BAKÁCS, A SZALÁMI ÉS A HOZADÉKOK

Elmélkedés egy „csínytevés” következményeiről.

Két napja szinte semmiről sem szól a bulvársajtó – és a nem bulvár sem –, hogy a médiaszereplő egy rúd téliszalámi eltulajdonításával járatta le magát.
Tekintsünk el most attól, hogy nevezett „sztárunknak” valójában szüksége volt-e az ominózus hústermékre.

Szerintem – és ez merő fikció – sokkal több áll a háttérben.
Aki ezt az akciót kitervelte – zseni. Úgy játszik a társadalomlélektan húrjain, mint Paganini. Ugyanis a műsorvezető újságíró oly mértékben járatta le magát, hogy az már kommunikációs aknának – mit akna!, többrészes robbanófej – tekinthető és használható.

Bakács neve ugyanis összeforrt az elmúlt hónapokban azzal a civil kezdeményezéssel, amely a sajtószabadság és általában a demokrácia intézményrendszereinek megnyirbálása ellen szerveződött.

A médiamunkás rendesen kivette a részét ebből – még ha nem is ő volt a konkrét szervező –, de nevét, arcát és hitelességét adta e megmozdulásokhoz. Azokhoz a tiltakozásokhoz, amelyeknek várhatóan lesz folytatása a jövő hónapban is (március 15-én).

Nos, ezek a demonstrációk nem keltettek osztatlan elismerést a hatalom berkeiben. Igyekeztek azt a lehető legtöbb eszközzel kicsinyíteni, jelentőségét erodálni — már az első alkalommal is.
Másodszorra is megtelt a tér, és ez valószínű, kínos a regnáló kormánynak, különösen annak fényében, amit a miniszterelnöknek kellett „elszenvednie” Strasbourgban.

Legyen hát valamiféle ellencsapás, amelyet jól fel lehet használni a renitens civilek ellen. Ennek egyik lehetséges módszere, hogy azokat kell ellehetetleníteni, lejáratni, hitelteleníteni, akik a közvélemény szemében ezeket a demonstrációkat megjelenítik.
Amikor ez az elhatározás megszülethetett – mert azért ismerjük be: zseniális –, már csak az volt a kérdés, hogy ki lehet az a balek, akivel mindezt végre lehet hajtani.
Nem kellett sokáig keresgélni. Aki csak egy kicsit is mozgott média körül, tudta Settenkedőről, hogy az elmúlt néhány év anyagi sikertelenségei miatt ideális alannyá válhat. Olyanná, aki még meg is tudja magyarázni, hogy miért kerülhetett e visszás helyzetbe.
Így aztán máris kész a kommunikációs forgatókönyv. A civil kezdeményezést lehet lefinnyázni, mondván, az élére olyan „szoclib” idol került, aki ugyanúgy lop, mint a „megbízói”.

Lehet majd harsányan kiabálni arról, hogy hiteltelen emberek hiteltelenítik a tömeg kezdeményezéseit, és mindez nem más, mint a jóhiszemű polgárok megtévesztése. Hiszen ha ilyen „tolvajok” állnak ennek az élére, akkor bizony az semmivel sem különb, mint az elmúlt éra kormányzati munkája, amely – mint tudjuk – gazdasági válságba süllyesztette az országot, és csak szenvedést és romokat hagyott maga után.

A kommunikációs bomba másik „hozadéka” pedig a sokat emlegetett „megélhetési bűnözés” kategóriájának a diszkreditálása, hogy: lám-lám ez a kategória csak kitaláció, hiszen ennek az embernek sem volt igazán szüksége rá, mert ha lett volna, akkor nem téliszalámit, hanem két kiflit lopott volna — mint anno SG.
Ebből a fikcióból is látszik, hogy még a legjobb indulatú egyéneket is be lehet hajszolni egy olyan csapdába, amelyből nem csak maga, de a környezete is nehezen, komoly áldozatokkal mászhat ki.

Nem célom, és nem tisztségem megvédeni Settenkedőt. Ami történt, az megtörtént, vissza nem vonható. Sokkal inkább tekintem áldozatnak. A saját felelőtlensége és a kiszolgáltatottság áldozatának.
Ez persze a következmények erejéből semmit sem von le. Nagyon kínos és komoly ellenszéllel kell szembenéznie a facebookos civil csoportnak, hogy ezt a hendikepet ledolgozhassa.