Tüntetnek? — Na és? Oszt jónapot!

Szeptember vége és október első napja úgy fog bevonulni a magyar politikatörténetbe, mint a magyar „D” nap. A Demokrácia-nap sikeréről már a tüntetés alatt is különböző vélemények láttak napvilágot. Pro és kontra.

A szakszervezetek és az emberek október 29-től folyamatosan megmutatták, hogy pontosan tudják, hogy mit tesz a regnáló kormány — minden sikerpropagandája ellenére. A demonstrációk kormányzati interpretálásában a legszemtelenebb és egyben a legcinikusabb megnyilvánulás az volt, amikor Orbán Viktor magyar hangja elszösszentette az ominózus mondatot: „A szakszervezetek demonstrációja szembe megy az emberek érdekeivel, amit a kormány képvisel”.
Ez, azért mindennek a teteje, de hűen tükrözi a kormányzat pökhendiségét, és azt filozófiát amit kormányra lépése óta képvisel.
Ez a filozófia pedig nem más, mint a társadalom egészének semmibevétele – hivatkozva a matematikai kétharmados felhatalmazásra –, az egyeztetések és tárgyalások, a kompromisszumok teljes hiánya. Úgy is fogalmazhatunk – amúgy Orbán Viktorosan –, „azt csinálunk, amit akarunk, ha nem tetszik, jónapot!”
Az elmúlt másfél év alatt – de sokszor leírták már – lebontották szinte a teljes demokratikus intézményi kontrollt. Megcsonkították a civil szervezetek, önálló szakszervezetek jogait, kezdve a sztrájkjoggal, folytatva a civil szervezetek anyagi ellehetetlenítésével, a munkáltatói és munkavállalói jogok sárba tiprásával. Hogy az alkotmányozásról ne is beszéljünk.

Mindez pedig történt eddig a tömegek csendes asszisztálásával, néhány – szórványos – demonstrációval (2011. januárja, sajtótörvény elleni tiltakozás, 2011. március 15-e, majd a Bohócforradalom). Mindegyik megmozduláson több ezren vettek rész. Láthatóan minden eredmény nélkül. A sajtótörvényt elfogadták, sőt megalkották a „tákolmányt” is. A kormány nem veszi tudomásul a társadalmi reakciókat.
Ennek két oka lehet: az egyik ok a kompromisszumképtelenség. A FIDESZ nem képes elviselni, hogy a saját elképzelésével szemben más gondolatok is felvetődhet. Így minden – saját politikáját módosítani szándékozó – javaslatra úgy tekint, mint tűrhetetlen skandalumra. Így minden épeszű érvet és megoldási verziót meggondolás nélkül utasít el. Ennek persze az lesz a következménye, hogy minden hibás döntése a saját fejére hullik vissza. Manapság úgy látszik, hogy védősisakot viselnek, mert a visszahulló következmények még nem sértették fel kemény fejüket. De ami késik, nem múlik, már csak azt kell kivárni, hogy mikor hoznak olyan rossz döntést, amelynek következményei nem csak a védősisakot ütik át, hanem magát az egész FIDESZ által kreált rendszert a földbe döngöli.
A másik ok a szellemi háttér hiánya. Az elmúlt hónapokban már látható, hogy a konzervatív eszmerendszert valló szakértői gárda kezd fokozatosan kivonulni a FIDESZ mögül. Ebben a rétegben is egyre több a kritikus hang, a bíráló megjegyzés mind a politikai lépésekkel, mind a gazdaságpolitikával kapcsolatban.

Hiába alkalmazza a párt és a kormány az eddig jól bevált PR és kommunikációs módszereket – alapozva arra, hogy ha a torzított tényeket (hazugságot) elegendő alkalommal ismétlem, az igazságként tűnik fel –, az ott hallottakat egyre többször írja felül a valóság a tömegekben. És ez utóbbiak alatt most nem azokat az embereket értem, akik átlátják e kormányzás félelmetes dilettantizmusát, hanem azokat, akik eddig elhitték szeretett pártvezérüknek, hogy kolbászból lesz a kerítés. Az egyszerű emberek – alkalmazottak, bérből és fizetésből élők, a leszakadó rétegek – már saját bőrükön érzik, hogy egyre rosszabb helyzetbe kerülnek: drágul az élet, megemelik az ÁFÁ-t. Nincs munka, sőt az adórendszer és más, „nem ortodox” gazdaságpolitikai döntések meggátolják a munkahely-teremtést, sőt az elbocsátások számát növelik. Az idősebb korosztály is komoly bajba kerül, mert fogyasztóként mindaz sújtja, mint a munkavállalókat, de ez tetéződik az életkorból is fakadó egészségügyi (gyógyszer) kiadások növekedésével.

Mindez sokmilliós tömeget juttat a korábbinál sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe. És ezen nem segítenek a „harcba hívó” szavak, a „harcolunk” állandó hangsúlyozása.
Rosszabbul élnek hatalmas tömegek. Rosszabbul, mint két éve! Pedig akkor még „gazdasági válság” is volt.
A legnagyobb baj pedig az, hogy az egyre sűrűsödő tiltakozásokra a kormány nem figyel. Mint a szemellenzős sörösló megy előre, nem tekintve se jobbra, se balra. Menni fog egészen addig, amíg a falnak nem ütközik. Ekkor már nem lesz hová menni! Visszaút nincs, kanyarodni nem lehet sehová, mert ahová tart, az már zsákutca.
Ostoba módon nem képes felmérni, hogy mindezzel az ámokfutással mekkora kárt okoz. Na nem magának – a FIDESZ kára maximum politikai lesz (a büdös életbe nem fog hinni nekik senki) –, hanem az országnak sok-sok millió állampolgárnak.
Mert senkinek se legyenek kétségei: az FIDESZ országlásának kárát mi magunk fogjuk megfizetni. Minél hosszabb ideig regnálnak, annál nagyobb lesz az ár!
Ez a mostani D-day üzenete!