A cím
indokolt. Napjaink gazdasági eseményei baljós jövőt rajzolnak fel, nem csak az
idei, hanem a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. A pénzügyminiszter
igyekszik mindenkit megnyugtatni, hogy a tervezett költségvetés irányszámai
tarthatók, még akkor is, ha a magyar forint tovább romlik.
Ordasabb
hazugságot elképzelni is nehéz. A 2019-es költségvetés irányszámait a 311
Ft/Euro árfolyam mellett állapították meg. Ez az jelenti, hogy ilyen árfolyamon
tervezik a költségvetés bevételi oldalán a bevételeket (export, adók stb.) Igen
ám, de 330 Ft-os árfolyamon ez még azt is eredményezheti, hogy a magyar export
forintban többet hoz a konyhára, mint a tervezettek. A probléma nem a
kivitellel van, hanem a behozatallal és a fogyasztással.
A
behozatalunk sokszorosát veszíti az árfolyamváltozáson. Csak néhány példa: az
élelmiszereknél a tej, a zöldségek és gyümölcsök együtt drágulnak a valuta
leértékelődésével. Márpedig a magyar fogyasztók legnagyobb része (főleg a
városlakók) import élelmiszert fogyasztanak. Tehát minden vásárlásnál „buknak”
a dolgon. A tömegtájékoztatás leginkább a nyaralásra utazókat riogatja azzal,
hogy bizony a költőpénzük jelentősen drágul. De azért valljuk be, legalább magunknak,
hogy bizony ma már csak a tehetősebb réteg utazik külföldre vakációzni, a
többség marad otthon, mint Sajó.
(Akik nem
ismerik e klasszikust: Hacsek megkérdezi Sajót, hogy hol nyaralnak. Mire a
válasz: „háromszéken”. Az szép táj– dicséri partnerét Hacsek – Erdély szép
hely. Mire Sajó felvilágosítja: Nem Erdély, hanem kiteszünk a gangra három
széket, és kiülünk oda, ha süt a nap.)
Az idősebb
generáció emlékszik még a Kádár-kor ’80-as évekbeli propagandájára, amikor az
áremeléseket a „cserearányok romlásával” indokolták. Ez akkor az ország
eladósodásához vezetett (aminek nagyságrendje a mai eladósodásunkhoz képest
elenyésző).
Azt lehet
látni, hogy a jegybank és a kormány gazdaságpolitikája dilettáns, még a
nemzetközi pénzügyi szervezetek (bankok, befektetési alapok) gyakorlatát sem
veszik figyelembe. A nemzetközi pénzügyi szférában már régen a kamatemelések
korszaka kezdődött. Csak a magyar jegybank tart ki az alacsony alapkamat
mellett. Úsznak az ár ellen. Márpedig azt lehet csinálni, csak egy idő után
elfogy az erő, és vízbe lehet fulladni.
Ez a
jelenség – hiába kommunikálja a kormányzat, hogy gazdasági válság közelg –
akkor is káros, ha közben azt szajkózzák, hogy nincs szükség a jegybank
beavatkozására. Nő a nettó adósságállomány – mert nő a „cserearány” –, és egyre
nehezebb lesz kitermelni újabb államkötvények kibocsátásával (alacsony kamatok
mellett) ellensúlyozni azt.
Szóval ez
lehet a sikergazdaság végének kezdete. Tartunk a szakadékba!
A kezdet
vége pedig azt jelenti, hogy a parlament ellenzéki pártjai megválasztásuk
idején milyen fogadalmakat tettek a jelentős, és markáns politizálásra. Nos,
úgy látjuk, hogy ennek a „szép” kezdetnek itt van a vége. Az ellenzék a
jelentősebb törvények elfogadásakor szinte feltett kézzel szavazott vagy nem a
benyújtott javaslatokra. Az mégis csak röhej, hogy a költségvetés 155 igen
szavazattal ment át a „nem tisztelt házon”, a StopSoros törvény szavazására nem
mentek be az ellenzékiek. és még folytathatnánk. Gyalázatos a politikájuk,
hónapok alatt elvesztették azt a támogatást, amivel a szavazás idején még
rendelkeztek.
Így aztán
érvényes Hofi Géza mondása, amit ugyan más kontextusban mondott:
„Az is
hülye, aki erre kardot ránt!”
Ceterum censeo OV esse
delendam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése