CIVIL KEZDEMÉNYEZÉS — INTERNETES SZAVAZÁS?

Ma bejelentették, hogy a civilek internetes előválasztást tartanak, mert megunták a pártok lacafacázását. Roppant dicséretes. Ha vannak is impotensnek tetsző pártok, akik az égető időhiány ellenére sem képesek épeszű egyezségre a jelen hatalom leváltásáról, úgy hajrá, jöjjenek a civilek!

Be is jelentették, hogy egy igen elmés internetes alkalmazással, biztosítják az anonimitást, valamint azt is, hogy biztosak legyünk abban, hogy aki klaviatúrát ragad, az valós magyar személy. Ezzel elejét vehetik a szavazás manipulálásának, de biztosítják annak „titkosságát”.

Vágó Gábor még azt is kihangsúlyozta, hogy ehhez a regisztrációhoz és a szavazáshoz személyes segítséget adnak.

 Haj! Végre, egy épeszűnek tűnő dolog. Nosza próbáljuk ki!

Előre kell bocsátanom, hogy ugyan nem vagyok egy számítástechnikai zseni, de azért rendelkezem egy Nagy Tapasztalatú User minden hájával.

A megadott web címen találtam sok érdekességet, ami még szimpatikus is volt, de azért már a kezdetekben ott motoszkált bennem a nagy kérdés, hogy a legfontosabb azonosítási adatról, az úgynevezett IP címről bizony egy szó sem esik.

De félre az apróságokkal, regisztráljunk. Első lépésként az ajánlott (kamu) levelező címet hoztam létre, majd ez alapján kitöltöttem az oldal regisztrációs kérdéseit, adatait. Sikerrel létrehoztam saját adataimból az úgynevezett „titkos kódot”, majd ennek segítségével a profilt.

Igen ám, de hogy a rendszer alkalmazásait használhassam egy e-mailt kell küldeni, hogy a regisztráció valódiságáról az oldal üzemeltetői is meggyőződjenek. Ezt hívják „Tanúsításnak”

Itt kezdtem felvenni a kérdőjel formát. Ugyanis az elküldött levél visszajött azzal az üzenettel, hogy azt a proxy tűzfal nem engedte át a címzettnek.

Itt dobtam a klaviatúrát a hátam mögé, hagyva az egészet a francba.

Azt nem értem: ha ezt egy tényleges használói tapasztalattal rendelkező felhasználó se tudja megcsinálni, akkor mit várunk el attól a potenciális szavazótól, aki talán csak egy hete végezte el a nyugdíjasoknak szervezett számítógépes tanfolyamot.

A regisztráció és a „tanúsítás” szinte megoldhatatlan feladatot jelent. Továbbá nem igazán értelmezhetem azt sem, hogy a civil szervezet képviselői személyesen meglátogatják az embereket a tanúsítás folyamán.

A legszerényebb becslés szerint ma kis országunkban van mintegy 3,5 millió háztartás. Ennek az 1/3-ában van internet. Ha a civil szervezetek ezt a közel egymillió háztartást valóban meg akarják látogatni, úgy azzal kell számolniuk, hogy egy aktivista naponta maximum négy azonosítást végezhet el. Innentől kezdve a többi számtan, mert vagy 100 ezer aktivista kell, vagy csak a 2024-es választásokra lesznek kész.

Karakószörcsögön Mari néni – miután nem boldogult a regisztrációval – hogyan lépjen tovább? Ki fog elmenni hozzá? Ki segít neki hogy teljesítse polgári jogait?

De tényleg, félre a tréfával: úgy látom, ez egy újabb lufi arra, hogy az embereket végképp kiábrándítsák  a politikában való részvételből.

Szeretném javasolni az általam tisztelt civil szervezeteknek, hogy egy dolgot tegyenek meg: mielőtt ilyen ötletekkel előállnak, legalább próbálják ki annak a technikai végrehajtását!

Ceterum censeo OV esse delendam!