LEHET MÁS A POLITIKA?

Bal, jobb, bal jobb, mennek a…

Lehet-e más a politika, mint ami valójában? Erre adott csattanós választ az LMP. Ez a párt olyan döntést produkált, ami páratlan a magyar politikatörténetben. (Kutakodtam egy kicsit, de semmi hasonlót nem találtam kérem olvasóim, ha tudnak valami hasonlóról, szívesen venném.) Kettészakadt a párt, ám a frakciójuk állítólag egyben marad, már csak ezért is, hogy kellően tudják az LMP politikáját érvényesíteni.

Forrás: Internet - budaorsiinfo.hu


Miről is van szó? Adott egy csekély befolyású – de azért néhány százezer szavazó által támogatott – párt, amely parlamentbe kerülése óta láthatóan politikai identitás zavarral küzd. A párt vezető testületei nem képesek eldönteni, hogy egy adott politikai szituációban milyen döntést hozzanak. A torzsalkodás a követendő útról pedig egyenesen vezet a vezetetlenséghez. Nem képesek eldönteni, hogy mit tegyenek egy kifeszített politikai helyzetben, hogyan, milyen kompromisszumokat kössenek annak érdekében, hogy ne veszejtsék el szavazóikat és saját maguk rajzolta arcukat.
E tehetetlenségnek több okát is felfedezi az, aki veszi a fáradságot és végiggondolja (elemzi) mindazt, amit a kis párt az elmúlt két és fél évben produkált.
Az első ilyen önellentmondás, hogy a magát ökopártként meghatározó LMP semmilyen kézzelfogható javaslatot nem tett le a választók asztalára. Néhány erőtlen javaslatuk ugyan volt a törvényhozásban, de ezek nem csak azon véreztek el, mert a kormánypártnak kétharmada van.

Forrás: Internet - fn.hir24.hu

Politikájuk másik kudarca az a lehetetlen előfeltételezés, miszerint nem hajlandók együttműködni az „elmút nyóc év” egyetlen politikai szereplőjével sem. Szerintük ugyanis ez egész magyar politikai elitet le kell váltani. Ez körülbelül olyan követelés, mint hogy le kellene dózerolni a Kékest, mert ott bizony mindenféle – nekik nem tetsző személyek – megfordultak az elmúlt időszakban.
A húsz év alatt kialakult politikai elitet – aminek számtalan hibája van, nem fogható rá, hogy a legjobb teljesítmény nyújtotta az elmúlt két évtizedben – ugyanis nem lehet leváltani. Azért sem, mert nem igazán van, aki a helyükre lépjen. Azt még az LMP elfogult elnöke sem gondolhatja komolyan, hogy a magyar társadalom hirtelen (természetesen az ő intésére) megvilágosul, lámpa gyullad az agyában, és egyik percről a másikra rájön: akikre eddig szavazott, azok érdemtelenek a bizalomra.
Kis ország vagyunk, egy politikai elitünk van – aminek persze most már része az LMP frakciójai is –, nem igazán lehet kicserélni valami másra.
Már csak azért sem, mert az igazán rátermett, képzett figurák – szak- és humánértelmiségiek – már réges-rég elhagyták a politika játékterét, átengedve azt a magát elitnek hívó középszerűeknek.

Forrás: Internet - bekes.lehetmas.hu

A másik paradoxon, amit az LMP elkövet az, hogy szétszakad ugyan a párt együttműködési szándékúakra és önálló harcosokra, ám a parlamenti frakció mégis csak egyben marad. Ebben nem nehéz felismerni azt, hogy ha a szakadárok kilépnek a frakcióból is, akkor az LMP-nek egyetlen frakciója sem lenne. Ne feledjük, így járt a DK is, mindenféle indokokkal tagadta meg tőlük a ház az önálló frakcióalakítást. Ebben az esetben az LMP egy sor lehetőségtől esne el, nem utolsó sorban pedig egy kalap pénztől, ami a frakciót egyébként törvényesen megilleti. Ezt súlyosbítja az a tény is, hogy az egyéni képviselőknek nem lenne lehetőségük részt venni a bizottságok munkájában, felszólalásaik is korlátozottak.
A frakció egyben tartása tehát egyrészt politikailag, másrészt anyagilag indokolt. A faramuci a helyzetben csak az, hogy amíg a párt elnöke az egyik véleményt hangoztatja, addig a kivált képviselők esetleg ennek az ellenkezőjét.
A helyzet tehát politikailag perverz, és pontosan azt cáfolja, amit a párt nevében hirdet. A politika ugyanis az érdekérvényesítés művészete, a kompromisszumok és megegyezések kialakításának tudománya. Láthatóan ennek most éppen híján vannak e pártban. Ha ezt így csinálják tovább, nem lehet csodálkozni azon, hogy egyre fogy a népszerűség és a szavazótábor.
Ezen a népszerűségvesztésen az sem segít, ha közben fennen hangoztatják, hogy a FIDESZ-kormányt el kell zavarni.

Ceterum censeo OV esse delendam!

AZ UTOLSÓ OLTSA EL A VILLANYT!

Az elmúlt néhány nap már megint alkalmat adott a csodálkozásra és a bosszankodásra. Kis magyar valóságunk mindent felülír, amit egyébként a gondolkodó polgár elvárna. Néhány hete úgy látszott, hogy az Orbán-kormány leváltása az a közös pont, amely mellé – hangsúlyozottan minden felelősségteljes – ellenzéki erők felsorakozhatnak, függetlenül attól, hogy van-e közöttük a részletekben eltérés vagy nincs.




Forrás: Internet -- Metropol

  Mára ez a remény teljesen szertefoszlott. Újra előkerültek azok az attitűdök, amelyek – mint valami turáni átok – jellemzik a magyar politikát, ha komoly krízishelyzet elé kerül. Ezek pedig nem mások, mint a féktelen önzés (politikai értelemben és valós anyagi alapon is), a felelőtlen küldetéstudat és a bornírt, rövidlátó politikai gyakorlat.
Jellemző képet adott erről két kis párt. A parlamentben elhanyagolható nagyságban jelen levő LMP éppen a szombati kongresszusán döntött arról, hogy a formálódó együttműködésben formailag semmiféleképp nem vesz részt. Ezzel a döntésével – előre borítékolom – a párt kiírta magát a magyar politikai életből. Mi motiválhatta ezt a döntést?


Forrás: Internet - Metropol

 Az LMP soha nem volt olyan párt, amely koherens módon képes lett volna megítélni saját helyzetét. Az általuk hirdetett ökológiai szemléletről úgy hiszik, hogy az gyógyír lehet a magyar társadalom jellemző problémáira — pedig nem. És ezt tudniuk kellene, már csak azért is, mert tagjai az európai zöldpártok családjának. Az utóbbiak tapasztalatából azonban nem hajlandók átvenni semmit. Kizárólag a jelszavakat – azokat is kritika nélkül –, figyelmen kívül hagyva, hogy a hazai valóság és társadalmi állapot nem azonos a nyugat-európaival. Ami ott már a ’70-es évek második fele óta küzd az elfogadtatásért, és ez alatt a fél évszázad alatt jelentős támogatásra tett szert, az a hazai körülmények között eredménytelen. (E gondolat részletes kifejtésére a post terjedelme nem ad lehetőséget, röviden csak annyit: Ott voltak sikeresek a „zöld mozgalmak” a múlt század utolsó három évtizedében, ahol az anyagi és társadalmi fejlettség elérte azt a szintet, hogy a polgár – biztos anyagi és egzisztenciális biztonságban – „kinézett” szűkebb környezetéből, és törődni kezdett tágabb környékével. Ehhez a társadalomnak egy bizonyos fokú „gazdagságára” van szükség. Napjaink magyar átlagpolgárát elfoglalja saját problémája, küzdelme a megélhetésért, mindez pedig felülírja a magasztos elveket. Tisztelet a társadalom elenyésző kisebbségét kitevő szűk rétegnek, amelynek fontos a környezet állapota.)

Forrás: Internet



Mást sem ismert fel a Schiffer vezette párt. Mégpedig azt, hogy a polgári demokráciákban sikeres politikát csak az a politikai szervezet gyakorolhat, amelyben megfelelő kompromisszumképesség van, amely képes arra, hogy saját elveit hosszú, megegyezésekkel, együttműködéssel, lemondásokkal teli folyamatokban érvényesítse.

 Mindez – ma úgy tetszik – hiányzik az LMP-ből. Ez a hiátus pedig gyakorlatilag azt eredményezi, hogy támogatói elfordulnak tőle. A „politikai szüzesség” állandó hangoztatása nem erény, hanem a politikai impotencia bizonyítéka, az ostobaság megtestesülése. Már csak ezért is, mert az LMP már korántsem „szűz” néhány hibás döntése és megnyilvánulása már régen annulálta ezt a magáról kialakított képet.
Az magyar ellenzéki összefogás problémái pedig a mobilabb szavazótábort és polgárokat pedig ösztönzik. No nem arra, hogy komolyan mellé áll bármiféle kezdeményezésnek. Sokkal inkább azon gondolkodnak sokan, hogy miképp boldogulhatnának határainkon kívül.


Forrás: VG.hu

 Az elmúlt néhány esztendőben többen hagyták el kis hazánkat, mint a legutolsó migrációs hullám idején, 1956-ban. És ez a tendencia nem csak azon alapul, hogy a jelenleg regnáló kormány milyen politikát képvisel. Nem csak azon múlik, hogy lebontották a politikai felépítmény demokratikus intézményeit. Még csak nem is azon, hogy a hatalom elkövet minden adminisztratív és kommunikációs lépést, hogy a távozást megakadályozza. Bornírt példája ennek a legutóbb megjelent videoklip, ami különös alkalmat adott a bloggereknek és a kritikusoknak a fikázásra.
A legfőbb oka a fiatalok elvándorlásának, hogy nem látnak egy életképes változatot. Nem látják azt az erőt, amely valóban képes viszonylag belátható időn belül leváltani a jelen rendszert, és élhető országot teremteni.


Forrás: Internet

 Ha pedig azt látják, hogy azok a politikai erők, amelyek – egyébként saját maguk léte érdekében is – képtelenek összefogni, akkor a polgár jövőképe elborul, és sürgősen olyan helyet keres magának, ahol biztonságosan alapíthat családot, ahol az életét tervezni tudja.
A parlamenti pártok és a törvényhozáson kívüliek pedig „vívják kicsinyes harcukat”, miközben nem veszik észre, hogy az a támogató tömeg hagyja el őket és az országot, akikre „bazíroznak”.
Kudarcukat majd csak akkor fogják észrevenni, ha az utolsó polgár is elmegy, és lekapcsolja a villanyt. Nem marad égve máshol a lámpa, csak a parlamentben, ahol a valóságtól elrugaszkodott honatyák és honanyák mondogatják légből kapott elképzeléseiket.

Ceterum censeo OV esse delendam!