AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁS MARGÓJÁRA

Engedje meg az olvasó, hogy eltekintsek a különböző elemzők semmit mondó – „Igazán nem jósolható meg, hogy Trump mit fog tenni, hogyan alakulnak külpolitikai és belpolitikai lépései a kongresszus és a különböző ellenérdekelt csoportok és a hagyományos amerikai ellensúlyok és fékek rendszerében.” – megnyilatkozásaitól. Ugyanígy nem igazán lehet komolyan venni az európai nyilatkozatokat sem egyik, sem másik oldalról.

Bővítsük a kört, lépjünk ki egy kicsit „földhöz ragadt” szemléletmódunkból, és közelítsük ezt a problémát nagyobb összefüggésekbe.

A globalizálódás

Az elmúlt évtizedben érzékelhető volt, hogy a fejlett országok politikai elitje nem igazán talált választ a globalizálódás és a harmadik (negyedik) ipari és informatikai forradalmának kihívásaira. A fejlett országok fejlődése százalékos arányban lecsökkent, ám ez nem jelenti, hogy nominálisan ne gazdagodtak volna. (Csak itt jegyzem meg, hogy a populista propagandában oly előszeretettel emlegetett GDP növekedés, amelyet az előző év – vagy évek – százalékában adnak meg, elfedi a valódi, számszerű adatokat. Már csak ezért is, mert igazán nem mindegy, hogy minek a százalékáról beszélünk. Száznak a két százaléka kettő, ezernek meg húsz. Ilyen alapon az az ország, amelynek egy főre jutó GDP-je 17 ezer dollár és 3 százalékkal fejlődik, az azt jelenti, hogy elméletileg 510 dollárral lesz gazdagabb, míg amelyiknél ez 40 ezer dollár, és csak 1,5 százalékot gyarapszik, ott 600 dollár a növekmény. Azaz a kisebb százalék nagyobb számszerű összeget takar.)

Az igazi probléma abban rejlik, hogy a tőke szabad áramlásával a valódi termelési központok elhagyták anyaországaikat és a világ más táján állítják elő – nyilvánvalóan olcsóbban és költséghatékonyabban – termékeiket. Így az eredeti fejlett országok kormányainak és költségvetéseinek jelentősen csökkentek a bevételeik, hiszen az adók egy része a régi rendszer szerint a gyártáshoz és értékesítéshez kötött. Magyarán a tőke „kivonult" az állam alól. (Ez egyébként a tőke sajátja, semmi különleges nincs benne.)

Technológia és tudomány

A másik probléma az, hogy a technológiai fejlődés azt hozta magával, hogy a termelés és a szolgáltatás egyre nagyobb hányada automatizálódik, élő munkaerő helyett gépek és komputerek dolgoznak.

A fejlett országok politikai elitje nem talált választ arra, hogy a gyorsan fogyó források és az egyre nagyobb felszabaduló munkaerő okozta társadalmi feszültséget miként oldja fel, miként kellene megújítania a kapitalizmus elavult rendszerét.

A társadalom elégedetlensége, a közjószágok hiányai politikai elégedetlenséget szült, amit az érzelmekre ható populista politikusok – Trumptól Putyinig, Chaveztől Orbánig és a lengyel Kaczynskiig, de említhetjük Berlusconit is – igyekeztek „mindent másra fogó” politikát folytatni, és az erőre és a „szövetségesekre” fogni minden baj eredőjét.

Egyet nem ismertek fel:

A globális térben egyetlen ország – legyen az bármilyen nagyhatalom, vagy bármely kis ország – saját keretei között nem oldhatja meg az egyre halmozódó problémákat: a környezetszennyezéstől az energia problémákon át a termelési visszásságokig. Ugyanis ezek a problémák az egész Földet érintik, az összes társadalmat – kulturális hovatartozástól függetlenül – érintik.A megoldás tehát nemzeti vagy kulturális keretek között nem megoldható. Együttműködésre van ítélve a világ. Csakhogy ez a politikusokat – akiket igen bölcsen meghatározott időre választanak azért, hogy a hatalmat ne legyenek képesek kisajátítani – nem igazán érdekli, hiszen ők véges ciklusaikban gondolkodnak, a hosszú távú (esetlegesen generációs) problémák nem érdeklik, illetve rövid távú politikai és hatalmi érdekeik azokat felülírják.

Várható jövőnk:

Lehetséges, hogy Trump megválasztása most egy kicsit felkavarja az eddigi állóvizet, de sok sikerrel nem kecsegtet, mert nem a probléma fő okait ostorozza, hanem „tüneti” kezelést kezdeményez. Így eleve kudarcra van ítélve. Lehetséges, hogy bizonyos rétegeknek „sikert” jelent majd politikája, de alapjaiban nem lesz képes átalakítani a mai globális rendet.

Nagy valószínűséggel a konzervatív párt korifeusai is kihátrálnak mögüle, vagy legalább is mérséklik „nyomulását” Kínával és Oroszországgal kapcsolatban. Az előbbinél figyelembe kell vennie, hogy az USA államadósságának egy jelentős része a kínaiak kezében van, és pénzügyi összeomláshoz vezethet, ha az amerikaiak kereskedelmi háborút indítanak.

Putyinnak persze érdeke, hogy Amerika „kesztyűs kézzel” bánjon vele, de ez sem segíti se a világ biztonságosabbá tételét, sem az alapproblémák megoldását.

Az európai szövetségeseivel – főként a NATO-val – való kapcsolatát pedig talán az épp általa kinevezett védelmi miniszter fogja visszaterelni a megszokott mederbe.

Trumpnak fel kell ismernie, hogy az USA csak úgy lehet „first”, ha folytatja eddigi politikáját, fenntartja szövetségi rendszereit. Ha nem ezt teszi, óhatatlanul kárt okoz, pontosan azokat fogja megerősíteni (politikailag, katonailag és gazdaságilag), akik ellen most fenekedik. Ezt pedig nem fogja neki az amerikai társadalom megköszönni.

A populizmus nyerhet állásokat az elkövetkező pár évben. Sok európai és más térség politikusai érezhetik majd úgy: eljött az idejük. De ez nem lesz tartós, pontosan a fentiek miatt.

Ceterum censeo OV esse delendam!