MEGLOPNAK MINKET – APRÁNKÉNT

Már nem csak a pénzünket lopja el a hatalom, hanem lassan apránként, szinte észrevétlenül ellopja a jogainkat és a kibontakozás, a kulturálódás lehetőségeit is.

Nem akarok nagy szavakat használni, de a közvélemény – benne a választók legnagyobb többsége – szinte megjegyzés és nagyobb tiltakozás nélkül vette tudomásul, hogy újabb módon korlátozzák jogainkat.

Az elmúlt időben az se verte ki a biztosítékot, hogy a polgári perrendtartást is módosították, ezzel mintegy megakadályozva, hogy az állampolgár sikeresen támadja meg a bíróságon azokat, akik kárt okoztak neki. Másfél millió forinton aluli kár esetében gyakorlatilag nem éri meg beperelni a károkozót, mert az új rendtartás szerint olyan illetékeket kell fizetni, ami eleve kérdésessé teszik egy per indítását.

Magyarán: ha az átlagembert megkárosítja egy kivitelező a lakása felújítása során (a munkát slendriánul végzi el, nem hajlandó azt kijavítani a szavatosság alapján), és ennek értéke nem haladja meg a másfél millió forintot, akkor erre úgy tekinthet, mint a veszett fejsze nyelére. Hiába van meg a károkozó, hiába van a kár, ennek érvényesítése kiesik a jog keretei közül. És még sorolhatnánk a hasonló példákat ez élet szinte minden területéről.

A másik ilyen aprónak tűnő változtatás a gyülekezési jog megváltoztatása. Eddig, ha valaki vagy valamely civil szervezet, párt kifogásolt valamely hatalmi döntést, bejelentette a rendőrségen és kis korlátozásokkal, de szabadon fejezhette ki nemtetszését. (Most ne kezdjünk el azon agyalni, hogy az elmúlt idők tüntetésein résztvevők száma mennyi volt, mert ez a lényeg szempontjából nem számít!) Októbertől azonban a rendőrségnek joga lesz megtiltani bármely megmozdulást, mi több a „tömeget” két főre redukálták. Nem idézem ide a törvény teljes szövegét, az megtalálható az interneten, ha nekem nem hisznek, olvassák el.

Ma pedig már más szintre lépett a hatalom. Nem csak a jogi kereteket változtatja tetszése szerint, hanem elkezdte a számára nem szimpatikus, intézményvezetőket is eltávolítani az útból. Nem tisztem Prőhle Gergely megvédése. Egy dolog háborít fel ezzel kapcsolatban: Mi jogon nyúl bele kulturális tartalmi kérdésekbe a kormány, amikor számtalan bizonyítékát adta eddig műveletlenségéről és hozzá nem értéséről. Milyen alapon fosztja meg az embereket a kulturális programoktól – legyen annak bármilyen szellemisége?

Az emberek – a választópolgárok – pedig minden tiltakozás nélkül veszik tudomásul mindezt. Hallom szinte az ellenérveket, hogy ezek a módosítások nem érintik a társadalomnak csak kis rétegét. Nem kell ebből olyan nagy patáliát csapni.

Most szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra, ha a jogállamban – a hatalom ugyanis teljes vehemenciával próbálja bizonyítani ennek voltát, miközben tudjuk, a jelentős részét már rég lerombolta – csak egy keveset vesznek el az alapvető jogokból, akkor az már nem tekinthető demokráciának.

Ha egy vödör ürülékbe gulyáslevest öntünk, az attól még ürülék marad, ha pedig a gulyáslevesbe öntünk egy kanálnyi ürüléket, az ugyanúgy ürülék lesz.

Tehát kedves feleim: ha tiltakozni akarnak, akkor most itt a lehetőség: mindenki adjon be minden napra – három hónapra előre – tüntetési bejelentést. Így két dolgot lehet elérni: betartjuk az írott jogot, és egyben bebizonyítjuk, hogy a törvény milyen bornírt, és ellehetetlenítjük a rengeteg beadvánnyal a hatóság munkáját! Egyék meg, amit főztek!

Ceterum censeo OV esse delendam!