A politika tudomány ismeri azt a tényt, hogy adott szituációban, egy politikai közösségben a kisebbségnek van igaza. A többség ugyan mindig tiltakozik a változtatások ellen. Ez is ismert Max Weber óta, mert a szervezet önmagában konzervatív. Ragaszkodik jól bevált sémáihoz, gondolatvilágához és gyakorlatához. A probléma mindig akkor jelenik meg, a viták akkor élesednek, ha a körülmények olyan mértékben változnak meg, hogy azt a szervezet már nem képes követni eddigi gyakorlata alapján.
Választmányi ülést tartott az MSZP. És még azt se mondhatjuk, hogy kibújt a szög a zsákból. Ugyanis az MSZP mai zsákjában nincs szög. Csak valami meg nem határozható ragaszkodás valamiféle imázshoz, amely talán sohasem volt. Próbált már ez a párt mindent, még szexinek lenni is. Ám ekkor előbújt a régi vicc a 70-es évek szovjet nyilvánosházról, amelyben a hölgyek még ismerték Lenint. Innen az örökérvényű szöveg: „ha nem megy a bolt, nem az ágyakat kell kicserélni’”.
Az a határozat, amely az MSZP-t hasonlatossá akarja tenni a FIDESZ-hez „kifele egy az arc, nincs bírálat, és mindenkinek kuss, vagy fel is út, le is út” — nem politikai alternatíva 2011 őszén!
Úgy látszik a párt vezetésének még mindig fontosabbak az egzisztenciális kérdések, mint saját politikai jövője. Itt és most nem az egyének egzisztenciájára gondolok, hanem a párt jövőbeli egzisztenciájára, társadalmi beágyazottságára.
A párt fiatalítása és megújítása ugyanis a választók számára nem azt jelenti, hogy a régiek helyét a választott testületekben elfoglalja néhány fiatal. A megújulást a támogatók és a társadalom abban érzékeli, hogy a párt politikája változik a változó helyzettel együtt.
Tényként szögezzük le: az MSZP 2011-ben nem ugyanaz a párt a társadalom szemében, mint volt 2002-ben vagy 2006 tavaszán. Ám úgy látszik, a mostani vezető testületei a pártnak még mindig ebben a képben élnek.
Súlyos politikai hiba! „Több, mint bűn — hiba” – mondta majd két százada Antoinet de Boulay gróf. Ilyen hibának tekinthető a választmányi elnök nyilatkozata, miszerint: aki az MSZP-ben a többségi döntések megvalósulását akadályozza, vagy a párt működésével, megújulásával kapcsolatos kritikáit nem a belső fórumokon fogalmazza meg, "nem méltó a szocialista párt szolidaritására". Továbbá „károsnak tekintenek minden olyan kezdeményezést, amely eltereli a figyelmet az emberek problémáinak megoldásáról, az orbáni rendszer parlamenti diktatúrájának leváltásáról, a baloldali alternatívaváltásról”.
Nagyon jó szöveg, de azért engedtessék meg ennek a tartalmát elemezni egy kicsit.
A kritikák belső „megfogalmazása” azért nem életszerű, mert maga a párt mondja magáról, hogy a társadalom széles rétegeit. A Medián legutóbbi felmérése pedig éppen azt mutatja, hogy a pártválasztók körében a legelfogadhatatlanabb párt a maga 56 százalékával. Még a Jobbikot is megelőzi. Ez pedig intő jel!
SZAVAZÁSI „ELSZÁNTSÁG"
2011.
A válaszok százalékában
július szeptember
Biztosan szavazna 43 40
Talán szavazna 25 26
Talán nem szavazna 9 11
Biztosan nem szavazna 22 21
Nem tudja 1 2
PÁRTVÁLASZTÁS AZ ÖSSZES MEGKÉRDEZETT KÖRÉBEN
Fidesz-KDNP közös lista 35 31
MSZP 16 12
Jobbik 9 12
LMP 4 6
egyéb pártok 3 3
nem tudja 7 11
nem árulja el 7 8
biztosan nem szavazna 19 17
A MEGKÉRDEZETTEK NEM KÍVÁNT PÁRTJAI*
MSZP 53 56
Jobbik 47 44
Fidesz-KDNP 39 41
LMP 33 35
Ugyanakkor az is tény, hogy a Demokratikus Koalíció támogatottsága – különösen a nem párttagok körében – folyamatosan növekszik. Politikai megjelenésüket támogatják civil szervezetek és közösségek. Elegendő ránézni a Facebookra.
Ezt a két tényezőt a párt nem hagyhatja figyelmen kívül.
Igaz ugyan, hogy ma még a „konzervatív” gondolkodásúak vannak többségben a választott vezető testületekben, ám a valóság kell, hogy befolyásolja azokat is. A kisebbségből így lesz többség.
Az emberek problémáinak megoldásáról pedig eddig is édes keveset halottunk az MSZP berkeiből. És itt nem arra gondolok, hogy a parlamenti frakció bármely javaslatát a FIDESZ élből elutasítja, mert ez a mai politikai konfigurációban „törvényszerűnek” tekinthető. Arról nincs semmiféle információja a társadalom széles tömegeinek, hogy mit tervez az MSZP ezzel az országgal, ha netán kormányzati pozícióba kerül. Nem tudunk arról végeznek-e felméréseket az orbáni károkozásról, nem tudni folytatnak-e műhelymunkát annak érdekében, hogy az autokráciát miként lehet parlamenti úton ismét polgári demokráciává alakítani, annak összes intézményrendszerével, fékeivel és kontrolljaival. Nem tudunk továbbá arról sem, hogy miként gondolkodik az párt a változó világról, hazánk abban elfoglalt helyéről. Az „iránytű” című dolgozat kevéssé mond újat ezekben a kérdésekben.
Nem tudjuk, mit jelent a baloldali alternatívaváltás? Merre, milyen úton kíván elindulni az MSZP.
Azzal, hogy a párt elvesztette a választásokat, készen kapta a lehetőséget, hogy másfél-két év alatt gyökeres változtatást vigyen végbe politikájában, szervezetében, kommunikációjában. Semmi sem történt az elmúlt másfél év alatt! És mi lenne az a két irányzat, amiből választani kellene? Mert az alternatíva azt jelenti, hogy van egy verzió és van egy másik. Ez utóbbi az alternatív választási lehetőség.
Nem változott a fentiekből egyik sem. A legsúlyosabb azonban, hogy az elmúlt nyolc évben sem topon levő kommunikáció semmit sem javult, sőt…!
Az idő pedig nem a demokratikus elkötelezetteknek dolgozik. A regnáló kormány naponta alakítja, formálja saját képére az ország intézményrendszerét, nagy társadalmi elosztórendszereit az egészségügytől az oktatáson át a nyugdíjrendszerig.
Itt nem elegendő kiállni egy sajtótájékoztatón azzal, hogy mélységesen elítéljük a kormány ezzel-azzal kapcsolatos intézkedéseit, és ejnye-ejnye!
Az emberek problémáinak megoldása közé tartozna – a leendő törvényi, jogszabályi változtatások kidolgozásán, a gazdaságpolitika kidolgozásán túl –, hogy látványos tárgyalások és egyeztetések folynának a szakszervezetekkel, a párt látványosan kiállna a szerveződő – bármilyen – kormányellenes megmozdulások, tüntetések mellett. Sőt magának a pártnak is kellene ilyen tiltakozásokat szerveznie.
Persze a párt gondolkodhat úgy is, hogy csináljunk egy másik pártot, mint ahogy megtette ezt 2002-ben is. Ám ez a képlet most máshogy néz ki! A mai valóság szerint az MSZP mellett megjelenő másik demokratikus balközép párt valószínű, hogy a bizonytalan – az MSZP-től elfordult – szavazókat is megnyerné magának, és a 36 százalékos tortaszeletből nem biztos, hogy az MSZP profitálna. Így a párt megmaradna mai támogatottsága szintjén. Csak abban az esetben lennének képesek leváltani a mostani kormánypártot, ha együttesen lépnének fel.
Ez egy verzió lehet, de mint látjuk, a kimeneteléről csak annyit mondhatunk, hogy több mint bizonytalan.
Ellenben, ha a párt gyökeresen képes – mint ahogy látjuk, hogy nem – változtatni, úgy magához édesgethetné a korábban benne csalódottakat is. Ám ez nem megy anélkül, hogy ez ki ne fejeződne abban, hogy a hiteltelenné vált politikusaitól megszabaduljon.
És az, hogy ki a hiteltelen, nem a párt dönti el, hanem a választók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése