AZ UTOLSÓ OLTSA EL A VILLANYT!

Az elmúlt néhány nap már megint alkalmat adott a csodálkozásra és a bosszankodásra. Kis magyar valóságunk mindent felülír, amit egyébként a gondolkodó polgár elvárna. Néhány hete úgy látszott, hogy az Orbán-kormány leváltása az a közös pont, amely mellé – hangsúlyozottan minden felelősségteljes – ellenzéki erők felsorakozhatnak, függetlenül attól, hogy van-e közöttük a részletekben eltérés vagy nincs.




Forrás: Internet -- Metropol

  Mára ez a remény teljesen szertefoszlott. Újra előkerültek azok az attitűdök, amelyek – mint valami turáni átok – jellemzik a magyar politikát, ha komoly krízishelyzet elé kerül. Ezek pedig nem mások, mint a féktelen önzés (politikai értelemben és valós anyagi alapon is), a felelőtlen küldetéstudat és a bornírt, rövidlátó politikai gyakorlat.
Jellemző képet adott erről két kis párt. A parlamentben elhanyagolható nagyságban jelen levő LMP éppen a szombati kongresszusán döntött arról, hogy a formálódó együttműködésben formailag semmiféleképp nem vesz részt. Ezzel a döntésével – előre borítékolom – a párt kiírta magát a magyar politikai életből. Mi motiválhatta ezt a döntést?


Forrás: Internet - Metropol

 Az LMP soha nem volt olyan párt, amely koherens módon képes lett volna megítélni saját helyzetét. Az általuk hirdetett ökológiai szemléletről úgy hiszik, hogy az gyógyír lehet a magyar társadalom jellemző problémáira — pedig nem. És ezt tudniuk kellene, már csak azért is, mert tagjai az európai zöldpártok családjának. Az utóbbiak tapasztalatából azonban nem hajlandók átvenni semmit. Kizárólag a jelszavakat – azokat is kritika nélkül –, figyelmen kívül hagyva, hogy a hazai valóság és társadalmi állapot nem azonos a nyugat-európaival. Ami ott már a ’70-es évek második fele óta küzd az elfogadtatásért, és ez alatt a fél évszázad alatt jelentős támogatásra tett szert, az a hazai körülmények között eredménytelen. (E gondolat részletes kifejtésére a post terjedelme nem ad lehetőséget, röviden csak annyit: Ott voltak sikeresek a „zöld mozgalmak” a múlt század utolsó három évtizedében, ahol az anyagi és társadalmi fejlettség elérte azt a szintet, hogy a polgár – biztos anyagi és egzisztenciális biztonságban – „kinézett” szűkebb környezetéből, és törődni kezdett tágabb környékével. Ehhez a társadalomnak egy bizonyos fokú „gazdagságára” van szükség. Napjaink magyar átlagpolgárát elfoglalja saját problémája, küzdelme a megélhetésért, mindez pedig felülírja a magasztos elveket. Tisztelet a társadalom elenyésző kisebbségét kitevő szűk rétegnek, amelynek fontos a környezet állapota.)

Forrás: Internet



Mást sem ismert fel a Schiffer vezette párt. Mégpedig azt, hogy a polgári demokráciákban sikeres politikát csak az a politikai szervezet gyakorolhat, amelyben megfelelő kompromisszumképesség van, amely képes arra, hogy saját elveit hosszú, megegyezésekkel, együttműködéssel, lemondásokkal teli folyamatokban érvényesítse.

 Mindez – ma úgy tetszik – hiányzik az LMP-ből. Ez a hiátus pedig gyakorlatilag azt eredményezi, hogy támogatói elfordulnak tőle. A „politikai szüzesség” állandó hangoztatása nem erény, hanem a politikai impotencia bizonyítéka, az ostobaság megtestesülése. Már csak ezért is, mert az LMP már korántsem „szűz” néhány hibás döntése és megnyilvánulása már régen annulálta ezt a magáról kialakított képet.
Az magyar ellenzéki összefogás problémái pedig a mobilabb szavazótábort és polgárokat pedig ösztönzik. No nem arra, hogy komolyan mellé áll bármiféle kezdeményezésnek. Sokkal inkább azon gondolkodnak sokan, hogy miképp boldogulhatnának határainkon kívül.


Forrás: VG.hu

 Az elmúlt néhány esztendőben többen hagyták el kis hazánkat, mint a legutolsó migrációs hullám idején, 1956-ban. És ez a tendencia nem csak azon alapul, hogy a jelenleg regnáló kormány milyen politikát képvisel. Nem csak azon múlik, hogy lebontották a politikai felépítmény demokratikus intézményeit. Még csak nem is azon, hogy a hatalom elkövet minden adminisztratív és kommunikációs lépést, hogy a távozást megakadályozza. Bornírt példája ennek a legutóbb megjelent videoklip, ami különös alkalmat adott a bloggereknek és a kritikusoknak a fikázásra.
A legfőbb oka a fiatalok elvándorlásának, hogy nem látnak egy életképes változatot. Nem látják azt az erőt, amely valóban képes viszonylag belátható időn belül leváltani a jelen rendszert, és élhető országot teremteni.


Forrás: Internet

 Ha pedig azt látják, hogy azok a politikai erők, amelyek – egyébként saját maguk léte érdekében is – képtelenek összefogni, akkor a polgár jövőképe elborul, és sürgősen olyan helyet keres magának, ahol biztonságosan alapíthat családot, ahol az életét tervezni tudja.
A parlamenti pártok és a törvényhozáson kívüliek pedig „vívják kicsinyes harcukat”, miközben nem veszik észre, hogy az a támogató tömeg hagyja el őket és az országot, akikre „bazíroznak”.
Kudarcukat majd csak akkor fogják észrevenni, ha az utolsó polgár is elmegy, és lekapcsolja a villanyt. Nem marad égve máshol a lámpa, csak a parlamentben, ahol a valóságtól elrugaszkodott honatyák és honanyák mondogatják légből kapott elképzeléseiket.

Ceterum censeo OV esse delendam!