ÚJ NER

Lassan elkezdi a nyár mutatni igazi arcát, az emberek legtöbbjének ilyentájt nem a politika a legnagyobb gondja. Le kell szedni az epret, fel kell készülni az aratásra, gondolkodni kell azon, mi legyen a gyerekkel az iskolai szünetben… Kevesebbek meg azon törik a fejüket, hová menjenek nyaralni.

Forrás: Internet

Ez utóbbiak közé tartoznak a „NER-lovagok”, akik – „hála” a parlamenti vagyonbevallás rendszerének – nem nélkülöznek, mi több, szépen gyarapodnak.

Egyikük, a volt kancellária miniszter is beszámolt gyarapodásáról. Ismét megtudtuk, mindenki annyit ér, amennyije van! Lett vadászkastély résztulajdonos és bevásárolta magát a Párizsi Nagyáruház (volt Divatcsarnok, azelőtt Terézvárosi Kaszinó, majd Párisi Nagyáruház) tulajdonosai közé is.

Átlagembernek szinte felfoghatatlanul nagy összegekről van szó, több százmillióról, de ez legyen a legkisebb probléma ebben (ne mondják, hogy irigykedek).

Sokkal nagyobb problémának tartom azonban, hogy mindezeknek a vagyonoknak az eredetét nem sikerül felderíteni. Hiába hallom, hogy az egyik ellenzéki párt (nevezetesen a DK) eljárást kezdeményez ebben az ügyben, kivizsgálandó, miből keletkezett a vagyon, amikor az érintett személy teljes munkálkodása alatti összes jövedelme nem fedezi mindezt.

Óhatatlanul felvetődik a gondolat, hogy itt valami nem stimmel!

Az egyik (magát ellenzékinek tartó) televízió meg is kérdez egy – az üzlet résztvevőjét ismerő – újságírót, az Ausztriában élő Paul Lendvait, akit azonban mondanivalója közepén, a műsoridő lejártára hivatkozva lekevernek az adásból, mielőtt az kifejthette volna mondanivalóját.

 A dolog itt, elsőre, furcsa véget ért. Mit sem enyhít ezen, hogy egy nappal később az egyetlen ellenzéki rádió felhívta az öreg tudósítót, aki akkor elmondta, hogy valóban túllépték az adásidőt, de azóta se keresték meg az ügyben, és kifejtette a titokzatos osztrák résztulajdonos szerepét az ikonikus budapesti ingatlan beruházásban.

Azt azonban még a mai napig sem tudni, hogy Magyarország egyes kormánytisztviselőinek – akiknek javadalmazása, egyébként méltán kiemelkedő – honnan származik a legális, befektetésre alkalmas vagyona.

Forrás Internet -- Youtube

A gyorsan gazdagodó réteg, amely az elmúlt tíz esztendő alatt szedte meg magát az ország gázszerelőjével az élen, milyen forrásokat csapol meg, honnan keletkeznek több százmilliós (milliárdos) vagyonok?

A kérdés persze költői. A gazdasági elemzések, a napfényre kerülő különös üzletek, állami és önkormányzati beruházások körüli anomáliák megmutatják azt, hogy folyamatosan az adófizetők és az európai adófizetők pénze vándorol a NER lovagjaihoz.

Mindebből szorosan következik, hogy az elkövetkező években sem fog ez változni, hiszen továbbra is érdekük, hogy az állami költségvetést és a – csökkenő, de ezért még mindig csordogáló – uniós támogatásokat megcsapolják.

Éppen ezért nem hiszek azokban a „jóslatokban”, amelyek az hirdetik, hogy a mostani miniszterelnök kivezeti országunkat az Unióból. Miért is tenné? Senki sem olyan ostoba, hogy levágja az aranytojást tojó tyúkot. Lehet azt esetleg seprűvel kergetni, hajkurászni a kiskertben, nagyon vigyázva arra, hogy azt el ne hagyja, mert akkor odavan a mindennapi jövedelem.

Sokkal inkább arra számítok, hogy az uniós támogatások visszavágása, amely épp most van napirenden Brüsszelben, olyan hiányokat okoz majd a hazai költségvetésben, amiket már nem lesz képes a kormány „megszorító intézkedésekkel” korrigálni, kénytelen lesz szembenézni az egyre nagyobb politikai elégedetlenséggel. És ez lesz a NER vége.

Ceterum censeo OV esse delendam!