CSAK ÜLÖK — ÉS NÉZEK

Ki a fejemből. Fel is fogom mindazt, ami körülöttem történik. Meg is értem – mármint a szavakat – a napi eseményeket. De valami mégsem gömbölyű.

Egyre jobban az a benyomásom, hogy valami agyament trollnak – pontosabban olog-hai – néznek. Olyan valakinek, akinek elég a Fekete Beszéd, és csak bizonyos szinten képes (kell) érintkeznie más fajokkal.
De félre Tolkiennel!

A nyilvánosságra került „Országmentő Terv” több sebből vérzik. Most itt és most nem tárgyalom ki a svájci frakkal kapcsolatos elképzeléseket, mert az annyira átlátszó, hogy minden ember, aki csak egy kicsit is elgondolkodik az elhangzottakon, nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen — kínjában.
Az igazi bajbajutottakon ugyanis a tervezet nem segít. És ezek vannak többségben. Azok, akik lakásproblémájuk megoldására vettek fel hitelt annak idején, nincsenek abban a helyzetben – még abban az esetben sem, ha az úgynevezett „középosztályhoz” tartoznak –, hogy törlesztéseik mellett jelentős megtakarítást halmozzanak fel.

Nem segít ezen a helyzeten az új kommunikációs szakember sem, akit most a kormány intézkedéseinek magyarázatára szerződtettek. Gíró-Szász András szakmai kvalitásaihoz nem fér kétség. Bizonyította ezt már több televíziós műsorban, ahol a jobboldali értékeknek megfelelően vizsgálta és indokolta a politikai döntéseket.
Ami azonban megdöbbentett az, hogy ez a művelt és átfogó tudással rendelkező elemző mégis átveszi azt a bornírt társadalomképet, amit a jelenleg regnáló hatalom igyekszik a társadalom torkán lenyomni.
Nevezetesen a „munkaalapú társadalomról” beszélünk. Az ezzel kapcsolatos érvelés, a közmunka nevelő jellegére való hivatkozás sántít. Több oldalról is.

Ma a közmunkáért 48 ezer forint bért fizetnek, és az ebben való részvétel biztosítja azt, hogy az érintettek számára elérhetők legyenek más szociális juttatások. Ebben a rendszerben az az álságos és hihetetlenül cinikus, hogy mit is értünk „közmunka” alatt. A legtöbb esetben olyan munkákról van szó, amelyet az önkormányzatoknak el kell végezniük: külterületi rendcsinálás, parlagfű-mentesítés, utak, út menti árkok tisztítása, gaztalanítása, stb. Az eddigi rendszerben ezt az önkormányzatok saját alkalmazottaikkal vagy pályáztatás után vállalkozókkal végeztették el. Természetesen fizetésért vagy szolgáltatási díjért, amelynek az alapja legalább a minimálbért elérte. Ez tetemes összegekkel terhelte az önkormányzatok számláját, de általában „jutott rá”.

A mostani kormányzat jelentősen csökkentette az önkormányzatoknak járó állami támogatást, és még tervezi ennek további csökkentését. Az oktatás és az egészségügyi ellátás „államosítása” is azt a célt szolgálja, hogy a központosítás segítségével ellehetetlenítsenek dolgozó intézményeket, az arról való döntés jogát kivonják az eddig illetékes testületek hatásköréből. Ezzel a kormány jelentős összegeket spórolhat meg a költségvetésben.

Az önkormányzatoknak azonban bizonyos munkákat el kell végeztetniük, mert ez törvényszabta kötelességük. A forráskivonás azonban mindezt ellehetetlenítené, mert nem tudják kifizetni a megfelelő béreket és azok járulékait.
És itt jelenik meg az a törvénycsomag, amelyet „közmunka programnak” neveznek. Az állam kötelezi az önkormányzatokat – biztosítja számukra –, hogy a minimálbér feléért foglalkoztasson embereket. (Az egy másik kérdés, hogy ez mennyiben összeegyeztethető a jelenleg is érvényben levő törvényekkel.) Így az önkormányzatok megtakarítanak jelentős összegeket, sőt még a törvény alapján eddig járó szociális juttatásokon is spórolhatnak. Ugyanis, aki nem tesz eleget a közmunka kötelezettségének, attól megtagadható a szociális juttatások jelentős része.

Tehát mindaz a propaganda, amely ebben a kérdéskörben megjelenik velejéig hazug. Szó sincs a munka világába való visszavezetésről, a költségvetési lyukak foltozásáról van szó, természetesen a legelesettebbek és érdekeiket a legkisebb mértékben képviselők ellenében.
Ami pedig a munka alapú társadalom FIDESZ-es elmélete mögött húzódik meg, az két dolgot mutat: a hatalmon levő politikai elit nem ismeri fel a mai modern társadalmak legfontosabb problémáit, továbbá elképzelése sincs arról, hogy az egész fejlett világot érintő kérdéseket miként lehetne megoldani.
Azt régóta tudjuk, hogy a modern társadalmakban egyre több személy válik a társadalom számára szükséges anyagi javak előállításában feleslegessé. Ez nem ördögtől, de még nem is a kapitalizmustól és a globalizmustól való. Az ember mindig is arra törekedett, hogy egyre újabb szerkezeteket találjon ki annak érdekében, hogy fenntartásához és igényei kielégítéséhez könnyebben és gyorsabban jusson.
Ez mozgatta az ipari forradalmat, ez mozgatja világunkat ma is. Egy dologgal azonban nem tudott megbirkózni: az elosztási viszonyok modernizálásával. A termelő eszközök gyorsabban fejlődtek, mint a társadalmi viszonyok. Tehát a kérdés nem az, hogy egy társadalom megtermeli-e az anyagi javakat — mert megtermeli. A kérdés az, hogy ezeket a javakat miként osztják el.

És erre nincs ma megfelelő válasz a modern Európában és világban.