2018. április 20., péntek

SZÉP JÖVŐ ELÉ NÉZÜNK – DE BELEROKKANUNK

Ezt a blogot nyolc esztendeje azért kezdtem el, mert azt hittem, hogy értelmes érveléssel, nyugodt hangon, nem szidalmazva (talán csak kigúnyolva) senkit személy szerint, meg lehet győzni az embereket arról, hogy ami körülveszi őket, a tények és események, az a valóság, nem pedig az, ami a kormánypárti médiából ömlik rájuk.
Azt hittem, hogy érveléssel, adatokkal meg lehet győzni sokakat, ne üljenek fel a legalpáribb hazugságoknak.
Forrás: Internet -- Varanus
A választások azt mutatták, hogy e törekvésem kevéssé sikerült. Néhány ezren talán megértették mit szeretnék, a sokasághoz azonban nem jutottak el ezek az írások (mint ahogy a még szabadnak és függetlennek számító néhány nyomtatott és internetes médium sem).
De juszt sem adom fel!
Szóval mivel kell majd szembenéznünk – itt a társadalomban, annak közepén – egyre lejjebb csúszóban?
Ha megint jól figyelünk a környezetünkre, és túllépünk olyan bulvárhíreken, mint mi történik az úszószövetség volt fejével (mert őszintén: ki a fenét érdekel, hogy az egyébként tudottan kétes hátterű GYT-vel mi történik?), akkor érdemes arra koncentrálni, hogy milyen programok, politikák körvonalazódnak a hatalom bugyraiban.
Mindjárt itt az első, látszólag kiváló és örvendetes közlés: az elkövetkező két évben meg szeretnék duplázni a jövedelmeket a versenyszférában. Okos érvelések hangzanak el erről mind a szakszervezetek, mind a munkaadók oldaláról. Mondhatni, majdnem teljes az egyetértés.
Akkor meg mire az aggodalmaskodás?
Gondoljuk végig, és ne csak a munkavállalók és a munkaadók szempontjából, de vegyük figyelembe az egész társadalomra, annak minden rétegére kiterjedő következményeket.
Először is: ha növekednek a bérek (azaz a költségek), akkor az azt jelenti, hogy az áru vagy szolgáltatás drágulni fog. Ostobaság azt hinni, hogy a termelő vagy a kereskedő csökkenti majd a maga hasznát pusztán szociális szempontok miatt.
Ha növekszik valaminek az ára, úgy nő az állam ebből származó bevétele is. Ám ha nőnek az árak – és valamilyen véletlen (monetáris politika) eredményeként marad az alacsony infláció –, akkor a társadalom egyes rétegei, csoportjai között óhatatlanul nőni fog a jövedelmi rés.
Pici számtanpélda: adott egy család, ahol van egy nyugdíjas (ráadásul viszonylag magas nyugdíjjal), van egy önálló életet élő gyerek (külön háztartás, gyermek, feleség). Eddig a viszonylag biztonságos anyagi helyzetben levő szülők támogatták dolgozó gyermeküket és unokáikat.
Ha azt vesszük, hogy a nyugdíjas szülő kapott a példa kedvéért 170 ezer forint nyugdíjat, és a gyerek is jó fizetésért (nettó 170 ezerért) dolgozott. akkor kettejük jövedelme nagyjából azonos. Ám ha az utóbbi jövedelmét hirtelen felemelik 10 százalékkal, a nyugdíjas, pedig kapja a számított infláció 3 százalékos emelését, akkor már jelentős különbség alakul ki. (170+10%=187; vs 170+3%=175,1; azaz a nyugdíjas lemaradása gyakorlatilag 12 ezer forint havonta.)
Forrás: Internet
És a fenti példa egy ideális eset, egyáltalán nem találkozik a napi gyakorlattal, ahol a nyugdíjasok legnagyobb része 130 ezer forint vagy az alatti ellátást kap. Tehát őket még érzékenyebben érinti a jövedelmi különbség, hiszen az árak a dolgozói jövedelemhez igazodva emelkednek.
A következtetés:
A dolgozók és alkalmazottak egy kicsivel járnak majd jobban, de jövedelmük még így is messze elmarad majd az uniós átlagtól, a nyugdíjasok és más ellátottak pedig egyre közelebb kerülnek a nyomor szinthez.
A kormánynak nincs szándéka újra bevezetni a nyugdíjaknál az úgynevezett „svájci indexálást, ami nem csak az inflációt, de az átlagjövedelmek növekedését is figyelembe veszi. Az öregek majd megint kapnak szép szavakat és az ünnepekre bözsi-utalványt, hogy legyen minek örülni!
Egyébként pedig úgy nyomorognak, ahogy akarnak! Majd csak lenyelik az unokák, hogy a nagyitól nem kapnak semmit ünnepeikre! (Vagy, ha a nagyi mégis megajándékozza őket, akkor azt a szájától vagy a gyógyszereire szánt pénzből vonja majd meg.)
Szóval szép jövő elé néz az idősebb generáció! Pedig vannak elegen!
De hogy miért szavaztak erre a hatalomra, azt még mindig nem értem!
Ceterum censeo OV esse delendam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése