|
Napi
kommentek 3.
SOPÁNKODÁS
HELYETT - GONDOLKODNI
|
Ha a baloldali emberek azt
vallják, hogy hagyományaik egyik legfontosabb eleme a progresszió, akkor
ajánlom figyelembe a következőket:
Egyre másra jelennek meg elkeseredett, vagy csak éppen elkedvetlenedett,
gondolatok arról, hogy a baloldal „leírta magát”, „vesztébe rohan”. Vásárhelyi
Mária és Bauer Tamás írásai is ezt tükrözik az elmúlt napok sajtójában. Mégis
hova lett az a bizonyos 1428578 szavazó? – teszi fel a kérdést Bauer Tamás.
Megvannak, köszönik szépen. Megvannak, csak valamit jelezni akartak:
kifejeztek egy akaratot, hogy igényük van egy kiegyensúlyozottabb, biztosabb,
európaibb életre, egy másmilyen baloldalra. Olyan baloldalra vágynak, amely
képes választ adni a XXI. század kihívásaira és változásaira. Olyan baloldalra
vágynak, amely a jelen társadalmi változásait – strukturálisakat,
demográfiaiakat, gazdaságiakat – képes kezelni a baloldali értékek mentén.
Sokszor, és unos-untalan, tudatják a választó (és nem választó) polgárral,
hogy globalizált körülmények között élünk, gazdaságunkat, pénzügyeinket
alapvetően határozzák meg a világban zajló folyamatok. Mégis azt érezték, hogy
ezek „begyűrűző” hatásaival szemben a kormányzó baloldalnak nincsenek megfelelő
„fegyverei”. (A Bajnai-kormány válságkezelését alapvetően nem a baloldal
sikerének értékelték.)
Okos elemzők taglalják a minap a televízióban, hogy a baloldal egész kontinensünkön
„bajban van”, mintegy felmentést adva politikusainknak a gondolkodás hiánya
alól.
A kutya pontosan itt van eltemetve: a gondolkodás és az értékelés hiánya
az, amely mindehhez a fiaskóhoz vezetett – és vezetni fog a FIDESZ esetében is.
A probléma alapvetően abból fakad, hogy a politikai elit (legalább is,
amelyik ezt állítja magáról) rövid távú célokban gondolkodik, alapvetően abban
a négy éves ciklusban, amelyre megválasztották. Elfoglalja magát azzal a
tevékenységgel, hogy megőrizze hatalmát, és így-vagy úgy politikai, gazdasági
„tűzoltásra” rendezkedik be. Magával hozza régi beidegződéseit, problémakezelő
mechanizmusait. Ezek egy ideig működhetnek is, ám a valóság, a változások
meghaladják ezeket, és végül hasztalannak bizonyulnak.
Mivel kell szembenéznie 2010 baloldali politikusainak?
Nincs kiérlelt – de még embrionális állapotban sem levő – elméletük,
elképzelésük arról, hogy mit kezdjenek az elmúlt 25-30 esztendő változásaival,
azokkal, amelyek gyökeresen átalakították a mind az európai, mind a magyar
társadalmat. Ezek a változások: a sokadik tudományos technikai forradalom, az
ebből fakadó termelési viszonyok változása, átstrukturálódása, a munka
jellegének megváltozása. Mindezek nem sarkalták a baloldali pártokat arra, hogy
valamely új megközelítéssel, új politikával, (ad absurdum: új filozófiával)
kezeljék a társadalmi jelenségeket.
Most itt az ideje ennek. Van négy évük arra, hogy átgondolják: milyen
válaszokat kell megfogalmazni a tudományos technikai kihívásokra, a környezeti
problémákra, a társadalom szerkezeti változásaira.
Ne gondoljuk azt, hogy ez egyszerű dolog, és egyik-napról a másikra eljő a
megvilágosodás. Hosszú és kemény munka áll a mai baloldal előtt egész
Európában.
Csak ízelítőül néhány aggasztóan aktuális probléma:
A munka és munkanélküliség problémája. Ma Európában és hazánkban sem azért van munkanélküliség, mert a gaz
vállalkozók és cinkosaik a hasonló jelzőkkel illetett „multik” örömüket lelik
abban, hogy nem foglalkoztatják az embereket.
Elértünk egy olyan szintet, amikor egy adott társadalom számára szükséges
anyagi javakat az adott társadalom egy kisebb része állítja elő. A munkaképes
lakosság jelentős hányadának munkájára ehhez nincs szükség.
Ez a legnagyobb kihívás! Hogyan lehetséges az adott (és előállított)
javakat úgy elosztani, hogy az társadalmilag és emberileg igazságos legyen, de
ugyanakkor a termelésben résztvevők se érezzék azt, hogy nincs meg a megfelelő
ösztönzésük. Az ehhez közvetlenül kapcsolódó probléma, hogy az anyagi javak
előállításából önhibájukon kívül rekedőket miképpen vagyunk képesek úgy
aktivizálni, hogy azok ne süllyedjenek el a feleslegesség érzésébe, mert az a
társadalmi devianciák egyik forrása.
A társadalom várható élettartamának további örvendetes növekedése is
problémákat rejt magában. Egyrészt a nyugdíj és szociális ellátórendszerek
totális átalakítását igényli, mert csak így lesz biztosítható az idősek
számára a nyugodt pihenés. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az a
problémakezelés (a nyugdíjkorhatárok emelése), amelyet ma szerte
Európában alkalmaznak, nem oldja meg a gondokat, hiszen a sokáig dolgozó
idősebb generáció gátolja a fiatal pályakezdők belépését az amúgy is egyre
szűkülő munkaerőpiacra.
A fentieket még súlyosbítják a környezeti problémák. A fogyatkozó
energiaforrások, amelyek előbb-utóbb elérik az élelmiszertermeléstől a
szállításig és a termelői ágazatokig az egész globális gazdaságot.
Van tehát
min gondolkodni! De ehhez valóban az kell, hogy – a szociálisan érzékeny és a
progresszivitására oly büszke – baloldal összeszedje azt a szellemi kapacitást,
amelyet nem oly régen még magáénak tudott, és kiforraljon egy koherens képet,
amellyel esetleg választ adhat a közel- és távolabbi jövő előrelátható
problémáira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése