ELLOPJÁK AZ IDŐM ÉS AZ ÉLETEM

„Más nyelven beszélsz,

Más nyelven írsz,

De magyarul álmodsz

És magyarul sírsz!”

(Hobo)



Forrás: Internet - MUOSZ

 Az elmúlt napokban sorra jelentek meg a hírek különböző ellenzéki formációk összefogás-kezdeményezéseiről. Az átlagpolgár mondhatná, hogy itt az ideje.

Ha azonban azt nézzük, hogy milyen eredménnyel kecsegtet ez az összefogás, azt kell látni, hogy egyetlen közös nevező látszik kibontakozni. Ez pedig nem más, mint a jelenlegi kormány leváltása. Ha ez a kívánatos esemény bekövetkezik, akkor majd mi történik?

Kezdődhet egy újabb küzdelmes időszak. A jogállamiság helyreállítása, ezzel egyidejűleg pedig annak a szavahihetőségnek a helyreállítása, amit a FIDESZ-kormány – oly nagy elánnal, a nemzeti szabadságharc hamis jelszavát követve – eltékozolt.

A szakértők szerint ez a folyamat – a jogi rendszer, az alkotmányosság, a gazdasági rombolás „eredményeinek” visszaépítése – eltarthat akár egy évtizedig is. Minden esetre sokkal hosszabb ideig, mint ahogy azokat eltörölték.

Mit várhat az átlagember, hogyan reagálhat minderre?

A magyar polgárok – főleg a 28–35-ös korosztály – már reagált erre. Összeszedi a sátorfáját és Európában keresi egzisztenciális és szakmai boldogulását. Teheti. Tehetséges, nyelveket beszél, és az eddigi oktatási rendszer fel is vértezte mindazzal a tudással, amely jól – jobban, mint a nemzeti fizetőeszköz – konvertálható.
Marad azonban egy széles réteg ebben az országban – a mai 50-es 60-as korosztály, amely felnőttként – részbeni anyagi alapokkal, de mindenképpen rugalmas gondolkodásával – vállalta fel a rendszerváltás keserveit. Manapság egyre kevesebb szó esik az első szabadon választott parlament ügyetlenkedéséről, a kétségtelenül jóindulatú Antall József kormányzásáról. Az ezekből fakadó negatívumokat – amelyek egy része „sajnos” törvényszerű volt – az akkor harmincadik, negyvenedik életévüket taposók szenvedték el, próbálták meg kompenzálni. Ez a réteg viselte az első Bokros-csomag – bármennyire is indokolt – megszorításait. Akkor még valamiféle szent hittel, hogy megérte az áldozat, egyre inkább felzárkózunk a nálunk fényévekkel előttünk járó Európához.
Ez a generáció vitte a hátán az országot.


Forrás: Internet

 Húsz kemény évet áldozott az életéből arra, hogy ez az ország jusson valamire, eredményes legyen, megbecsült tagja annak a közösségnek, amihez tartozónak tartotta magát, mihez oly komoly reményekkel csatlakozott az ezredforduló után.
Napjainkban úgy látszik, hogy mindaz az erőfeszítés hiába való volt. Ma messzebb jár a kormány politikája attól az értékrendtől, amit az ország remélt a rendszerváltás idején, és igyekezett megtanulni, elsajátítani 1989-et követően.
Mint szabad és gondolkodó állampolgár kikérem magamnak, hogy semmivé váljék mindaz, amiért az elmúlt két évtizedben tevékenykedtem. Kikérem, de nem csak a magam nevében, hanem gyerekeink és éppen születő unokáink nevében is, hogy ellopják mindazt, amit – meglehetősen kavargó, és sokszor korántsem kedvező körülmények között – megtemetettünk.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerére való hivatkozással – ami velejéig hazug, hiszen ezt az országot ma egy törpe kisebbség kormányozza, a lakosság mindössze 15 százalékos támogatásával – tönkretegye az országot. (Amikor a hatalmat ez a párt megszerezte, és egy szerencsétlen – bár a mostani tervezethez képest még mindig kitűnő – választási törvény alapján kétharmados többséget szerzett, akkor is csak a választó polgárok mindössze 36 százaléka támogatta.)



Forrás: Internet



Kikérem magamnak, hogy lenullázzák az ország tekintélyét. Kikérem magamnak, hogy veszélybe sodorják a jövő generációit, ostoba pénzügypolitikával olyan kölcsönöket oktrojáljanak ránk – „mert mi képesek vagyunk az országot a piacról finanszírozni” –, amiket még a dédunokáink is nyögve fognak fizetni.

És végül, de nem utolsó sorban: Kikérem magamnak, hogy bornírt intézkedéseik eredményeként újabb tíz évre kelljen cipelnem olyan terheket, amikre normális körülmények között nem lenne szükség. Azaz újabb tíz évet lopnak el az életemből. Újabb tíz évig megfosztanak attól, hogy végre élvezhessem közös eredményeinket és a saját munkám gyümölcseit.

„Ez több mint hiba, ez bűn!” – mondta Churchill. Az Orbán-kormánynak komolyan el kellene gondolkodnia, hogy folytatja-e ámokfutását. Mert ha azt teszi, akkor pontosan az általa hozott törvények erejénél fogva vonja majd felelősségre őket 2014 után egy új parlament.

Az ostobaságukat mutatja az, hogy ezzel a verzióval nem számolnak. Pedig kellene!

Ceterum censeo OV esse delendam!