ABSZURD — HA AKARJUK, HA NEM

Nem írtam bejegyzést a héten, mert ami történt az annyira abszurd, hogy külön kihangsúlyozni értelmetlen, mert csak elveszi a valóság kesernyés, már-már humoros élét. Most joggal kérdezheti az olvasó, hogy mire gondolok?

Egy-két dolog megérdemli az említést. A pálmát kétségtelenül Vona Gábor nyilatkozata viszi el, amelyben a csókakői rendőri fellépés miatt követelte Pintér Sándor lemondását. Nos, ezzel a felvetéssel még egyet is értenék, ha nem nézném, ki javasolta. Kivágta nálam a biztosítékot, hogy miután a Vona Gábor vezérelte és támogatta – gondoljunk Hősök terén elmondott beszédére – gárda jól megvezette az egész rendőrséget, és nevetségessé tette, még az a politikus szólal fel ebben az ügyben – cinikusan és képmutatóan –, akinek biztos tudomása volt a dolgok kimeneteléről.
Sokan mondhatják erre, hogy mindez benne van a politikai játszmák paklijában. Csakhogy ez minden, csak nem „politikai játszma”. Vona Gábor maga is tudja, hogy felvetésére a válasz az elutasítás lesz: Pintér belügyminiszter marad a posztján. Ez utóbbi a Jobbik elemi érdeke, hiszen ha áttekintjük a rendőrség kontra különböző gárdák közti meccseket, azt láthatjuk, hogy előbbi igen „kesztyűs kézzel” bánik az utóbbiakkal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szerdán megrendezett – szerény létszámmal bíró – antifasiszta tüntetés a belvárosban. Valószínűleg több volt a biztosításban résztvevő rendőr, mint akik tiltakoztak a hazai szélsőjobboldal előretörése ellen. Az elhangzott beszédek után a kb. 150-200 fős „tömeg” rendőri sorfalak védelmében vonult az Új Színház elé. Nem is volt semmi probléma, lazán elfértek az Andrássy út széles járdáján, még a járókelőket sem zavarták igazán. Éppen ezért volt érthetetlen, hogy több tucat rendőrségi gépjármű gyakorlatilag lezárta a sugárút kifelé vezető szélső sávját. Felesleges és értelmetlen intézkedés volt. Hasonló, mint a csókakői „védelmi művelet”. Arra gondolt az ember, hogy szándékosan tartják fel a forgalmat, bosszantva az autósokat, mindezt pedig ráfogják a demonstrálókra: „miattuk van a felfordulás”.
Ez pedig azt mutatja, hogy az éppen átszervezés alatt álló rendőrség nincs a helyzet magaslatán. Hol volt a csókakői esettel kapcsolatban a rendőrség felderítő szolgálata? Pedig milyen vehemenciával indokolta a miniszter a rendőrség titkosszolgálati jogosítványainak kiterjesztésére szóló indítványát! Ezek szerint mégsem működik kifogástalanul a rendszer. Vagy – amit feltételezni sem merek – működik az, csak éppen ezeket az információkat nem veszik figyelembe felsőbb politikai érdekek miatt. Ekkor pedig hiába szervezik át a testületet, az ugyanolyan impotens marad, mert nem lehet leláncolt lábbal és megkötött kézzel tangózni!

Forrás: Internet - bevezetem.hu

A másik abszud pedig a legújabb „pénzszerzési ötlet”, a gépkocsik átrendszámozása. Nagy buli! képzeljük el, hogy minden középszintű önkormányzathoz delegálják az azonosító táblák kiadását. Ez azt jelentené, hogy a jó néhány járás (kb. száz vagy még több, nem néztem utána, mert nem releváns) mind-mind kiadná a sajátját. Így pontosan látszana, ha a hevesi feljön Pestre vagy a pesti elkolbászol, mondjuk Csongrádba. A helyi rendőr azonnal tudná, hogy a böszme BMW Budapestről érkezik. Ha eddig esetleg megfordult a fejében, hogy esetleg megállítja, mert a megengedett 50 helyett százzal hasított át a falun – eddig nem jutott eszébe, mert ha ilyet látott joggal feltételezte, hogy a helyi maffia valamely prominense ül benne, azzal meg nem jó ujjat húzni – most már végleg letesz róla, mert a helyi hatalmasságokkal még elbír, de a pestiek esetleg túl nagy falatnak bizonyulnak.
Mondhatja az olvasó, hogy a fentiek a populizmus izmos megnyilvánulásai. Valószínűleg így is van. Szándékos e fogalmazás. Ugyanis kis hazánkban ma hasonlóképpen áll a helyzet.
Visszatérve a rendszámokra. Egyes hozzáértők szerin mindez kétmilliárdjába kerül a tulajdonosoknak. De a későbbi tortúrákat nem is említjük: lakcímváltozás, okmányok átíratása stb.
Amit a héten bátran kijelenthetünk: ad-hoc intézkedések születnek minden meggondolás, hatástanulmány nélkül.
Valahogy úgy gondolom, hogy összejönnek az „illetékesek” egy brainstormingra – ahonnan csak a brain hiányzik –, és egymás vállát csapkodva, ötletelnek. Aztán mindezeket még meg is valósítják!
Így van ez ebben az országban, kicsiben és nagyban is. Hiába várja a Költségvetési Tanács elnöke – aki egyébként egy joviális szakember –, hogy a kormány majd jól alátámasztja a költségvetés egyes tételeit tanulmányokkal és hatáselemzésekkel. Ugyanis az látszik, hogy nem is tudják, mi az!
A miniszterelnök olyan apparátussal veszi körbe magát, akik csak egyet tudnak: kiszolgálni a hatalmat. Ez pedig a kormányzáshoz kevés!

Ceterum censeo OV esse delendam!

AZ ÚJSÁG FELELŐSSÉGE

Forrás: 168óra.hu

A Magyar Hírlap online vélemény rovata Szentesi Zöldi László tollából jelentetett meg egy kis szösszenetet. Nem vizsgáljuk most azt, hogy a korábban liberális napilap – és annak netes változata – miként lett a jobboldal igen markáns orgánuma. Ez  a FIDESZ jobboldalához és a tulajdonoshoz kötődik.

Az Elie Wieselt fikázó cikk több helyen is téved. Bár nem is azért íródott, hogy bármiféle releváns, tényszerű információt szeretne közölni. Egyértelműen az a célja, hogy lejárasson valakit, gesztusának jelentőségét csökkentse. Szinte jelentéktelenné silányítsa azt a tényt, hogy a Magyar Köztársaság egy magas kitüntetését elvi okból adja vissza a kitüntetett.
A cikk írója elfogultságában még annak sem nézett utána, amiről ír, sem Elie Wieselnek, sem annak, hogy nevezettet mi ösztönözte arra, hogy a kitüntetéséről lemondjon.


Forrás: Internet

 De menjünk sorjában: Elie Wiesel levelet írt a Magyar országgyűlés elnökének. Nem csak személy szerint Kövér Lászlónak, hanem a tisztség betöltőjének. Közölte vele, hogy a ma Magyarországon feléledő Horthy-kultusz és rasszizmus okán – valamint azért, mert magyar közjogi méltóságok asszisztálnak kétes (nyilas) múltú írók, Nyírő József és Wass Albert rehabilitálásában – tiltakozásként lemond A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjéről, amelyet Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vett át 2004-ben.

2009-ben Elie Wiesel a parlament ülésén mondta el gondolatait, felhívva az akkor jelen levő képviselők – akik közül számosan ma is tagjai a tisztelt háznak – figyelmét a politikai életben egyre többször megjelenő antiszemita és rasszista jelenségekre. A magyar származású zsidó író akkori véleménye szerint ez szégyent hoz a nemzetre.
Szentesi Zöldi László nem vette magának a fáradságot arra, hogy utánanézzen a levél tartalmának, aminek csak egyik része volt a Nyírőre tett utalás. Az igazi tartalma annak a gondolkodásnak az elutasítása, amelyet a Magyar Hírlap szerzője maga is vall.
Másik tévedése a cikkírónak az, hogy Elie Wiesel nem irodalmi, hanem Béke-Nobel-díjat kapott 1986-ban. Igaz ugyan, hogy megjelentetett 57 könyvet, amelyekből tíz mű érhető el magyar fordításban.
Szentesi Zöldi László irodalmi ízlésével nincs mit vitatkozni. Kedvelhet írókat, elutasíthat másokat. Unalmasnak találhat klasszikusokat, és napi élményként élhet meg lektűröket. Ebben nincs semmi problémás. Az irodalmi ízlések különbözőek, és ez így van rendjén.
Szentesi Zöldi Lászlóval a baj a következő mondata: „…ennek az Elie Wiesel nevű polgárnak, bármiféle náció gyermeke legyen is, egyáltalán kijár-e – szimbolikusan, meg ténylegesen is – a nagykereszt… Meg azt is kérdezik a kereszt nélküli létben az önmaguk létezéséért kitüntetlen magyarok – akinek a kérdését én, a nemzet legkisebb szolgája, hadd erősítsem fel egy kissé –, hogy jó helyre adták-e azt a fránya plecsnit 2004-ben Gyurcsányék?”
Nem tisztem megvédeni Elie Wieselt, megteszi ezt önmaga is a következő mondatával, ami jellemzi is a Magyar Hírlap véleményíróját, korántsem pozitív kontextusban:
„A szavak időnként, a kegyelem különleges pillanataiban, elérhetik a tett minőségét.”

Ceterum censeo OV esse delendam!