AZ IMF ESERNYŐ ÁRA — MEGFIZETIK-E?

Kis hazánk a bedőlés szélén, a bóvlivá fokozás elől menekült az IMF-hez, hogy milyen módon, azt már kitárgyalták az elmúlt napokban az elemzők és a bloggerek.

Ma már világosan látszik, hogy a kormány nem kerülheti el a tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal. A legnagyobb kérdés azonban a védőernyő ára. Mit kér cserébe a IMF a kormánytól?
Az már látszik, hogy nagyon komoly feltételekhez kötik a támogatást. A kormánynak valószínű, hogy engednie kell. A kérdés az, hogy meddig?
A probléma ugyanis csak részben gazdasági. Ha lenne egy koherens gazdaságpolitika, aminek egyes elemei nem jók, vagy hibásak, úgy elegendő lenne azok kiigazítása, és minden rendben lenne. De a valóság nem ez. A valóság az „unortodox” gazdaságpolitika teljes kudarca. A valóság az, hogy a hatalomra került kétharmadnak nem volt kidolgozott elképzelése arról, hogy ebben az országban mit kellene csinálni.

Lehet mélázni azon – és visszafele mutogatni, akár két évtizednyi távolságra is –, hogy miként működök az ország gazdasága, hozzátéve a külső körülmények összejátszását is, ám ez nem menti fel a kormányra készülő ellenzéket az alól, hogy hatalomba kerülve ne legyenek koherens elképzelései.
Mindez azért is a FIDESZ hibája, mert még azt sem mondhatja, hogy nem rendelkezett olyan szellemi holdudvarral, amely mindezt képes lett volna előállítani (Professzorok Batthyányi Köre stb.)
Mégis az történt, hogy a kétharmad birtokában a politika „fő csapás” irányába nem a gazdasági növekedést és az elosztórendszerek – gyakorlatilag Bajnaiék által megkezdett – reformját állították, hanem azt a törvénykezést, amely kivívta Európa unszimpátiáját, amely szembe ment minden polgári és európai értékkel.
Éppen ezért a mai helyzet nem gazdasági jellegű, hanem politikai.
Ugyanis az elmúlt másfél év törvényhozása számos olyan törvényt iktatott be, amely megváltoztatása nélkül az IMF nem fog elfogadni semmilyen – magyaros – gazdasági megoldást. Az alaptörvényben rögzített 50 százalékos költségvetési hiánymérték, az adótörvények kétharmados volta, a munkatörvénykönyv és még folytathatnánk a sort, mind-mind olyan politikai akadályt jelentenek a kibontakozás útjában, amelyet a FIDESZ nem képes megváltoztatni.

Vagy ha megváltoztatja, akkor gyakorlatilag leírja saját magát. Be kell ismernie, hogy hibázott, hogy kárt okozott a társadalomnak. Ezt pedig nem képesek megtenni. Orbán Viktor különösen nem. Mindezt igazolni látszik a gazdasági miniszter vasárnap esti nyilatkozatában, amelyben még mindig a régi lemezt ismételgette a növekedésről és a nekirugaszkodásról, elbagatellizálva az IMF-tárgyalások tétjét. „…azért sem lehet az IMF-re hangolni, mert mélyen elleneznek minden olyan programot, magyarországi döntést, amely kihozza a bankok csapdájából az embereket. Úgyhogy ez a hárombetűs intézmény minden egyes intézkedésünket ellenzi, így hát, ha nem is rá, hanem ellene hangoljuk a kormányzati politikát.” Az ellenzéki véleményekre reagálva a miniszter azt mondta, arra bíztatja az ellenzéki képviselőket, hogy pártatlanul és méltányosan figyeljék, hogy az IMF, az EU, a stratégiai befektetők, ezen belül az autóipari befektetők hogyan is látják Magyarországot. Ugyanis úgy látják, hogy sikeresen helyreállították a totálisan elrontott pénzügyi egyensúlyt, és a gazdaságpolitika sikeres. „Nem értenek egyet az eszközeivel, az ő helyükben én sem értenék egyet minden eszközzel, amit mi alkalmaztunk. De ettől még a magyar gazdaságpolitika (...) visszaszerezte az ország pénzügyi függetlenségét” – hangsúlyozta Matolcsy.
Nos, ez a televíziós interjú bizonyítékként fogható fel: a kormányzat képtelen beismerni saját hibáját, továbbra is makacsul ragaszkodik saját elképzeléseihez. Ez azonban nem szolgálja az ország érdekeit. De majd rákényszerül a váltásra, mihelyst a tárgyalások „komolyra váltanak”.

Mi lehet a jövő?

Két verzió lehetséges. Az első az, hogy a parlamenti kétharmad – saját jól felfogott érdekében, politikai jövőjét biztosítandó – meneszti a jelenlegi kormányt, és egy szakértő kormányra bízza az ügyek intézését. Ebben a munkában pedig azzal segítheti, hogy kétharmadának felhasználásával lebontja az akadályozó törvényeket, bizonyos mértékben visszaállítva a demokratikus játékszabályokat.
A második verzió szerint a FIDESZ új választásokat ír ki. Ez azonban a mostani politikai helyzetben nem szerencsés, a kimenetele igen kétséges. Dacára a közvélemény kutatásoknak, egyáltalán nem biztos a mai kormánypárt nagyarányú – vagy egyáltalán – győzelme. Ha pedig győz, nem biztos a kétharmados aránya. Ha pedig ismét maga alakít kormányt, még kevésbé tudja megteremteni a gazdasági kibontakozáshoz – az IMF és az Unió elvárásainak megfelelő – politikai törvényi és jogi hátteret.

A FIDESZ a saját csapdájában vergődik. Most bizonyosodnak be azok a szakértői vélemények, amelyek rapid törvénykezésük kezdetén figyelmeztettek annak veszélyeire.
Ha a kormánypárt nem képes a jogi háttér biztosítására, úgy nem lesznek eredményesek a tárgyalások a megsegítésről sem. Mind az IMF, mind az Unió kiszámíthatóságot – legalább is rövid és közép távon, azaz 5-15 évre – vár el a segítség fejében. Ha ez nincs, úgy a pénz és a tőke nem mozdul meg, nem finanszírozza sem az államot, sem a gazdasági fejlődést.

Marad minden abban az állapotban, ahogy volt az elmúlt hét csütörtöke előtt. Azaz a piacok már nem vagy csak nagyon drágán lesznek hajlandóak a finanszírozásra. Aztán már úgy sem. A finanszírozás hiányában a nemzeti bank kénytelen lesz felélni tartalékait. 2012 második felétől pedig bedől Magyarország. A forint árfolyama felszaladhat akár 400 forintig, az eddigi adósságszolgálat ezen az árfolyamon elviszi a GDP teljes növekményét, sőt a tartozás meg is haladhatja azt. A pénzügyi hitelezők után a működő tőke is elhagyja az országot. Inflációs spirál indul be, amelynek megfékezésére a jegybanknak már nem lesznek meg az eszközei, hiszen azt már elköltötte 2012 első félévében.
Normális, az ország iránt felelős politikai szereplő ilyen forgatókönyvet nem engedhet meg. Mert az így kialakult helyzet elsöpri nem csak az uralkodó pártot, hanem gyakorlatilag a teljes politikai elitet.
Bízzunk tehát abban, hogy a FIDESZ vezetői – élükön Orbán Viktorral – végre felfogják, hogy mit csináltak, és átadják helyüket – akár a pártjukon belül – a józanul és pragmatikusan gondolkodóknak.

Be kell látniuk: nincs más lehetőségük.
Elkúrták! Nem kicsit — nagyon!