Mert addig rendben is lenne a dolog, amíg valóban arról lenne szó, hogy a nép – az istenadta nép, felismerve érdekeit és helyzetét – összefog, kooperál valamilyen nemes cél érdekében. manapság azonban erről nincs szó!
Sőt a NER legfőbb szószólói és megtestesítői egyre többször szólják el magukat. A Báránybőr lassan lemállik a farkasról. Persze eddig is tudtuk, hogy nem éppen nyuszikákat juttatott a nép tévedése – holmi fülkeforradalom hevületében – a hatalomba. Eddig azért voltak olyan téveszméink, hogy valamelyest befolyásolhatja a közvélemény az történéseket.
De ma már bizton tudjuk, hogy ez csak naiv ábránd leend az elkövetkező években.
Hogy miből gondolom mindezt?
Hát onnan, hogy minden kímélet nélkül az arcomba vágták. És nem is akárki, hanem az ország egyik közjogi méltósága, akinek fő feladata a törvényes és alkotmányos rend őrzése, a törvényhozás és a demokrácia működésének koordinálása.
Éppen hazatérve dél-amerikai portyájáról, nem volt rest – eleget téve a felkérésnek, közben demonstrálandó, hogy milyen fontos ember a kisváros polgármestere az országos politikában – rendhagyó történelemórát celebrált az ottani gimnazistáknak.
A múlt eseményeinek a mába vetítése, és a ma rávetítése a múltra.
A házelnök bevezetőjében még megemlítette, hogy életében először 1984-ben járt Nyugat-Európában. És ahhoz, hogy útlevelét megkapja, számos „pöcsétet” kellett beszereznie „Gyurcsány Ferenc barátaitól, korosztálytársaitól és elvtársaitól – most ez nem vicc, tényleg –, akik azután Gyurcsány Ferenc köréhez tartoztak, mint vállalkozók, államtitkárok, meg mi minden… hogy én egy rendes elvtárs vagyok, tehát megérdemlem azt, hogy kiengedjenek az országból…”
Majd folytatta:
„1990-ben nem fejeztük be ’56 forradalmát, nem varrtuk el a szálakat. Nem vontuk felelősségre a hazaárulókat. És hogy miért gondolom, hogy ez befolyással van a mai demokráciánk működésére és mai megítélésére.
1994-ben a második szabad választásokon 33 százaléknyi vokssal az MSZP került hatalomra, amely a kommunista párt utódpártja, mind a mai napig, egyébként.
Négy év után – a negyven valahány év után is – kaptak négy évet, immáron kétségkívül demokratikus választások útján.
Az a Horn Gyula lett az ország miniszterelnöke, aki 1956-ban karhatalmista megtorlóként szolgált. Aki saját hazájára, saját fajtájára, idegen hatalom zsoldjában fegyvert fogott. És ha egy demokráciában lehet bocsánatos bűn a hazaárulás, hogyha – egyáltalán egy egészséges közösség az nem veti ki magából azokat, akik meggyötörték, elárulták, tönkretették, akkor annak súlyos konzekvenciái vannak.
Leginkább azok, amikkel ma szembesülnünk kell. Ha nem volt következménye mindazoknak a történelmi bűnöknek, amelyek november 4-ét követték, illetve azt megelőzték, akkor miért lenne bármilyen politikai tettnek következménye — gondolták azok, akik előttünk 2002 és 2010 között kormányoztak.
Ebben az értelemben, mindaz, ami velünk történt, történik – aminek most a levét isszuk sok tekintetben –, az így függ össze 1956-tal, november 4-ével, november 4-e lezáratlan történetével. Azzal, hogy nem végeztük el mi – az Önök szüleinek generációja – ami a dolgunk.”
Mi is a bajom ezzel a szöveggel?
Talán nem jó ez a 17-18 éves hallgatóságnak, akiket – mint riport végén kiderült, nem nagyon érdekelte és érintette meg a veretes szöveg?
A bajom ezzel az, hogy pontosan ott hangzott el — ahol. Ugyanis, lehet, hogy a fiatalokat „nem érintette meg” a mondandó, de valahol mégis megragadt bennük, a későbbiekben esetleg emlékeznek majd egy-egy részletére.
Mégis nagy a felelőssége annak, aki kiáll a fiatalok elé és valami autentikusat szeretne mondani. Ez a felelősség láthatóan hiányzott, mint ahogyan az autentikusság is.
