EGY OSZTÁLY – EGY LÓ

Forrás: Internet - Google

Az kétségtelen tény, hogy a városi legendák szerint „lovas nemzet” vagyunk. Hagyományaink a népvándorlás óta kapcsolódnak e nemes állathoz. Mint ahogyan mostani döntéshozóink is tartanak az állatvilághoz — csak másfajta kontextusban.

Most a kórházak után arra kötelezik az iskolákat, hogy „mérjék fel a lovas ágazathoz tartozó állami ingatlant, földterületet, ingóságokat, lóállományt”. Volt már e kormánynak – és támogatóiknak egy ehhez hasonló kezdeményezése, amely a lovas íjászatot kívánta bevenni a felsőoktatás tanrendjébe.


Forrás: Internet - Google

E tegnapi hír alapján már szinte látom magam előtt, amint a nyári szünidőben – foglalkoztató napközis tábor jelleggel – tanáraikkal az élen a lurkók szanaszét szélednek lakóhelyük (iskoláik) vonzáskörzetében lovak után kutatva. Ez a sziszifuszi munka különösen eredménytelen lehet például a főváros kerületeiben, például a „nyóckerben”, ahol már évek óta nem láttak (a rendőrlovakon kívül) valamire való paripát, hiába az erre utaló utcanevek, például Kisfuvaros vagy Nagyfuvaros utca.
Más lehet a helyzet vidéken, ahol egyre másra szaporodnak a lovas tanyák, ahol megfelelő díjazás ellenében, dagadt pénztárcájú egyének gyakorolhatják a lovassportok egy-két válfaját.
Ám ezeket nem igazán kell összeírni, hiszen megtalálhatók a vállalkozások nyilvántartásaiban, amihez az illetékes minisztériumok hozzájuthatnak – már feltéve, ha akad olyan köztisztviselő, aki veszi magának a fáradságot és önállóan mer gondolkodni.
Így a kormány Nemzeti Lovas Programja csak lóg a levegőben, hiába született róla kormányrendelet 1061/2012-es számon.
Ami pedig a többi – valszeg önállóan gazdálkodó parasztgazdaságokban fellelhető – igásállatot illeti, a formális logika szabályai szerint azok összeírását röhögve elvégezheti a Vidékfejlesztési Minisztérium, hiszen az ő kompetenciájuk.

Forrás: Internet - Google

Mi köze van ugyanis az egészségügyi államtitkárságnak és az oktatási államtitkárságnak egy olyan kataszter összeállításához, amely egyébként egy jól meghatározható szakmai vezető szinthez kapcsolódik?
Mindez csak azt mutatja, hogy a gigaminisztériumokra épülő államigazgatási szervezet nem csak nem gazdaságosabb, mint a korábbi struktúra, hanem azt is bizonyítja, hogy ezek a szervezetek nem képesek ellátni feladataikat. Ha képesek lennének, nem születnének ilyen bornírt miniszteri rendelkezések.

Na, de mindegy is, hogy az átlagpolgár mit is gondol ezekről az intézkedésekről, legfeljebb röhög kínjában. A lényeg ugyanis azoknál az intézményeknél jelenik meg, ahová a leveleket – benne az összeírás kötelezettségével – kiküldték. Ül az – amúgy is bizonytalan helyzetben levő –iskolaigazgató, és vakarja a fejét. Nem is érti igazán, hogy mi a fenét kívánnak tőle. Ha elég idős, akkor látott még – az állatkerten kívül is – lovat. Például kiment a lóversenypályára, de hamarosan rájött, hogy pedagógusi fizetéséhez képest ez igen költséges szórakozás, tehát kétszer volt kint: először és utoljára. De mit is kezdjen ezzel az ordréval, amihez se eszköze, se tapasztalata, se jogköre nincs.

Forrás: Internet -Google

Ugyanis csak úgy nem mehet oda a közeli tanyára, hogy: „Jó napot Bátyám, mondja már meg hány lova van? Abból mennyi a hátas és mennyi az igás?” Ha az atyafi jókedvében van, akkor eldiskurál a tanár úrral, de igazán nem mond neki semmit. Ha egy tanyás vállalkozóhoz állít be, az elhajtja, mint Singer a varrógépet, mert ezt az adatot még a NAV-nak sem szívesen adja meg, mert hát egy-egy paci manapság komoly vagyontárgynak számít. Mit érdeklődik itt egy civil a vagyoni helyzete után?
Az eredeti levél szerint ugyan csak ezt kell összeírnia az iskoláknak, hogy hány ló tartozik hozzájuk. Ezt már sokkal könnyebb megválaszolni, hiszen igen kevés azoknak az iskoláknak a száma, amely – a mostani szegényes támogatások és fejkvóták idején – megengedheti magának azt a luxust, hogy e nemes állatot tartsa.
De ez is sántít egy kicsit. Hiszen ahhoz, hogy azt a bizonyos állami vagyonelemeket összeírják, nem kellene más, mint elővenni az adott intézmények leltárát, amiben az utolsó golyóstollig (mint fogyóeszköz) minden benne foglaltatik.
Persze, tudom én, a fenti írás kicsit populista. De azért engedtessék meg a blog írójának, hogy felemelje szavát az abszolút hülyeség e megnyilvánulása ellen, amely – mint cseppben a tenger – mutatja az egész kormányzat bornírtságát.

Ceterum censeo OV esse delendam!

ÚTON A LEJTŐN

A számok érdekes dolgok. Nem hajlandók a szerint változni, hogy ki mit gondol róluk. A nyilvánosságra került adatok szerint az első negyedévi teljesítmény messze elmarad az előző év azonos időszakához képest. Ezt úgy fogalmazhatjuk meg népszerűen, hogy csökkent a gazdasági teljesítmény. és ez így van akkor is, ha különböző elemzők mindenféle manipulációval kívánják ezt magyarázni. Például azzal, hogy valami különleges hatásnak tudható be a mínusz 0,7 százalékos „növekedés”.



Forrás GK internet

 Gazdasági miniszterünk pedig váltig mondogatta, hogy ebben az évben aztán már tényleg nekilódul a gazdaság. Neki is lódult, de nem előre, hanem hátra. Igaz Matolcsi nem említette a változás előjelét, csak a dinamikáját („lódul”). Mindennek a tetejére a kormányszóvivői iroda – nem Gíró-Szász személyesen, valószínűleg ehhez már ő sem adja az arcát – azt kommunikálta, hogy „…a fenti adatok az európai gazdaságnak a növekedési nehézségeit jelzik”. Való igaz, Németország növekedési adatai sem verik le a holdat az égről, ám mégis pozitív tartományban vannak. Azaz, növekednek! Nem beszélve térségünk más államairól: például Észtországról, Lengyelországról, a Szlovákiáról, Romániáról. Sajátos módon megest a sor végére kerültünk.
Ám ez a kormányt egy cseppet sem érdekli. A már említett szóvivői tájékoztatón elhangzott: „…rendkívüli fontossággal bír az átlátható és kiszámítható gazdaságpolitika …az utóbbi két évben kiemelkedő mértékű államháztartási konszolidációt hajtottak végre, amellyel az európai országok élcsoportjába kerültünk. merthogy a közé a négy állam közé tartozunk, akik csökkentették államadósságukat, ami az elkövetkező két évben a jövőbeli stabilitás és növekedés alapjait megteremti.”

Eszméletlenül jó szöveg! Tényleg! Briliáns!



A foglalkoztatás 2012 első negyedév

Forrás: GK internet

 Csak egy nagyon nagy baja van: lassan megtanulunk a sorok között olvasni, és a kimondott szavak közül kihallani a lényeget. Szeretném tisztelt olvasóimnak lefordítani az elhangzottakat.
A fentiek azt jelentik: Európában az utolsók között kullogunk. De csökkent az államadósság, aminek egyébként nincs releváns hatása arra, hogy adnak-e kölcsönt a piacon, beindul-e a hitelezés, „meglódul-e” a gazdaság. Ez utóbbiak ugyanis nem attól függnek, hogy van-e államadósság, és annak mekkora mértéke, hanem attól, hogy az ország kormányának van-e átlátható és eredményes gazdaságpolitikája. A Széll Kálmán 2.0-ból kiderül: ilyen nincs.
Az pedig, hogy szemérmetlenül azt állítják, miszerint gazdaságélénkítő lépéseket tettek, az csak részben igaz! Mert Simicska cégénél ez való igaz, ám a gazdaság többi területén sanyarú évekre számítanak a szereplők: a gépgyártástól az informatikán át majd minden ágazatban.
Munkahelyek pedig nem „teremtek” az elmúlt két év alatt, sőt, csökkent az alkalmazottak száma. Nincs növekedés, tehát nem is lehet munkahelyek létesítéséről beszélni.


Ipari termelés 2012 első negyedév

Forrás: GK internet

  
 Belföldi fogyasztás is visszaesett – nem azért mert mindenki spórol, hanem mert csökkentek a jövedelmek. Ha pedig csökken a belföldi fogyasztás, akkor egy halom kisvállalkozás megy tönkre a kiskereskedőtől a szolgáltató iparosokig. Ha ők tönkremennek, akkor az alkalmazottaik is földönfutók lesznek, és még az eddigieknél is kevesebbet fognak fogyasztani.
Ördögi a spirál, és megy egyre lejjebb! Nincs fék! Se politikailag, se gazdaságilag! A kormány gazdaságpolitikája a ciklusuk végére totális káoszba dönti a magyar társadalmat.
És ezen nem segít az sem, ha közben azt kommunikálják: máshol is rossz a helyzet. Ez részükről azt a sajátos gondolkodást mutatja, miszerint semmiről sem tehetek, mindennek az oka a szomszéd!
Úgy mennek előre, mint cigány lova a falnak: „nem vak az! csak vakmerő!”