2018. október 25., csütörtök

ORSZÁG A MÉLYBEN

Örkény István – ha élne – manapság sajnálattal venné tudomásul, hogy az a szellemi erőfeszítés, amivel annak idején megalkotta örökbecsű abszurdjait, teljesen feleslegessé vált. Elegendő kimennie az utcára vagy nézni a kormány közeli médiumok adásait, azokat leírva nyomdakész kéziratokkal bombázhatná az elegendő bátorsággal rendelkező kiadókat.
Az ország – pontosabban a hatalom – egyre mélyebbre süllyed, és egyre nagyobb sötétségbe kényszeríti polgárait.
Nézzük ezt a problémát egy kicsit „felülről”. Emelkedjünk el kicsinyes, mindennapi életünket megkeserítő problémáinktól, és tekintsünk egy kicsit szélesebb horizonttal az ország és a társadalom problémáira.
Életünket teljesen átfogja a mindennapi hazudozások hálója. Valóban érvényesül a göbbelsi propaganda. El kell fogadni azt, hogy az emberek általában lusták gondolkodni, és elfogadják azokat a véleményeket, amelyeket – mint az instant kávét – odatesznek eléjük?
Meddig lehetséges megvezetni egy társadalmat, és saját tapasztalataikkal szemben azt bizonygatni nekik, hogy gondoskodnak róluk, miközben ezerrel fosztják meg őket szerzett és törvényben biztosított jogaiktól és csak úgy mellesleg elszegényítik őket?
A gondolkodó ember általában tudomásul veszi a tényeket, és azok alapján ítéli meg saját és környezete helyzetét. Ha ég a ház, akkor igen nehéz neki bemagyarázni, hogy ez csak az unortodox fűtés része.
De nézzük a tényeket (nem mindent, mert arra itt nincs lehetőség és terjedelem) és azt, hogy minderről milyen „információkat” kommunikációs bonmotokat hallunk?
A bennünket körülvevő világ (Európa)
Olvassuk el, gondolkodjunk el azon, hogy mit tartalmaz. A fenti linken a teljes jelentés olvasható, ide csak azt a 12 pontot másolom (betűhíven), ami abban szerepel, mint aggályos ügyek:
„(1) az alkotmányos és a választási rendszer működése;
(2) az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai;
(3) a korrupció és az összeférhetetlenség;
(4) a magánélet védelme és az adatvédelem;
(5) a véleménynyilvánítás szabadsága;
(6) a tudományos élet szabadsága;
(7) a vallásszabadság; (8) az egyesülési szabadság;
 (9) az egyenlő bánásmódhoz való jog;
(10) a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem;
 (11) a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai;
(12) a gazdasági és szociális jogok.”
Mint látható a migrációs problémával mindössze egyetlen pont foglalkozik, az se túlzottan nagy hangsúllyal: mindössze 4 oldal a 68-ból.
Kormánypropaganda:
Mindebből a kormány azt a következtetést vonta le – hiszen ezt kommunikálta immáron három esztendeje –, hogy a migránsokat be akarják telepíteni az országba. Ez persze ordas hazugság, de működik. E propaganda hatására, ma az átlagemberek félnek a „migránsoktól”,  annak ellenére, hogy hazánk területén (kivétel 2015 nyara Budapesten a Keleti pályaudvarnál) nem, vagy alig találkozott menedékkérőkkel.
A helyzet paradox voltát jól jellemzi, hogy jelenleg országunkban csaknem 60 ezer különböző nemzetiségű, vallású bevándorló él. Ezek közül 2010 és 2016 között a megoszlás a következő volt:
                                               2010      2011      2012      2013      2014      2015      2016
Törökország                      520         576         569         499         567         565         698
Ázsia                                     4091      3824      3960      5103      8695      8060      6187
Afrika                                   546         589         772         738         980         992         1137
ÖSSZESEN                          5157      4989      5301      6340      10242    9617      8022
Forrás: HírTV
Ezeket a bevándorlókat gyakorlatilag nem érzékeljük. Nem tűnnek fel, nem jelentenek sem társadalmi sem kulturális problémát.
EGÉSZSÉGÜGY
Forrás: Internet
Az, hogy az egészségügy romokban hever, minden –gyakorlatilag 45 év feletti – állampolgár érzékeli. Nem is kell ehhez betegnek lenni, elegendő csak egy jogosítvány megújítás, és rögtön mindenki szembesül az ellátás színvonalával. (Itt és most nem az orvosok, laborosok, nővérek és egyéb az egészségügyben dolgozókról szólok, nekik minden tisztelet!). Lerobbant rendelők, elavult, éppen hogy csak felszerelt kórházak stb.
