A hatalom (nem) végre kimutatta a foga fehérjét. A farkas
úgy látszik elhatározta, hogy az amúgy békésen bégető birkáit is felfalja. Már
senki se mondja nekem, hogy a Soros-bérenc civil szervezeteknek olyan
kolosszális méretű befolyása lenne a hatalom politikájára. Ennek a hatalomnak
ugyanis jelen pillanatban nincs méltó ellenfele a politikai porondon. A magukat
ellenzékinek mondó pártok semmilyen eredményt nem érnek el a parlamentarizmus
keretei között, hiszen előterjesztéseik sorra buknak el már a bizottsági
szakaszban, annak legcsekélyebb esélye nélkül, hogy valaha is a parlament elé
kerülhetnének vitára.
A civil szervezetek pedig kívülről kiabálnak be (kicsit
visszafogott – amolyan értelmiségi választékossággal és érvrendszerrel) a
politikai játéktérre. Érvrendszerük lehet kristálytiszta, lehet előremutató és
hasznos, ám mégsem talál meghallgatásra. A hatalommal szembeni fellépésük pedig
nem más a vastagbőrű hatalom bőrén, mint szúnyogcsípés. Nem veszélyes, de
viszket.
Ám úgy látszik, hogy ez a kicsiny kellemetlenség is túlzott
reakciót vált ki. Mint az igazi szúnyogot: le kell ütni, meg kell szüntetni a
kellemetlenség forrását.
A legnagyobb baj, hogy ez a hatalom nem érti a civil
társadalmat. Nem érti, mert nem ismeri. Nem tudja, hogy a polgárok önkéntes
egyesületei miféle és mennyire hasznos munkát végeznek, milyen hatalmas –
egyébként az állam kötelességét jelentő – terhet vesznek le az
intézményrendszerről.
Most fagy, és az elmúlt napokban is fagyott. Nem az állami
intézmények fogadták be a hontalanok tömegét fűtött szállásokra, éjszakára,
hanem a különböző alapítványok, egyesületek és egyházak önkéntesei dolgoztak az
emberek megmentésén.
Bár volt olyan egyház, felekezet – kimondottan a keresztényi
irgalmasság és szeretet alapján –, amely megtagadta, hogy kapuja előtt meleg
ruhát akasszanak ki, vagy megtiltotta, hogy a rászorulók a templom mellett
kéregessenek, mondván: zavarja a híveket.
A másik oldalon fiatalok, középkorúak és öregek jelentkeztek
tucatjával szociális munkára. Annyian, hogy voltak, akiknek megköszönték a
felajánlást, de már nem tudtak munkát adni a szervezetek.
De ne csak az időjárási krízishelyzeteket vizsgáljuk. Civil
szervezetek szerte az országban szerveznek a leszakadó rétegeknek, csoportoknak
oktatást, nyújtanak segítséget, hogy valamilyen módon kiveckelődjenek abból a
nyomorból, ahová az elmúlt hét év arrogáns hatalomgyakorlása taszította őket.
A mai hatalom jellegzetesen óvodás (no jó, ne bántsuk a
kicsiket, nem óvodás, hanem agresszív, műveletlen, erkölcstelen), és primitív.
Minden hibáját másra tolja: nem képes belátni saját hibáit, kudarcait, hanem
permanens ellenségképet vizionálva az okokat magán kívüli problémákban keresi:
az EU-ban, a multikban stb. Persze tudjuk, hogy ez csak a propagandájukban van
így, mert ténylegesen nagyon is tisztában vannak azzal, hogy mit tesznek. De
azt hiszik, hogy korrupt dolgaikat még elrejthetik.
De az a húzásuk, hogy nekimennek azoknak a szervezeteknek,
amelyek egy kicsit is, de igyekeznek élhetőbbé tenni ezt az országot, az
kontraproduktív. Eltaszítja őket azoktól a jó érzésű szavazóktól, akik eddig,
még ha fél szívvel is, de támogatták őket.
Már az 2011-es úgynevezett „civil törvény” is tönkretett és
ellehetetlenített számos szociális és kulturális egyesületet, alapítványt.
Ám a mostani lépésetek még tovább feszíti ezt a húrt.
Ám a mostani lépésetek még tovább feszíti ezt a húrt.
De csak bátran: feszítsétek tovább! De egyről ne
feledkezzetek el: mindent nem lehet megcsinálni és lenyomni a nép torkán, még
akkor sem, ha ezt Flinkenstein kaliberű éceszgéberek segítségével teszitek.
Ne felejtsétek: 1956 forradalmának se volt sok előzménye
október 22-én! A nép egy ideig csendben tűr. Aztán majd cselekszik. Ám ezt nem
igazán kívánjuk. Mert ez kiszámíthatatlan következményekkel járna!
Ceterum censeo OV esse delendam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése