ADÓ, KORRUPCIÓ, TÜNTETÉS, AMERIKA

Forrás: Internet - MTI Soós Lajos

A botrány kitört. No nem a „közfelháborodás”napja miatt, hanem azért, mert végleg lehullott a lepel, és kiderült a király meztelen.

Az már csak hab a tortán, hogy a mai nap elfogadta a kormány adóügyi előterjesztését a parlament. Nem is tehetett mást. Ma ebben az országban a kormányzó párton belül nincs egyetlen, józan paraszti ésszel megáldott, képviselő sem, aki azt merné mondani a miniszterelnöknek, hogy túllőtt a célon, és éppen saját magát lövi lábon.

Az adók emelésére és új adók kitalálására persze azért van szükség, mert egyébként nem tartható a költségvetési hiány három százalékos hiánycélja. És ha ez nem tartható, akkor újra megindulhat az uniós túlzott deficit eljárás, amely a pénzek befagyasztásával és a magyar költségvetésbe való betekintéssel járna. Ettől meg úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől.

Bármilyen furcsa, itt kapcsolódik egymásba a két téma: az amerikai tiltakozás a korrupció ellen és a NER gazdasági rendszere. Ez utóbbi ugyanis egy valamit tartott az elmúlt négy év alatt gazdasági célnak: a magyar gazdaság újraosztását. Ezt azonban nem volt képes megtenni a verseny szabályai között, így „kénytelen” volt a törvényhozó és végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozásával végbevinni.

Nem részletezem, miként osztották újra a piacokat, miként szorították ki – a köznép számára befogadható nacionalista propaganda kíséretében – a nemzetközi cégeket, a bankokat, a nagy kereskedelmi láncokat.

Az elmúlt négy évben dollár milliárdokat vontak ki a befektetők Magyarországról. Mindezt azért, mert a hatalom által előállított törvények szöges ellentétben vannak annak a gazdasági és politikai közösség által vallott gyakorlattal és értékrenddel, amelyhez egyébként hazánk önként csatlakozott.

Az amerikai nagyköveten mind a mai napig valamiféle bizonyítékokat követelnek a korrupciós ügyekkel kapcsolatban. Ez persze nem más, mint a probléma elmaszatolása. Hiszen a amerikai nagykövetség nem konkrétumokkal vádolta meg a kormányt, hanem erkölcsileg.

Az történt, hogy az USA és az EU már régóta tudta, hogy mi folyik adó és korrupciós ügyekben. Felhívták a kormány figyelmét több ízben is, hogy ez a gyakorlat számukra elfogadhatatlan. Az egyes emberek kitiltása csak nyomaték annak bizonyítására, hogy a figyelmeztetést komolyan gondolják. Nem az USA-nak vagy személy szerint az ügyvivőnek kell bizonyítania a korrupció jelenlétét egyes esetekben, hanem a magyar kormány szervezeteinek kellene azt felderíteni, és nyilvánosságra hozni.

Ám a kormány ezt nem teheti meg, mert ha megtenné, saját politikai imázsát rombolná porrá. Az egész rendszer – amit némi eufémizmussal NER-nek és unortodox gazdaságpolitikának hívnak – arra épül, hogy a szervienseket lássák el anyagi alapokkal, és a nemzetgazdaságban megtermelhető értéket a saját gazdasági érdekszférának osszák le. Akinek ez nem tetszik, az vagy alkalmazkodik, vagy pedig felhagy tevékenységével. De találkoztunk e téren némi kényszerítéssel is: gondoljunk csak a kormányzati informatikai rendszer eistandolására, vagy egész szolgáltatási ágak kényszerű államosítására.

Forrás: Internet

Az eszközök között persze nagy szerepet játszik az adópolitika és a korrupció. (Ha tejelsz, maradsz, ha nem, mész a levesbe!)

Szóval, ezt a rendszert unta meg két legerősebb szövetségesünk. Nota bene, a korrupciót nem csak nálunk, de saját házuk táján is tűzzel-vassal üldözik. Gondoljunk csak Juncker esetére. A volt luxemburgi miniszterelnök, jelenleg az EU „kormányának” feje, most éppen azzal néz szembe, hogy megbízatása bizony rövid életű lesz, mert bizalmatlansági indítványt adtak be ellene éppen adóoptimalizálási ügyekben.

Nem tisztem Vida Ildikót védeni, de ebben a játszmában ő csak egy közönséges, feláldozható figura, akire – ha minden kötél szakad – rá lehet kenni a nyilvánosság előtt a szar nagy részét.

A fekália maradéka örökre rákenődött már a FIDESZ kormányra. Hiába fenyegetőznek perekkel, hogy egyetlen kormánytagra sem lehet rábizonyítani a korrupciót. Valóban nem. Egyetlen kormánytag sem fogadott el közvetlenül egyetlen forint készpénzt sem. Csak éppen minden megtettek annak érdekében, hogy ezt a barátaikról se lehessen elmondani. Úgy alakították a törvényeket, hogy ami az egyszerű emberek erkölcsi érzéke szerint megvesztegetés, hatalommal való visszaélés, az ne kerülhessen jogi eljárás alá.

Ügyes! … Mondta erre a régi pesti vicc. Csakhogy mára már olyan lett e „vicc” nagysága, és a hatalomtól elvakultak olyan nyíltan művelik, hogy az már a legegyszerűbb emberekben is megfordította a borjút!

Lesz még itt cifrább tüntetés is, mint amilyen a tegnapi volt! Ez csak a bemelegítés. Az országgal nem lehet mint magántulajdonnal bánni!

Ceterum censeo OV esse delendum!