogy elhallgathatja azt, hogy szűkebb és tágabb nemzetközi közösség milyen véleményt fogalmaz meg vele szemben? Miből gondolja, hogy a „közvélemény, a „zemberek” sokasága felül annak, hogy az Európa Tanács csak úgy a hazai ellenzék nyomására hoz párját ritkító, elmarasztaló határozatot hatalomgyakorlásával kapcsolatban.
Mert azt ne gondolja senki, hogy ez esetben az országot ítélik el! Nem. A kormányzattal kapcsolatban – a hatalmat gyakorló kétharmados többséggel – fogalmaznak meg kritikát. A súlyosabb „atombombát” pontosan azért nem alkalmazzák, mert tisztában vannak azzal, hogy annak következményei a népesség legrosszabb helyzetben levő rétegeinél csapódnának le.
Nem is értem, hogy miként gondolkodhatnak a ma hatalomban levők. Azt nem is feltételezem, hogy nem elég okosak ahhoz, hogy felfogják és lássák: mit is eredményez tevékenységük. Ha pedig képesek felfogni a következményeket, akkor csak két logikus válasz lehetséges: az egyik az, hogy mindezzel nem törődve, elsődlegesen saját (elsősorban anyagi) érdekeik mentén cselekednek, ekkor erkölcsileg hullák, ezért nem érdemlik meg posztjukat. A másik feltételezés, hogy nem látják tetteik vonzatait, akkor pedig alkalmatlanok arra, hogy egy országot irányítsanak.

A másik sajnálatos dolog, amivel foglalkozni kell, az ellenzék asszisztálása e bornírt kommunikációs politikához. Valóban nehéz a parlamenti ellenzék helyzete, valamilyen módon reagálniuk kell a napi eseményekre. De egy rövid határozott elhatárolódás vagy kommentár helyett napokig csócsálnak szóra sem érdemes dolgokat. Ezzel mintegy bemennek a kormányzat zsákutcájába, maguk is kiszolgálják az elterelő hadműveleteket.
Tudom, hogy ez a politika világa, ám mégis meg kellene próbálni kikerülni a kommunikációs csapdákat. Ugyanis így elterelődik a figyelem a valódi intézkedésekről, végső soron a kormány valódi kritikájáról.
Kiépülőben a vitézi telkekkel és trafikjogokkal megvásárolt vazallusi rendszer. Ezek holdudvara hűen szolgálja majd uralkodóját, hiszen retteg egy esetleges hatalomváltástól, mert abban nehéz altesti munkával megszerzett javait látja veszni.
A hatalom cinikus megnyilvánulásai pedig éles ellentétben vannak a kormányfő korábbi kijelentéseivel, hogy nem hagynak az út szélén senkit. Valóban nem hagynak! Belökik őket a legmélyebb szakadékba, ne is lássa a veszteseket senki!
De a vesztesek azért vannak, hangjuk felhallatszik a mélyből!

Ceterum censeo OV esse delendam!