A HATALOM ARROGANCIÁJA

„ Amíg a hatalomvágy megmarad emberi tulajdonságnak –

és bizonyos típusú emberekben ez a vágy hihetetlenül erős –,

semmiféle, még a legjobban megszerkesztett politikai megegyezés

sem biztosíthatja a békét.”

(Aldous Huxley)

Ismét muszáj írni, mert az elmúlt napok eseményei megint kiverik a biztosítékot minden normálisan gondolkodó polgárnál. A kományhatalom azt gondolja, hogy bármit megtehet. Az igazi történésektől pedig valamiféle csinnadrattával eltereli a figyelmet.
Ez történik most is: amíg a háttérben döntenek arról, hogy ezrek válnak földönfutókká, mert megfosztják őket művelt földjeiktől vagy éppen évtizedes kereskedésüktől (trafikjaiktól), addig a színfalak előtt újra látunk egy performanszot arról, hogy mi is történt azon a bizonyos beszélgetésen a rég lebukott, maffiózó módszereket alkalmazó vállalkozó és a titkosszolgálat éppen regnáló főnöke között.
Ez utóbbi persze már lassan fél évtizedes „story” de elegendően pikáns ahhoz, hogy etetni lehessen vele a népeket. Rágcsálódjanak csak a soha sem volt „bűnökön”, addig mi csendben intézzük a dolgainkat.
Több dolog is felháborító e manipulációkban, de foglalkozzunk csak kettővel:

Az első az, hogy kikérem magamnak, hogy ennyire hülyének nézzenek! Ám ezt nem csak a magam nevében teszem, hanem még nagyon sokak helyett, akik képesek átlátni mindazt, amit a politika csinál velük. Ne higgye az uralkodó – magát elitnek nevező – pártszövetség, hogy a magyar átlagpolgár olyan ostoba, hogy nem lát át a manipulatív kommunikáció és intézkedéssorozat álcáján.
Miből gondolja azt a hatalom, hogy – egyébként jól koreografált kommunikációjával – elfedheti mindazt a megnyomorodást, amit hároméves regnálása okozott?
Miből gondolja azt – az internet és az információs forradalom idején –, hogy elhallgathatja azt, hogy szűkebb és tágabb nemzetközi közösség milyen véleményt fogalmaz meg vele szemben? Miből gondolja, hogy a „közvélemény, a „zemberek” sokasága felül annak, hogy az Európa Tanács csak úgy a hazai ellenzék nyomására hoz párját ritkító, elmarasztaló határozatot hatalomgyakorlásával kapcsolatban.
Mert azt ne gondolja senki, hogy ez esetben az országot ítélik el! Nem. A kormányzattal kapcsolatban – a hatalmat gyakorló kétharmados többséggel – fogalmaznak meg kritikát. A súlyosabb „atombombát” pontosan azért nem alkalmazzák, mert tisztában vannak azzal, hogy annak következményei a népesség legrosszabb helyzetben levő rétegeinél csapódnának le.
Nem is értem, hogy miként gondolkodhatnak a ma hatalomban levők. Azt nem is feltételezem, hogy nem elég okosak ahhoz, hogy felfogják és lássák: mit is eredményez tevékenységük. Ha pedig képesek felfogni a következményeket, akkor csak két logikus válasz lehetséges: az egyik az, hogy mindezzel nem törődve, elsődlegesen saját (elsősorban anyagi) érdekeik mentén cselekednek, ekkor erkölcsileg hullák, ezért nem érdemlik meg posztjukat. A másik feltételezés, hogy nem látják tetteik vonzatait, akkor pedig alkalmatlanok arra, hogy egy országot irányítsanak.

A másik sajnálatos dolog, amivel foglalkozni kell, az ellenzék asszisztálása e bornírt kommunikációs politikához. Valóban nehéz a parlamenti ellenzék helyzete, valamilyen módon reagálniuk kell a napi eseményekre. De egy rövid határozott elhatárolódás vagy kommentár helyett napokig csócsálnak szóra sem érdemes dolgokat. Ezzel mintegy bemennek a kormányzat zsákutcájába, maguk is kiszolgálják az elterelő hadműveleteket.
Tudom, hogy ez a politika világa, ám mégis meg kellene próbálni kikerülni a kommunikációs csapdákat. Ugyanis így elterelődik a figyelem a valódi intézkedésekről, végső soron a kormány valódi kritikájáról.
Kiépülőben a vitézi telkekkel és trafikjogokkal megvásárolt vazallusi rendszer. Ezek holdudvara hűen szolgálja majd uralkodóját, hiszen retteg egy esetleges hatalomváltástól, mert abban nehéz altesti munkával megszerzett javait látja veszni.
A hatalom cinikus megnyilvánulásai pedig éles ellentétben vannak a kormányfő korábbi kijelentéseivel, hogy nem hagynak az út szélén senkit. Valóban nem hagynak! Belökik őket a legmélyebb szakadékba, ne is lássa a veszteseket senki!
De a vesztesek azért vannak, hangjuk felhallatszik a mélyből!

Ceterum censeo OV esse delendam!