„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét…
…Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.
Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.”
Dacára annak, hogy a fenti idézetet a mai parlamenti többség megszavazta, úgy gondolom, hogy a preambulumban foglaltak és Lázár János szavai is azt tükrözik, hogy nincsenek tisztában az idegen szavak jelentésével.
„Illegitim (lat) 1. törvényen kívüli állapot, 2. ritk. jogtalanság, törvénytelenség 3. titkos, földalatti tevékenység” — Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések Szótára. Akadémiai Kiadó – Budapest, 1983. Vagy más forrás szerint: „illegitim 1. hiv. jogtalan, nem törvényes, 2. jogosulatlan”. — Magyar Értelmező Szótár. Főszerkesztő: Pusztai Ferenc. Akadémiai Kiadó – Budapest 2008.
Ami a preambulumban még szőrmentén fogalmazott állítás – azaz az elmúlt 45 év totális megtagadása – az a mai hatalmon levők szemében már jogtalansággá torzul. Ez pedig azt jelenti, hogy a fenti urak vagy a szavak jelentésével nincsenek tisztában, vagy nem ismerik a történelmünket, és annak politikatörténeti részét.
Bornírt kijelentéseket tesznek, és ezzel kívánják még ostobább tevékenységüket indokolni.
De lássuk a tényeket.
Azt senki sem tagadja, hogy 1944-ben a német megszállással hatalomra segített Szálasi Ferenc és szélsőjobboldali nyilas hatalma nem volt „legitim”, hiszen azt sem az országgyűlés, sem pedig demokratikus szavazás nem erősítette meg. Mindössze Magyarország kormányzója, Horthy Miklós „…rövid nyilatkozatot intézett a magyar palament két házához: »A magyar történelem súlyos nehéz órájában ezennel kinyilatkoztatom azt az elhatározásomat, hogy a hadvezetés eredményes folytatása és a nemzet belső egysége és összefogása érdekében kormányzói tisztemről és a kormányzói hatalommal kapcsolatos minden törvényes jogomról lemondok. Egyidejűleg Szálasi Ferencet a nemzeti összefogás kormányának megalakításával megbízom. Budapest, 1944. október 16. Horthy” .
Az idézet egy – elfogultságtól mentes – történésztől származik: Bryan Cartledge, Megmaradni című könyvének 440. oldaláról. Szálasi tehát valóban illegitim módon, a hitleri német vezetés nyomására került hatalomra.
Ami azonban 1945 tavaszától végbement ebben az országban, azt még véletlenül sem lehet illegitimnek tekinteni. Az 1944. december 21-én 230 választott képviselővel összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, amely megválasztja egy nappal később az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek elnöke Vitéz Dálnoki Miklós Béla. Ennek a kormánynak a mandátuma 1945. novemberi választásokkal ér véget.
Ezen a választáson (november 4-én) elsöprő győzelmet aratott a Független Kisgazdapárt (57,03% - 245 mandátum). A kormányt Tildy Zoltán alakítja meg.
Az 1945-48-as időszakot koránt sem lehet illegitimnek tekinteni, hiszen a kormányzó pártok minden esetben demokratikus választások során nyerték el hatalmukat. Azon lehet vitatkozni – szigorúan a történelemtudomány keretein belül –, hogy az 1949-es választások mennyiben tekinthetők manipuláltnak. Azonban az tény, hogy a választásokon a népfront jelöltjei a szavazatok 96,27 százalékát kapták meg. Az a politikatörténeti eseménysor, hogy miként jutott el az ország oda, hogy Rákosi Mátyás felszámolhatta a többpártrendszert, külön értékelés tárgya lehet. De mindez nem jelenti azt, hogy az így kialakult hatalom nem volt legitim.
Külön vizsgálat tárgya lehet a törvényesség kérdése is. Azaz az így kialakult hatalom miként, és milyen törvényeket alkotott, azok a törvények miként befolyásolták a mindennapi életet, mennyiben feleltek meg az akkori politikai és társadalmi szerkezetnek.
A sokat szidott Rákosi-érában született törvények közül még ma is több érvényben van. Sőt a tárgyalt korszak alapvető törvényeit átvették a két háború közötti jogrendből. Még napjainkban is hatályos 1938-ban született törvény.
A FIDESZ politikai gondolatának bornírtsága
Tekintsünk el a legitim és az illegitim szótári alakjától. Figyeljünk inkább arra, hogy mindennek milyen üzenete van, milyen célokat szolgál, milyen társadalmi következményekkel jár.
Ha azt hangoztatjuk, hogy az 1944 októberétől eltelt időszak egészen a rendszerváltásig illegitim, úgy mindent zárójelbe teszünk, ami ebben az országban, abban a 46 esztendőben történt. Nem ismerjük el a háború utáni újjáépítést, nem számítanak az akkori eredmények, nem érdekesek az intézmények, nem tekintjük az emberek munkáját értékesnek és hasznosnak.
Az ostoba ember azt hiszi, hogy minden akkor kezdődik, amikor meglátta a napvilágot. Minden attól az időponttól számít, semmi sem érdekes, ami az előtt volt. A normálisan gondolkodók persze tudják azt, hogy ez nincs így, hiszen minden egymásra épül egy társadalomban. A generációk tevékenysége – legyen az helyes vagy helytelen – nyomot hagy. Ezt a nyomot nem lehet eltüntetni. Már csak azért sem, mert a társadalom kollektív tudatában megmarad.
Hiába énekelték oly lelkesen 40 évvel ezelőtt a mozgalmi dalt: „… a múltat végképp eltörölni…”, mégsem sikerült a polgári mentalitást kiirtani a magyar társadalomból.
Aki ennek a csaknem fél évszázadnak a legitimitását kérdőjelezi meg, az a déd- és nagyszüleink, apáink munkáját, verítékét annulálja. Arról nem is beszélve, hogy mérhetetlen tudatlanságról tesz tanúbizonyságot.
A FIDESZ mai vezetői közül csak néhányan születtek az 1956-os forradalom előtt. A legidősebb Stumpf István, aki 1957-ben született. A többiek, a meghatározó személyek, mind, mind később látták meg a napvilágot. (Kövér László 1959, Orbán Viktor 1963, Lázár János 1975, Szíjjártó Péter 1978.)
Nos, ezek a „fiúk” – és a FIDESZ frakció jelentős része – mind az úgynevezett „átkos Kádár-kornak” köszönhette azt, hogy jelenleg ott van, ahol. Ugyanis a hatvanas, hetvenes évek társadalmi fellendülése tette lehetővé, hogy elvégezzék iskoláikat, hogy egyetemre menjenek (sok esetben külföldi ösztöndíjjal).
Márpedig ha ők teszik zárójelbe gyermekkoruk világát, tekintik illegitimnek az akkori körülményeket, akkor saját magukat kérdőjelezik meg. Hiszen Kövér László is egy illegitim egyetemen szerezte diplomáját a nyolcvanas évek közepén, Lázár János is illegitim érettségit szerzett Hódmezővásárhelyen. Mi több, minden, amit szüleik tettek az törvénytelen volt. Tehát illegálisan szereztek maguknak tulajdont – még ha csak egy normális méretű családi házról van szó.
Szinte hallom az olvasó kommentjét: „ez így hülyeség”!
Így bizony! Ez így hülyeség!
Ám ha végiggondoljuk azt, hogy mit mondanak – és cselekednek –, akkor a fenti eredményre jutunk.
Eddig nem gondoltam, hogy a történelem ismétli önmagát.
Márpedig ma ennek vagyunk tanúi. Kísérteties a hasonlóság az 1949-es időszakhoz. Ma is megjelent egy párt, amely hatalmas többsége birtokában módosítja az alkotmányt, átalakítja a közigazgatási rendszert, felszámolja a bíróságok önállóságát, maga alá gyűri a sajtót és a civil szervezeteket. Megpróbál az élet minden területén hegemóniára szert tenni, átalakítja a nagy társadalmi elosztórendszereket, kiszorít minden alternatív lehetőséget és kezdeményezést. A hatalomba saját klientúráját ülteti olyan időre, amely biztosítja a mostani kormány számára, hogy akkor is hatalmi tényező maradjon, ha esetleg eltávolítják a következő választáson.
Sokáig azt hittem, nem lehet párhuzam Rákosi Mátyás és Orbán Viktor között. Már csak azért sem mert kettejük regnálása között eltelt fél évszázad, és a társadalom egészen más állapotban van ma, mint közvetlenül a háború után.
De nagyon úgy néz ki a dolog, hogy tévedtem.
Deja vu érzésem van!
És ez most nem kellemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése