Az alant
olvasható idézet Esterházy Péter tollából való, megjelent a Magvető Kiadó
gondozásában 2003-ban. „A szavak csodálatos életéből” címet kapott előadás
elhangzott a Mindentudás Egyetemén 2003. szeptember 8-án. Ijesztően aktuális még
egy évtized távolából is. Mi több, talán aktuálisabb, mint elhangzásának és
megjelenésének évében.
„…A szavak
múltjának ismerete nem írói szakföladat, hanem mondhatni hazafias kötelesség,
mindenesetre szükséges (ha nem is elégséges) föltétele az európai társalgásnak.
Ha egy szót bepiszkolnak, vagyis fiszkos fráterek elhasználnak, akkor ez a használat is hozzátartozik a
szóhoz. Ha akarjuk, ha nem. Ez nem döntés, nem elhatározás kérdése.
Ha az
élettér kifejezést mérnök vagy belsőépítész használja nem történik semmi. De ha
már a „magyarság életteréről” beszélnénk, szándékaink legyenek bár a
legnemesebbek, ott üvölt a szó mögött az egész náci vircsaft. Vagy finoman
szólva sem szerencsés a romák lakásproblémájának végső megoldásáról beszélni, egyrészt mert nyilvánvalóan hazudnánk,
másrészt azonnal betemetne minket az Endlösung nyomasztó árnya.
Tévedés ne
essék, ez nem politikai kérdés, hanem nyelvi kérdés. (Bár igaz, hogy az meg
politikai kérdés…) A nyelv erősebb. Annak idején nem értettük, hogy mért lett
nemzetközi botrány abból, hogy a Fradi–Ajax meccsen „huhogtak” (ti. ha egy
színes bőrű ért a labdához). Azt hittük, hogy ez csupán a nagyképű hollandok
fölényeskedése. A hollandok valóban nagyképűen fölényeskedtek, de a huhogás,
mely sokkal gyakoribb vagy gyakoribb volt a nyugati futballpályákon, mint
nálunk, az olyasmit jelent, mint „büdös nigger”. Csak föl kell lapozni a
nemlétező szótárt. És erre hiába mondtuk, hogy mi ezt nem úgy értettük. Mi ezt
nem akartuk mondani. Helyes, akkor meg kell tanulni a nyelvet, semmi nem
indokolja, hogy ezt sértődötten ne tegyük meg, és akkor azt mondjuk, amit
gondolunk. Többé-kevésbé.
De hát nem
abszurd ez? Azért mert egy vacak náci vagy nyilas használta ezeket a szavakat,
azért én ne használhassam? Igen, azért. De én a szót az eredeti értelmében
használom! Nincs eredeti értelem, hanem van, ami van. De hát ez a szabadságom
korlátozása! Valóban az. Ha nem történt volna meg mindaz, ami megtörtént, nem
kerültünk volna ebbe a helyzetbe. De a 20. század, maradjunk ennél a szónál,
abszurditásai után nem ez a legkevesebb, ez a figyelem, ez az óvatosság, ez az
önkorlátozás? Nem másnak teszünk gesztust, nem mások történetéről van szó,
hanem a miénkről, érzékenységünk nem udvariasság, hanem erkölcs.
Nem
véletlen, hogy példáim a fasiszta diktatúrából valók, ez nem a sokat emlegetett
kettős mérce, hanem rasszizmusban egyszerűen jobbak a nácik, gazdagabb a
nyelvük, mert ebben gazdagabb az életük, megígérték, hogy kiirtják az emberiség
egy részét, és kiirtották az emberiség egy részét, ezzel szemben a kommunisták
megígérték, hogy mindenki egyenlő lesz, és kiirtották az emberiség egy részét.
A két dolog, látjuk, nem azonos, innét a példatár féloldalassága…”
A blogger
ajánlása: Ajánlom e sorokat a mai uralkodó politikai elit figyelmébe a
házelnöktől az utolsó képviselőjéig (szigorúan alfabetikus sorrendben), valamint
a magát ellenzéki pártként megjelölő eufémikus nevű kisebbségnek.
Ceterum
censeo OV esse delendam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése