MINEK NÉZÜNK ELÉBE?

Forrás: Internet, Index.hu

Az Orbán vízió és az arra adandó válasz

Másfél hónap telt el a választások óta, megalakult a parlament, és a várakozásoknak megfelelően (nem is értem hogyan) megválasztották a miniszterelnököt.

Aki el is mondta „székfoglaló” beszédét, amelyben magához képest is leplezetlen nyíltsággal jelentette be, hogy hatalmát az elkövetkező 12 évben is meghatározónak tartja.

Zajlanak a kormányalakítással kapcsolatos cirkuszi játékok. Mert azért nem gondolhatjuk igazán komolyan, hogy Orbán Viktor jelöltjei komoly ellenállásra számíthatnak a bizottságokban, ahol ugyanúgy érvényesül a kétharmad, mint a patkóban.

Talán éppen ez eredményezi a jelöltek elbizakodottságát és néha bornírt kijelentéseit, a tízparancsolattal való gyógyítástól a migráns szendvicsektől betegedő vaddisznókig.

De ebben a rendszerben tulajdonképpen mindegy, hogy egy totálisan átalakított – és további átalakításra váró – közigazgatás egyes intézményei élén ki áll. A döntés ugyanis ebben a hatalmi rendszerben nem az egyes szakmai minisztériumok által kidolgozott programok alapján történik, hanem egy szűk – többnyire informális – politikai elit (élén a miniszterelnökkel) akarata alapján. Az intézmények csak arra valók, hogy ezeket az elhatározásokat átültessék a valóságba – kerül, amibe kerül.

Éppen ezért az egész parlament az elkövetkezendő négy évben csak cirkusz lesz a népnek, anélkül, hogy kenyér jutna! Az ellenzéki pártok pedig kényszerpályára kerültek. Kényszerítve vannak anyagilag, hogy részt vegyenek a cirkuszban, hiszen ezért kapják a „honoráriumot”, amiből képesek fenntartani saját magukat (fizetni adósságaikat, finanszírozni az elkövetkező önkormányzati és Európa Parlamenti választásokat). Hogy milyen politikát folytatnak majd az elkövetkező időszakban az ma még nehezen jósolható meg, hiszen mindegyikük küzd a maga válságával. Jelen állás szerint nincs kiérlelt politikai és cselekvési tervük, bár egyre többen hangsúlyozzák a hatalommal való szembenállás áthelyezését a parlamentből az utcára.

A kormánypárt pedig feltétlenül ki fogja szolgálni – kétharmados többségét gátlástalanul kihasználva – a hatalmat és a kormányfő ambícióit.

Az eddig nyilvánosságra került „elszólások” alapján arra lehet számítani, hogy a kormány tovább folytatja a demokratikus intézmények és civil kezdeményezések lebontását és visszaszorítását. Első intézkedéseik között első a „Stop Soros” törvény elfogadtatása. Ezzel gyakorlatilag anyagilag lehetetlenítik el a ma még többé-kevésbé sikeresen dolgozó egyesületeket és alapítványokat. Ennek következménye a Soros Alapítvány Európai Központjának elköltözése Budapestről. De ebbe sorolhatjuk a CEU ellehetetlenítését is. Kicsi a valószínűsége annak, hogy az egyetem marad a magyar fővárosban. Nem hiszem, hogy a hatalom a nyár elejéig megegyezésre jut az egyetem vezetésével, és azok elkezdhetik a felkészülést a következő oktatási évre.

Borítékolható, hogy a „gránit szilárdságú” alaptörvényhez is hozzányúlnak. Elsősorban az önkormányzatok szintjén. Várható, hogy megszűnnek a budapesti kerületi önkormányzatok, a fővárost egyetlen önkormányzatba fogják össze, a kerületekben csak az ügyintézés marad (ami persze nem ördögtől való, hiszen Budapestnél nagyobb európai városokban is van erre példa). Ez azzal is járhat, hogy a 23 „önálló” kerület és polgárainak befolyása a helyi ügyekre nagymértékben csökkenni fog. Ez erodálja majd az eddig megalakult helyi egyesületeket és közösségeket, kihúzza a talajt a lokálpatrióta kezdeményezések alól.

Nem csodálkoznék, ha a nagy elosztórendszerekhez is hozzányúlnának. Ez érintheti a szociális háló részeit, valószínűleg a további korlátozások jegyében. Problémák lehetnek a nyugdíjrendszerben – a már ismert csökkenő munkavállalói befizetések miatt –, és nem várhatunk komolyabb fejlesztéseket az egészségügyben sem, főleg a források hiánya miatt.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy valószínűleg csökkennek az EU-források. A magyar gazdaság teljesítménye e nélkül mindössze 1-2,5 százalékos növekedést mutat, a négy százalékos növekedés mindössze a statisztikai hókuszpókuszoknak tudható be. Ugyanígy számítani kell majd – a hivatalos adatokkal (amelyek mesterségesek) szemben – egyre növekvő inflációra a mindennapi fogyasztás szintjén (élelmiszerek, szolgáltatások, energiahordozók stb.).

Számíthatunk a hatalom részéről a korábbinál is keményebb – ostobább, és a megosztásra, félelemre alapuló – propagandára. Ennek részeként minden eszközzel igyekeznek a ma még „függetlennek” tekinthető sajtót és más médiumokat megszerezni vagy maguk alá gyűrni. Az úgynevezett közösségi médiával ez nehezebb dió lesz, de azt azért nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezek tömegbefolyása töredéke a televízióknak és más propaganda médiumoknak.

Mondom ezt annak ellenére, hogy az úgy nevezett „X”, „Y” és „Z” generációk alapvető tájékozódási alapja a közösségi média és az internet.

Azt lehet jósolni az elkövetkező négy évre (és a további nyolcra), hogy a társadalom megosztottsága tovább növekszik. A nagyvárosok és a főváros népessége – már aki erre kíváncsi és érzékeny, lévén jobb kommunikációs helyzetben – átlátja majd mindazokat a politikai folyamatokat, amelyek zajlanak, ám a vidéki lakosság továbbra is bezárva marad a hivatalos propagandába.

Az ellenzék lehetőségei

A fentiek miatt az ellenzéknek nem sok mozgásterülete marad. Ahhoz, hogy saját mondanivalóját hatékonyan eljuttassa az ország egész lakosságához, nem sok esélye van. Egyrészt nem rendelkeznek az ehhez szükséges eszközökkel (sajtó, saját TV és más kommunikációs eszközök), és nincs elegendő forrásuk sem, hogy ezeket megszerezzék és hatékonyan alkalmazzák.

Ugyanakkor a mostani FIDESZ-bázist adó vidéki lakosság főleg egzisztenciális okokból továbbra is a hatalmat fogja támogatni. Kevéssé érzékenyek olyan értékekre, mint a demokrácia, az önállóság, a polgári értékek összessége.

Ezt a helyzetet feltörni, megváltoztatni igen komoly kihívás az ellenzék számára. Célszerű lenne, ha képesek lennének ezek a pártok „felhasználni” azt az elégedetlenséget, amely valóságosan is megvan a mai hatalommal szemben. De ez aprómunka, olyan, amely rövidtávon (néhány hónap, egy-két év) nem hozhat komoly eredményt. Tudomásul kellene vennie a pártoknak, hogy nem azt kell csinálniuk, ami a párt érdeke, hanem azt, amit a választók elvárnak tőlük. Ez fogja eldönteni az elkövetkező négy év alatt, hogy mely ellenzéki pártok maradnak meg, és melyek mennek a süllyesztőbe!

Ceterum censeo OV esse delendam!