MÁR A JÖVŐNK A TÉT!

Tisztelt Olvasóim!

Valóban már a jövőnk a tét – persze nem elsősorban az enyém, de egy kicsit az is –, mindannyiunké! Nézzenek szét közvetlen környezetükben, és ideje elgondolkodni azon, hogy az idén vagy tavaly gimnáziumba került gyerekeinknek vagy unokáinknak milyen lehetőségei lesznek továbbtanulni!

Nem is értem, hogy amikor nyilvánosságra került a kulturális kormányzat terve, miszerint teljes egészében kivonul 2020-tól a felsőoktatásból, nem robbant fel a közvélemény!

Gondolkodjunk már el azon, hogy mindez milyen következményekkel jár:

Átlagszülők nem lesznek képesek finanszírozni gyermekeik oktatását. Az itt-ott megjelenő, elejtett nyilatkozatok arról szólnak, hogy a tandíjat 20-30 ezer euró közé tervezik. Egy majdnem a duplája annak, amit ma a CEU kér egy évre (két szemeszter). Azért kíváncsi lennék arra, hogy van-e egy átlag magyar családnak (akik még nem is a létminimumon élnek) a tíz hónapra havonta 2-3000 eurója – 628000 – 942000 forintja a gyerek taníttatására. A valóságban ennyit nem is keres nettó a két szülő.

 Nem akarom most ide idézni miniszterelnökünk korábbi nyilatkozatát a felsőoktatás tandíjairól, de minden esetre érdekes, hogyan változik valakinek a véleménye a hatalom birtokában.

További következmény, hogy ha a mostani gimnazisták nem lesznek képesek folytatni tanulmányaikat, akkor szinte semmi esélyük nem lesz zökkenőmentesen beilleszkedni a munkaerőpiacra. Tehát nem az adó- és járulékfizetők tömegét fogják gyarapítani, hanem az állástalanok tömegét.

Meg kellene már érteni, hogy a végtelenségig lebutított alap- és középfokú oktatás szöges ellentétben van a korunk követelményeivel. Ma már a felsőoktatás alapfokozata tulajdonképpen a 20-30 évvel ezelőtti középfokú érettséginek felel meg, a master képzés és a doktori iskolák adják a valódi felsőfokú oktatást.

Ma kis hazánkban azt mondják a munkáltatók, hogy csaknem negyedmillió betöltetlen munkahely van. Ez persze nem attól van, mert nincs munkaképes ember, hanem attól, hogy a munkanélküli tömeg nem rendelkezik a megfelelő képzettséggel, hogy a kínált állásokat betölthessék.

Ha mindaz, amit a mai kormány tervez, valósággá válik, úgy szeretett hazám az ostobák és a munkanélküliek, a nyomor szintjén (vagy az alatt) tengődők országa lesz!

Ezt végképp nem szabad hagyni, mert a saját és gyerekeink jövője a tét. Az a dúlás, amit e kormány végbevitt az „elmúttnyócévben”, az jelen helyzetben is sokéves munkával hozható helyre. De amit most terveznek, az generációs időkre veti vissza az országot.

Kivétel ez alól a NER-lovagok sokasága, akiket igazán nem érdekel, hogy mi van az országgal, hiszen ők sokkal „olcsóbban” taníttatják majd csemetéiket az európai egyetemeken.

Gondolkodjanak el ezeken! Ideje lenne felhagyni a „majd csak lesz valahogy” szemlélettel. A helyzet nem fog javulni, csak rosszabbodni, mert e hatalomnak ma nincs kontrollja. Ezt kellene megteremteni, ha kell, az utcán!

Ceterum censeo OV esse delendam!