AZ ERKÖLCS NEVÉBEN — ERKÖLCSTELENÜL

Már megint tele van magyar valóságunk olyan abszurdokkal, amit már magyarázni sem lehet, mert a kijelentések és a kommentárok magukért beszélnek. A sok jogától megfosztott Alkotmánybíróság – amit, nem is tudom miért, nem neveznek Alaptörvény Bíróságnak – mégis hozott egy régi időkre emlékeztető döntést. Alkotmány (Alaptörvény) ellenesnek minősítette a hontalanokat büntető jogszabályt.

Forrás: Internet

Az ombudsman javaslatára vizsgálták a jogszabályt, amely megtiltotta volna a közterületen való „lakást”. Azaz a szerencsétlen, minden vagyonukat elvesztett hajléktalanokat e paragrafus alapján büntetőjogilag vonhatták felelősségre, ha eldőltek egy padon, vagy hosszabb időre leültek a fal mellé, hónuk alá véve kis csomagjukat, amiben mindenüket hurcolják. A rend szigorú őrei még meg is bírságolhatták őket néhány tízezer forintra, mint szabálysértőket.
Az AB határozata alapján a továbbiakban erre nem lesz lehetőség. A hajléktalanok továbbra is itt élnek majd közöttünk, tetszik ez valakinek vagy nem. A kényes ízlésűek majd elfordítják fejüket, miközben a fogaik között szűrt mondatokkal mantrázzák, hogy „ez mégis csak felháborító!”.
Tarlós István főpolgármesternek is volt egy rossz mondata ezzel kapcsolatban. „…a testület »akarva-akaratlanul« lehetővé tette, hogy hajléktalanok tömegei lakhassanak a közcélú aluljárókban… az Ab-határozat visszahozhatja a 2010 előtti időket, amikor a fedél nélkülieknek az akkori liberális felfogás szerint elidegeníthetetlen joguk volt szabadon megfagyni, meghalni”. De a legfelháborítóbb mégis csak a FIDESZ (gyengébbek kedvéért: a kormányzópárt) nyilatkozata volt ezzel kapcsolatban:
„…mi kudarcnak tekintjük ezt a politikát, hiszen ezáltal a hajléktalanok még inkább kiszolgáltatottabbakká válnak és a közbiztonság is romlik”.

Forrás: Internet - Hírextra

Nos, egy ilyen döntésért nem az AB-t kell okolni. A hajléktalanság ugyanis nem bűnügyi, hanem szociális probléma. Az emberi lét peremére kerülők helyzetének kezelése – valamilyen módon: állami eszközökkel, a közösségek összefogásával, egyéni akciókkal – a társadalom feladata.
A hatalom azonban úgy gondolta, hogy amit nem látunk, az nincs is. Így született az ominózus jogszabály, amely rendőri feladattá tette a közterek „megtisztítását” a hajléktalanoktól. Ne zavarják a becsületes középosztályt a látványukkal, hiszen azok mindent megtesznek a gyarapodás érdekében, ezért kiemelt állami támogatásban részsülnek. Micsoda dolog, hogy a homeless-ek létükkel elcsúfítják – az egyébként amúgy sem túl színvonalas – aluljárókat. Zaklatják az embereket, mindenféle újságokat akarnak rájuk tukmálni, amiben sorstársaik írják meg keserves tapasztalataikat.
A problémák igazi megoldásában a legutóbbi időben nem jeleskedik a hatalom (a kormány). Még azt az egyházat is megfosztotta a támogatás lehetőségétől, amely az elmúlt két évtizedben – sok adakozással és önkéntes munkával – felvállalta e szerencsétlenek gondozásának egy részét. Nem igazán bővültek a hajléktalan-ellátás lehetőségei. Csak itt emlékeztetek a nyári zuglói esetre a belügyminiszter szereplésével.


Forrás: Internet - Kormány.hu, fotó: Botár Gergely

Mindez már csak azért is bornírt, mert eközben Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes óvta kivont karddal a kereszténységet.
Immáron akkor vizsgáljuk a fentieket a keresztény értékek alapján, amelynek egyik alapvetése a tízparancsolat: „szeresd felebarátid, mint tenmagad”.
Hol van tehát e híres szolidaritás? Vagy talán magukra nézve az alábbit alkalmazzák?
„Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak .” (Zsolt. 12,3 – Károli Gáspár fordítása.)
Ezek után a nyilatkozatok után a jelen hatalom még képes magát erkölcsösnek nevezni?

Ceterum censeo OV esse delendam!