AZ ELLENZÉKRŐL ÉS AZ ELLENÁLLÁSRÓL

Forrás: Internet -- Válasz.hu

Jó néhány napja nem írtam, mert a történések sorban követték egymást, szinte mindenféle következmények nélkül. A kormány és a frissen kétharmados FIDESZ nem is reagált a tüntetésekre, de kevés kommentár hangzott el a jelen ellenzéki pártoktól is.

Mindez persze érthető, és jól tükrözi azt az abszurd politikai helyzetet, amely ma kis hazánkban uralkodik.

Tekintsük át a tényeket, lépjünk ki saját elképzeléseinkből és szubjektivitásunkból, próbáljuk meg értelmezni a helyzetet. Mert enélkül csak a vagdalkozás, egymásra mutogatás, anyázás és miegymás jöhet, kibontakozásról, értelmes párbeszédről szó sem eshet.

Van a pénzügyi szférában egy szó: veszteség. Ez az összeget jelenti, amit egy hibás tranzakció eredményeként a befektető elveszt. Ez elveszett. Lehet helyette más nyereségeket realizálni, de ami elveszett, az nincs, azt nem lehet visszaszerezni.

Hasonló a helyzet a politikai „játszmák” esetében is. Egy elvesztett választást nem lehet visszacsinálni.

Nem azon kell merengeni egy hónap múlva is, hogy mi lett volna ha…. (itt és ott még visszalépnek stb.). A politika és a történelem nem ismeri a „ha”-kat!

Mi tehát a helyzet?

Adott egy jókora tömeg, több mint a választópolgárok fele, amely csalódott és nem igazán ért egyet a választások eredményével és a kormányzó párt tevékenységével.

Vannak ellenzéki pártok, amelyek ma még láthatóan nem találják a helyüket a mostani politikai felosztásban. (Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kormány kétharmados parlamenti többsége eleve megakadályozza hatékony működésüket, jobbító vagy ellenzéki javaslataikat pedig negligálja a többség.)

Adott egy polgári demokratikus társadalmi berendezkedés és képviseleti demokrácia, amely a politikát szigorú keretek közé szorítja. A döntéseket a Parlament és a kormány hatáskörébe utalja, a politikai diskurzust pedig a parlamenti (és sajtó) keretei közé szorítja.

Az elégedetlen tömeg mindezt felismerve az utcára vonul, kifejezve elégedetlenségét, de nem sok eredményt ér el, mert demonstrációi és mondanivalói leperegnek a hatalomról.

A demonstrálóknak még van egy problémája, hogy az utcára vonuló aktívak csak egy igen kis részét teszik ki annak a tömegnek, amelynek képviseletét felvállalták. Az a kb. 130 ezer ember igen kevés százaléka (kb. 5%-a) annak a kb. 2 millió 693 ezer embernek, akik az ellenzékre adták voksukat.

Figyelembe kell venni azonban mást is, nevezetesen az ország lakosságának általános állapotát, anyagi helyzetét, kulturális állapotát, szociológiai helyzetét. E tények elemzése részben választ ad arra, hogy vidéken miért tarolt a FIDESZ.

Forrás: Internet

Ám e tények egyben kijelölik azokat a feladatokat is, amire a jövőben az ellenzéknek koncentrálnia kell. Minden ellenszél ellenére meg kell próbálnia az ellenzéki pártoknak, hogy megmagyarázzák a lakosságnak (érthető és hihető módon), mi a céljuk, milyen országot képzelnek el, ebben milyen szerepet szánnak a szavazópolgároknak.

Ez így leírva egyszerűnek hat, ám korántsem az. Választ kell találni a legégetőbb kérdésekre. Például arra, hogy miként lehet jövedelemhez juttatni azokat a vidéki embereket, akiknek immáron évtizede nincs munkalehetősége. Miként lehet megoldani, hogy ne a közmunka legyen – ami függ a mindenkori helyi polgármester „szabad akaratától” – az elsődleges céljuk a túlélés érdekében.

Említhetjük a nagy rendszereket is – az oktatástól az egészségügy reformján át a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáig – amelyek szintén problémák ezreit generálják.

El lehet és el is kell magyarázni a választónak, hogy miért is él most egy rossz, kilátástalan és hazug politikai környezetben.

Itt már nem elég a korrupciót szidni. Itt már világos, érthető programokra van szükség. Ezt el lehet hitetni és megértetni az elkövetkező négy esztendő alatt.

Meg kell értenie a civil közösségnek is: a politikai képviselet nem az utcán van. A politikai képviselet a pártokkal együttműködő – ez utóbbiakat a célra kényszerítő – aktivitásban van. A széthúzó, ezer célt képviselő szervezetek buzgalma dicséretes, de hatékonyatlan. Azt kell elérniük, hogy a pártok azt képviseljék, amit a többség akar.  

Már csak ezért is, mert – mint a miniszterelnök beszédéből kiderül – ez a hatalom hosszú távra akarja bebetonozni magát, 2030-ig tervezi „jótékony” működését. Ezt a tucat évet mindenképpen le kell rövidíteni.

Ceterum censeo OV esse delendam!