Már a bevezető is sántít, mert 1984-ben Kövér László már a Bibó István Szakkollégium tagja, nevelőtanára. Igaz diplomáját csak 1986-ban vette készhez. Így nem igen volt szüksége az ELTE Jogi kar KISZ Bizottságának „hozzájárulásához”, hogy útlevelet kapjon. Inkább arról lehetett szó, hogy az említett testülettől kapott „ajánlás” gyorsította az akkori bürokratikus ügymenetet, mert akkoriban már nem volt probléma nyugati útlevelet kapni. A három évenkénti nyugati utak engedélyezését a rendelkezésre álló valutakeretek szűkössége indokolta. 1984-ben már politikai okokból nem tagadták meg a kiutazást. Az ajánlási „hátszél” inkább ahhoz kellett, hogy a 120 dolláros keretet ki lehessen váltani, ami egyben feltétele volt a nyugati útnak.
Gyurcsány Ferenc 1984-ben egy másik városban – Pécsett – fejezte be főiskolai tanulmányait. Tehát nem valószínű, hogy különösebb kapcsolata lett volna ebben az időben a fővárossal. A főiskolai tanulmányok után maradt is a baranyai városban és a Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett közgazdász diplomát. Mozgalmi munkáját 1981-ben kezdte, amikor a főiskola KISZ-bizottságának tagjává választották. Komolyabb KISZ-es megbízatása 1984-88-hoz kötődik, amikor a KISZ Pécs Városi Bizottságának titkárává választották.
De nem is az a célja ennek a postnak, hogy az orra alá dörgölje a házelnöknek, hogy rosszul emlékszik. Mindannyiunkkal előfordulhat, spongyát rá.
Az igazi probléma az az, ahogyan a forradalomról, november 4-éről, és annak mai hozadékairól beszél.
Egy mai gimnazistának – aki a rendszerváltás után három évvel született – maga a rendszerváltás is történelem. Nem élte meg, ismereteit jórész szülei elbeszéléseiből szerzi, vagy – kivételes esetben – utánanéz a fellelhető dokumentumoknak. Nem élte meg, nem is igazán érdekli. Mással van elfoglalva.
Persze közelmúltunk történetével illik tisztában lenni, de ez a mai fiataloknak igen nehéz, hiszen az események interpretációja legtöbbször az adott személy, szervezet stb. politikai érdekei szerint történik. Így esett ez most is Hódmezővásárhelyen.
Már szó sem esett arról, hogy Magyarország volt minta, ahol a rendszerváltás vér nélkül, politikai tárgyalások során ment végbe, ellenétben más országokkal: Románia, Lengyelország, Dél-Szláv államok, ahol polgárháborús állapotok voltak.
Kövér László most felemlegeti annak a politikai elitnek a hibáját, amelynek maga is jeles tagja volt, elfeledi ugyanakkor az első szabadon választott kormányfő, Antall József szavait: „tetszettek volna forradalmat csinálni” – amikor például kifogásolta az ellenzék (FIDESZ), hogy túl sok a kompromisszum.
A házelnök történelemórája, beszéde azt sugallja – na nem a gimnazistáknak, hanem náluk vájtabb fülű hallgatóinak –, hogy bizony a „múltat végképp eltörölni” indul, de ezúttal nem rabszolgahad, hanem egy abszolút hegemóniára törekvő politikai párt.
És ebben nincs semmilyen gátlásuk.
Sokan azért kárhoztatják a FIDESZ-t, hogy volt nyolc évük felkészülni a kormányzásra, és ahhoz képest gazdaságpolitikájuk és –irányításuk csapnivaló.
Csak most kezdjük megérteni, hogy mindez nem is érdekes. A nyolc év felkészülése nem arról szólt, hogy miként lehet az országot gazdagabbá tenni, nem arról szólt, hogy milyen hatékony gazdaságot kell építeni.
A nyolc év felkészülés arról szólt, hogy miként lehet a hatalmat úgy megragadni, hogy utána már fogni se kelljen, akkor is a markukban maradjon.
Meg kell hagyni, tökéletes munkát végeztek!
A kormányra kerülésük pillanatától másra már nem is koncentráltak. A köztársaság jogrendszere 2010 őszére elbukott. Ekkor debütált a választási rendszer „lebutított” változata az önkormányzati választásokon.
Nem sorolom, aki figyelmesen követte az elmúlt másfél év törvénykezését, és az azzal kapcsolatos vitákat, tudja: ez a játszma elveszett. Mert húsz év demokratikus politikai játékszabályai mondtak csődöt. Senki sem – a választók sem – gondolta, hogy lesz olyan politikai erő Magyarországon, amelynek csak egyetlen célja van: a hatalom, és annak minden áron való gyakorlása. Nem gondolta senki, hogy lesz olyan politikai erő, amely önös érdeke lapján felülírja a két évtizedes közmegegyezést.
Márpedig megtörtént. Antall József szavait megfogadták: forradalmat csináltak.
A társadalom meg néz bambán maga elé, hogy ilyesmi megtörténhetett!
Pedig megtörtént. Ez az ára annak, ha nem ápoljuk nap, mint nap a demokráciát.
És ha Kövér tanár úrra hallgat a ma gimnazistája – meg sem fogja ismerni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése