Mármint a felvételizőknek. Tegnap éjfélig el kellett dönteniük, hogy hová, hány helyre adják be jeletkezésüket. Ezt postázni kellett a megfelelő – egyébként komoly – illeték egyidejű befizetésével. Sokan, kiáltanak ma skandalumot a felsőoktatási törvény miatt.
„A magyar középiskolai tanítás ellen csődöt kért a Társadalomtudományi Társaság… Mert a mai középiskolai tanítás teljesen fizetésképtelen. A levegőből él, semmiből.
Nincs egy szalmaszála, és mégis él, ki tudja meddig!Hogyan?
Táplálják titkon cinkosai: a konzervatív kormányok. Mert egy követ fújnak, egy a céljuk, egyik teremtette a másikat ugyanazért a dologért: az emberek butítására a dinasztiák érdekében. Mert minden konzervativizmus a dinasztiák érdekében történik; tehát néhány emberért, egy érdekcsoportért: …uralmon levő pártok tagjainak a jóvoltáért, egyházi hatalmak megerősítéséért; vagyis minden pénzért, igazságtalanul szerzett, rosszul eloszlott és elosztott vagyonért…
A mai középiskolai rendszert tehát lejáratta az, hogy
1. olyat tanított, amit nem kellene;
2. útját vágta a természetes gondolkodásnak akkor, amidőn maszlagot adott a kisfiú eszének, a vallást tanítva erkölcstan helyett, dogmákkal tömve meg fejét a természettörvények helyett;
3. amikor a testtel nem törődött, és annak művelését nem tekintette egyenlő fontosságúnak a lélek művelődésével;
4. amikor cinkosává vált a fönnálló és korhadt intézményeknek, tanítva az istenfélelmet, a dinasztiák tiszteletét, s hirdetve megdőlt hazugságok igazságát;
5. amikor kihagyta a számításból a természetet, és a természettudományokat nem részesítette az őket megillető elsőbbségben;
6. amikor a múlt műveltségét rosszul és hosszasan ráerőszakolta a jövőre.”
(Csáth Géza, 1905. Megjelent: Elfeledett álom — Csáth Géza válogatott művei. Kozmosz Könyvek 1987. Budapest, 275-279. oldal.)
A manapság nem nagyon emlegetett író e tanulmánya szinte szó szerint illik a mai felsőoktatásra. A hatalom kiszolgálása, az egyének szuverenitásának semmibe vétele, az anyagi elvű döntések (mire van pénz és mire nincs) kísértetiesen azonosak a több, mint egy évszázaddal ezelőtti helyzettel.
Valahogy mintha megállni látszana az idő. Ebben az országban alig-alig változik valami – némi technológiai haladást kivéve – a politikai elitek gondolkodásában.
A jövővel nem számolnak. A mai oktatási korlátok a jövő nemzedék előrejutását és eredményességét ássák alá. Ezt azért ki lehet számolni. Ha öt év múlva kevesebb diplomás, konvertálható tudással – a megismerés modszertanának birtokában – rendelkező lép ki az egyetemek kapuján, akkor bizony kisebb lesz ennek az országnak a „hozzáadott szellemi értéke”, és ahelyett, hogy gyarapodnánk anyagiakban és sikerekben, szegényedni fogunk és kiszolgáltatottak leszünk.
Üzenem Hoffmann Rózsának, és mindenkinek, aki az oktaztásügyi döntésekben tüsténkedik:
Mielőtt bármit is tennének, üljenek le gondolkodni. Mérjék fel, hogy elképzeléseiknek (rémálmaiknak) milyen következményei lesznek. Ha erre nem képesek, akkor meg ne hozzanak döntést, mert erre alkalmatlanok!
Mint ahogyan azt Csáth Géza is megírta 107 évvel ezeklőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése