A HATALOM ÉS KÖRNYEZETE

Vizsgálódik a Velencei Bizottság. Tegnap azt mondja az illetékes államtitkár, hogy nem tudják, hogy ez mi lesz (utalva a várható Európai Parlament ülésére), a vádirat vagy az ítélet. Rossz bonmot, de nem is ez a lényeg, mint ahogyan azt a Bizottság egyik tagja is hangsúlyozta, hanem az, hogy milyen politikai lépésekkel kell szembenéznie a magyar kormánynak.

Az tény, hogy az uniónak nincsenek a kezében hathatós eszközök a „renitens” – a közös elfogadott elvektől gyökeresen eltérő – kormánypolitikák és politikusok megfékezésére.
De mindez már látható volt előre is.
Utálom, amikor az embernek idéznie kell korábbi önmagát. Anyámtól is nehezen tűrtem a „na ugye megmondtam” kezdetű tirádákat. Az azonban tényszerű, hogy 2010 második felében már látszott, hogy a jelenlegi kormánypártot semmi nem érdekli a hatalom gyakorlásán kívül. És ezt a hatalmat úgy kívánták(ják) érvényesíteni, hogy abba lehetőleg senki se szólhasson bele. Erről szól az a blogbejegyzés, amit 2010 szeptemberében tettem közzé.
Annak az évnek a végén mértékadó ellenzéki politikusok úgy értékelték, hogy van egy határ, amelyet a kétharmados többség nem léphet át. Nem sokkal később – alig több, mint félév – a kormányzat már szinte teljesen lebontotta az az épületet, amit közönségesen polgári demokráciának hívnak. A 2011. áprilisi írásban az idő rövidségére és egy esélyre hívtam fel a figyelmet. Szóba került egy esetleges előrehozott választás, amelyről abban az időben esett néhány szó.
Ugyanakkor az azóta eltelt idő csak a pesszimista forgatókönyvet erősítette. A jól induló ellenzéki összefogás mára már csak a szavak szintjén maradt meg. Márpedig az elfogadott választási végrehajtási törvény értelmében az önállóan megmutatkozó ellenzéknek annyi esélye lehet, mint teknősbékának az epsomi derbyn.
Egyre jobban közeledik a választás ideje, és még ma sem látszik egy olyan választási konglomerátum, amely sikerrel kecsegtet. Bizonyítja mindezt az időközi választásokon elért ellenzéki eredmény.
A lényeg:
Vagy nagyon gyorsan megtalálják az ellenzéki pártok a legkisebb közös többszöröst, ami alapján összefoghatnak, és képesek ezek alapján szavazói bázisukat összekapcsolni, vagy bele kell törődniük, hogy továbbra is marad a jelenlegi kormányzat. Ha nem lesznek képesek egyértelmű üzenetekkel érvelni az összefogás mellett, úgy elvesztik azt a lehetőségüket is, hogy a ma még bizonytalankodó választók voksait megszerezzék.
Ha pedig a közös platformot nem sikerül az elkövetkező hat-nyolc hónapban kidolgozniuk, úgy a jelenlegi kormánypárt megtarthatja hatalmát akár a 2020-as évek közepéig. A társadalom ugyanis már ma is fásult, és ha nem történik változás, úgy szép csendesen belesimul majd az orbáni rendszerbe, mint ahogy tette azt 1957 után. Remélem, mindenkit taszít a gondolat, hogy unokáink „Viki-bácsit” emlegessék 2030 táján!

Ceterum censeo OV esse delendam!