Kormánypropaganda:
Az egészségügyben minden rendben van, egyébként is mondjon egy imát, vagy menjen fel naponta az ötödikre és egészséges lesz. Ez annyira bornírt, hogy még szavaink sincsenek ecsetelésére. Az pedig tényleg nevetséges, hogy Mari néni, aki egyébként Karakószörcsögön lakik családi házban, és összesen öt lépcsője van a verandáig, miként menjen naponta fel az ötödikre!
Az elmúlt nyolc évben óriási pénzeket öntöttek az egészségügybe. Ez nominálisan igaz, azonban nem vették figyelembe az avulásokat, a műszerek, egyéb gyógyító eszközök árdrágulását, a működési költségek emelkedését. Így a befektetett pénz nem elegendő, egyenesen vezet a kórházcsődökhöz, a háziorvosi praxisok ellehetetlenedéséhez.
OKTATÁS
Az oktatás is egyre nagyobb problémákkal néz szembe. Az új NER nem alkalmas arra, hogy a 21. század követelményeinek megfelelő alap-, közép- és felsőfokú tudással ruházza fel a gyerekeinket. Az alapfokú oktatásban nem készítik fel a gyereket a középfokra. A középfokú oktatáshoz jutást erősen korlátozzák a gimnáziumi helyek szűkítésével és a felvételi követelmények fokozásával. A szakoktatás a béka feneke alatt van, olyan szakmákat oktatnak, amire nincs kereslet, illetve a kurrens szakmákban korszerűtlen, nem használható ismeretet oktatnak. A felsőoktatás fizetővé válásával pedig csak egy szűk elit juthat diplomához, sok-sok tehetséges fiatalt zárnak ki a diplomaszerzésből.
Állami propaganda:
A korszerűsített oktatás arra jó, hogy megteremti a munka társadalmának bázisát. (Ez kicsit hajaz Mussolini 20-as évek Olaszországára.) Ugyanakkor a kormány ellehetetlenít, törvényben tilt oktatási témákat, intézményeket (CEU), és fittyet hány az egyetemi és tudományos autonómiára. A társadalom tudatos elhülyítése folyik, a cél az ostoba, a hatalom által befolyásolható társadalom megteremtése (Lásd: Orwel: 1984)
GAZDASÁGI HELYZET
Minden EU-s támogatás ellenére kis hazánkban nem valósultak meg olyan beruházások, amelyek a jövőben értéket és jövedelmet termelnek. Az a gazdasági növekedés, amiről a kormány beszél, az gyakorlatilag stagnálás. A gazdasági visszaesés látható jele, hogy eddig soha nem látott mértékben szűnnek meg vállalkozások és üzletek. Elegendő csak Budapest főútvonalain végigmenni, megnézni a bezárt üzleteket. Ez nem csak annak köszönhető, hogy átalakulnak fogyasztási szokásaink, hanem elsősorban annak, hogy a társadalom döntő többségének nincs anyagi forrása e szolgáltatások vagy termékek megvételére.
Az ország nyomorodik. A munkabér ugyan növekszik az elmúlt időben, de a kapcsolt adók és járulékok még mindig túlzottan nagymértékűek. A társadalom közel egyharmadát kitevő nyugdíjas és időskorú emberek pedig folyamatosan szakadnak le, mert a mesterségesen alacsonyan tartott költségvetési infláció alapján kiszámított járandóságemelés köszönő viszonyban sincs a fogyasztási inflációval.  Ez a réteg az elmúlt nyolc évben mindegy 20-25 százalékot vesztett anyagi alapjaiból.
Kormánypropaganda:
Gyakorlatilag erre nincs válasza a kormánynak. Pontosabban megpróbálja az ügyet tűzoltóként kezelni Erzsébet utalványokkal és „nyugdíjprémiummal”.
Lehetne még folytatni az alapvető ellentmondásokat. De így elsőre legyen elég ennyi. Lehet rajta gondolkodni! És ha már gondolkodunk róla, akkor megfogalmazhatjuk azt is, hogy akarjuk-e ezt így a továbbiakban.
Ceterum censeo OV esse delendam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése