A REZSITŐL A SZUVERENITÁSIG

Az elmúlt hét ismét tele volt bornírt eseményekkel. Hazánk újra teljes erővel harcban áll. Harcban, amely már kezdetétől fogva vesztésre áll. Az egy dolog, hogy a külügyminisztérium raporta rendeli a román nagykövetet, mert miniszterelnökük interjút adott, és ebben azt merte mondani, hogy az uniós szigorítások – az lapelvek következetes betartására való „kényszerítés” – egyetlen oka Magyarország. A külügyminisztérium államtitkára éles szavakkal adta tudtára a diplomatának, hogy a két ország közötti megállapodás értelmében „nem üzengetnek” egymásnak a sajtón keresztül.

Álljon meg a menet! Kis hazánkat csaknem két éve ostorozza az unió azért, mert unortodox gazdasági és politikai megoldásaival sorozatosan megsérti az közösség alapértékeit.
És a probléma – a két nézőpont, a magyar kormányé és az EU parlamentjéé – éppen az utóbbiból fakad. Az alapértékek a jogon felül állók, és nem megkérdőjelezhetők Nyugat Európában. A magyar kormány pedig éppen azzal érvel, hogy semmilyen EU-s jogot nem sért. Akár hogyan is forgatjuk azonban a szavakat, egy valamit tudomásul kell venni. Más a jog és más az az értékrend, amely meghatározza a közösségbe tömörült országok életét és működését. A jobb sorsú nyugaton senkinek sem jut eszébe, hogy a demokrácia játékszabályait felrúgja. Ezt az alapértéket nem is kell jogi formulába önteni, mert olyan természetes, mint ahogyan valaki levegőt vesz.
Ezt nem érti meg a kormány. Fanatikusan kitartanak a véleményük mellett, miszerint nem sért közösségi jogot (mert ez tételesen nincs megfogalmazva), ha felszámolják az alkotmányosság legalapvetőbb részeit, a fékek és ellensúlyok rendszerét.

Ugyanez jelenik meg abban a nyilatkozatban, amelyet a miniszterelnök adott a közszolgálati rádiónak.
A rezsicsökkentés témájában – ami külön megérdemelne egy bejegyzést, elemezve azt, hogy a mostani, ráadásul időponthoz kötött csökkentés milyen hatással lesz a jövőre – kijelentette, hogy ezeknek a gaz multiknak nagyon nagy barátai vannak, akikkel szemben a kormány gyenge. Éppen ezért aláírásgyűjtésbe kezdenek az intézkedések támogatásáért.
No, ez egy kicsit húzós kijelentés, mert az aláírásgyűjtés ugyan az elmúlt 20 év politikai eszközeinek egy formája (általában eddig az ellenzék élt vele), de sem jogilag, sem az érintettek körét illetve nem lehet „népszavazásnak” tekinteni. Magam is kezdeményezhetnék aláírás gyűjtést azért, hogy holnaptól sürgősen csökkentsék 10 százalékkal a sör árát, mert micsoda dolog, hogy ennyit kell fizetni érte. Gaz multik (Heineken, Stratopramen, Guiness, Warstainer, Kozel stb.) mennyit keresnek a szegény magyarokon. Pedig a sör nagybani előállítása nem is olyan drága!
Tehát a kormány megint át akar verni bennünket, olyan helyzetet teremtve, hogy esmét csorbul a szuverenitásunk!

Az meg különösen felháborító a kormányfő szemében, hogy a német televízió gyerekműsorban szemléltette, hogy milyen baj az, ha egy kormány félreteszi a demokratikus alapértékeket. Meg is jegyezte, hogy repülne a magyar televízióból az, aki ilyet csinálna. Mert a hazai kölyköket nem szabad ilyen agymosásnak alávetni.
Hát ilyennek biztos nem, de a Hoffmann Rózsai ámokfutásnak igen. A magyar iskolákban be lehet vezetni a kötelező hittanoktatást, amikor persze a kormány szekuláris államról beszél. Ne legyen senkinek se kétsége: ez a hittan a katolikus hittan. Mi lesz a többiekkel? A reformátusokkal, a zsidó felekezetűekkel, a gyaurokkal (ateistákkal), az igazhitűekkel (mohamedánok) és a buddhistákkal?
Akkor ki beszélhet – a valóságnak megfelelően – ebben az országban agymosásról?
Feleim! Ez a kormány egyre szánalmasabb. Képtelenek kezelni még a saját maguk által előállított szituációkat is. Ez pedig csak egyet jelent: inkompetensek. Képtelenek a mai valóság és a bennünket körülvevő adottságok figyelembevételével vezetni ezt az országot. Az eredmény pedig előre látható: politikai és gazdasági összeomlás. Vagy ami még rosszabb: visszatérés a harminc évvel ezelőtti magyar valósághoz!

Ceterum censeo OV esse delendam!