BKV igen — USA nem

A miniszterelnök egy tiszta pillanatában megértette a BKV finanszírozási problémáját. Úgy látszik, Tarlós István érthető szavakkal magyarázta meg a minibusszal utazó kormányfőnek, hogy a BKV akkor is komoly problémákkal küzd, ha onnan nem „talicskázzák ki” a pénzt. Nem így áll a helyzet az amerikai nagykövettel, akinek augusztus óta nem képes időpontot adni egy találkozóra.

Ami ezt az utóbbit illeti, magam sem nagyon hajlanék egy olyan találkozóra, amelyen biztosan elmarasztalnak.
A lényeg azonban a megértésen van. Végre Orbán Viktor megértett valamit. Nagy dolog ez mostanában! Az persze már egy közepes képességű állampolgár számára is világos, hogy a fővárosi és egyéb nagyvárosi – Miskolc, Szeged, Győr, Pécs stb. – tömegközlekedés nem tartható fenn szubvenció nélkül. Így van ez a világ minden részén. Az állam – vagy a fenntartó önkormányzat – jelentős összegekkel támogatja ezeket a cégeket, hiszen a jegy- és bérletbevételek sehol sem fedezik a tömegközlekedés fenntartását. Mindez a probléma most manifesztálódott a miniszterelnök számára.

Összevonva szemöldökét, hosszas gondolkodás után végül is megértette a problémát. Ez persze semmit sem jelent, egy Orbán Viktori megértés nem biztos, hogy közvetlenül pénzre váltható. Tudja ezt a főpolgármester is, ám lényéből fakadóan ebben a kérdésben optimista. Annyira bízik, hogy íziben felvette a kapcsolatot a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékes államtitkárával. Az ügy végleges megoldásával kapcsolatban azonban még nem mer nyilatkozni, mert isten és Orbán Viktor útjai kifürkészhetetlenek.
Budapest és az ország polgárainak nevében bízzunk abban, hogy végül is megkapja a közlekedési vállalat legalább azt az összeget, amely biztosítja folyamatos működését.
Nem így áll a miniszterelnök az amerikai probléma elé. Anno – hiszen az átlagpolgár miért is emlékezne rá, június 30-án –, amikor Budapesten megnyitották a Tom Lantos Intézetet, az amerikai külügyminiszter asszony találkozott a kormányfővel. A diplomácia szabályai, szokásai szerint cizellált mondatokban adta Orbán Viktor tudomására, hogy az Egyesült Államok kormányzata nem nézi jó szemmel azokat a politikai lépéseket, amelyek megnyirbálják a demokratikus és az állampolgári jogokat. „Magyarország barátaiként hangot adunk aggodalmainknak, és elkötelezettséget kértünk az igazságszolgáltatás függetlenséges, a szabad sajtó mellett” — hangsúlyozta parlamenti beszédében az amerikai külügyminiszter.
Ezek a szavak – lefordítva a hétköznapok nyelvére – azt jelentették, hogy az Egyesült Államok nehezményezi mindazt az antidemokratikus törvénykezést, amelyet a FIDESZ végbevitt a hatalomra jutása utáni egy évben.

Szegény Hillary Clinton azt hitte, hogy mondatai célba érnek. Nem így lett. Orbán Viktor láthatóan nem értette meg a szépen csomagolt mondatok üzenetét (persze, lehet, hogy rosszak voltak a tolmácsok, de ez kevéssé hihető). Egész egyszerűen nem értette meg az üzenetet.
Ez utóbbit pedig Amerika vette rossz néven. A washingtoni kormányzat rájött, hogy a hagyományos diplomáciai nyelvezettel nem ér el semmit. (Mint ahogyan az alacsony műveltségű ember sem igazán érti meg Arany János válogatott szavait.) Így utasította budapesti nagykövetét, hogy egy kicsit keresetlenebb kifejezésekkel magyarázza meg a magyar kormány fejének, hogy milyen kifogásokat talál politikájában az világ egyik nagyhatalma, amely egyben legerősebbike annak a szövetségnek, amelyhez hazánk önként csatlakozott.
Orbán Viktor pedig úgy viselkedik e szituációban, mint a kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre, és tudja, jön majd a papa, aki jól le fogja tolni. Igyekszik nem szem elé kerülni, minél hosszabban kitolni azt az időt, amikor szembesülnie kell csínytevéseinek következményeivel.
A kormányfő augusztus óta nem talált időpontot arra, hogy fogadja az USA budapesti nagykövetét. Mint mindennek, ennek is következményei vannak. Most éppen a Washington Post-ban megjelenő cikk az. Ez nem éppen dicsérő szavakkal elemzi a FIDESZ – élén Orbán Viktor – politikáját.
E cikk pedig körülbelül ugyanazon a szinten fejezi ki kívánságait Magyarországgal kapcsolatban, mint a főváros főpolgármestere a BKV finanszírozásával kapcsolatban.
Ez utóbbit megértette a kormányfő. Kérdés az, hogy az előbbit megérti-e. Pedig nagyon egyértelmű az üzenet! Hatása pedig sokkal súlyosabb, mint a BKV néhány milliárdjának hiánya.