„MONDJ EL MINDENT!”

De azért kapcsoljuk be az öveket!


Régen nem írtam blogot, ez nem lustaságomnak vagy az események hiányának köszönhető, mindössze arról van szó, hogy sokkal lényegesebb dolgokkal voltam elfoglalva az elmúlt napokban.
Orbán Viktor tegnapi beszéde azonban rögvest arra késztetett, hogy verjem a klaviatúrát.
A részletesebb vélemény előtt egy kis privatizálás: A Millenáris környékén lakom, így a rendezvény előkészítése komoly kellemetlenséget okozott a környéken lakóknak. Az amúgy is káoszos közlekedési rend a Millenáris Park környékén tovább romlott. A környéken lakóknak a Lövőház utca sétálóvá tétele óta komoly gondjai vannak a parkolással, ezt nehezítette tovább a TEK, miután gyakorlatilag lezárta a Kis Rókus utcát és a Marczibányi tér egy részét. A lakók is csak személyazonosságuk igazolása után léphettek be az utcába. Több tucat rendőrt vezényeltek a fagyban az utcára, hogy a rendezvényre érkező notabilitásoknak legyen elég parkolóhely, és meg ne zavarják a miniszterelnök beszédét.

A biztonságnak is vannak határai. Igaz ugyan, hogy a miniszterelnök, a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter és a köztársasági elnök a kiemelten védett vezetők közé tartozik, de ez az erődemonstráció mégiscsak túlzás. Bármennyi is a kormányfő támogatottsága, az ellenzék akármennyire is szeretné, ha távozna a hatalomból, mégsem jut eszébe senkinek, hogy „megmerényelje” az ország első emberét.

A hermetikusan elszigetelt Teátrumban pontban 15 órakor – na, jó, egy pár perccel később – a miniszterelnök pulpitusra lépett. Rögtön felszólította a híveket, hogy csatolják be öveiket, mert meredekeket fog mondani. Ne ez fel is villanyozott rendesen.
Talán csak nem valamiféle komoly értékelést fogunk hallani? De az első szavak, mondatok után rá kellett jönni, hogy ugyanazok a panelek repkedtek, mint egy évvel ezelőtt.
Nehéz volt a 2011-es év – mondotta Orbán Viktor –, nehezebb, mint amire számítottak. Ez persze a hallgatóban nem keltett különösebb meglepetést, hiszen éreztük ezt, elsősorban pénztárcánkon, másodsorban az ország hangulatán.


Forrás: EDULINE, Stiller Ákos felvétele

 Beismerésként hatott, hogy az úgynevezett „unortodox gazdaságpolitika” – a bankokra kivetett adók, a multik megsarcolása stb. – nem fog bekerülni a politikatörténet szépészeti tankönyveibe. Hát ebben Igaza van Orbán Viktornak. valóban nem!
De az már ezek után kicsit visszásan hangzott, hogy a volt szocialista kormányzat úgy hagyta el az országot (inkább a kormányzó hatalmat), mint az olasz partoknál zátonyra futott óceánjáró kapitánya. Már csak azért is, mert a 2011-es „eredmények felsorolása során egy szó sem esett – még a nem ortodox intézkedések között sem – arról a 3000 milliárd forintról, amelyet a MANYUP-ból lenyúltak.
Az pedig már a cinizmus határát súrolta, ahogyan a munkaprogramról beszélt, miszerint a minimálbér felét kitevő bér – 47 ezer forint – még mindig több mint a 23 ezer forintos segély.
Továbbra is meg akarja győzni az országot arról, hogy az egy kulcsos adó, az jobb, mint a sávos adózás. Úgy látszik a társadalmi szolidaritás európai elvéről nem igazán hallott a miniszterelnök, vagy csak nem akar tudomást venni róla. Az általa – e beszédben is – kivételezett helyzetbe hozandó „középosztály” érdekeit kívánja szolgálni, és majd valamikor később a leszakadó rétegeket is.
Az már teljesen mindegy, hogy utóbbiaknak már nincs idejük. Nem tudják a „majd”-ot kivárni. De ez szemmel láthatóan nem érdekli Orbán Viktort.

Szép szavakkal fordult a nyugdíjasokhoz. Ettől kezdve az évértékelő beszéd sokkal inkább hasonlított egy előrehozott kortes fellépéshez. Ígéret hegyek, minden konkrétumok nélkül.
A politológusok értékelték a beszédet, ki-ki szája íze és politikai beágyazottsága szerint. Ez a dolguk. Ám látható volt a kényszeredettségük is, hiszen a semmiről nem igazán lehet okos dolgokat mondani.
Egyetlen már-már hagyományosnak mondható része volt a beszédnek: a nemzeti szuverenitás hangsúlyozása. Ez pedig azért problémás egy kicsit, mert a nemzeti szuverenitás egy gyakorlatilag elavult eszmerendszer, különösen Európában.

A második világháború óta az európai politikában és gazdaságban nem az elkülönülés, hanem ez együttműködés a jellemző trend. A tudományos-technikai forradalom újabb hullámával, az elektronika térnyerésével oly módon alakult át az öreg kontinens gazdasága és társadalmi struktúrája, hogy nemzeti szuverenitásról, valódi függetlenségről egyetlen egy európai ország sem beszélhet. A legkisebbektől a legnagyobbakig számtalan szállal kapcsolódnak az unió országai egymáshoz, kölcsönösen mondva le önállóságuk egy-egy szeletéről a közös boldogulás érdekében.
Nos, erről a mi miniszterelnökünk mintha nem akarna tudomást venni. És ezen nem segít az a propaganda sem, amely azt szuggerálja, hogy mindez a haza érdekében történik.
Miniszterelnökünk tehát előadta újfent hagymázas elképzeléseit az ország jövőjéről.
A baj csak az, hogy minden állítása ellenére ezt a kisemberek fogják megfizetni. És ez annyira biztos, hogy ki is jelentette, a középosztály a kedvezményezett, a nagytőkések meg amúgy sem adóznak. Így nem maradnak mások, mint azok, akik egyik előbbihez sem tartoznak — és ők vannak többen. De ők általában nem hallgatják vájt füllel miniszterelnökünket.