Nem írtam a választásról vasárnap óta! Nem azért, mert ne
lett volna mit, hanem nem mert nem akartam zsigerből (szomorúságból?
csalódottságból? dühből?) leírni bármit. Nem azért, mert esetleg megbántam
volna, hanem azért, mert nem szeretnék megsérteni senkit.
Nem azért, mert ne lenne kit sértegetni (mert van).
Hanem azért mert ez se nem használ, se nem változtatja meg a
helyzetet. A „helyzet” ugyanis bonyolult. Sokkal bonyolultabb, mint azt az első
elemzésekben olvashatjuk.
Ez a választás azért nem volt sikeres, mert az ellenzék
ellébecolta az elmúlt „nyolc évet”. Már az 2014-es választások után felvetődött
az a probléma, hogy a sok különálló (viszonylag kis támogatottságú) pártok
képtelenek lesznek áttörni azt a falanxot, amit a FIDESZ hozott létre
alkotmányos jogszabályokból, a választási rendszer átalakításából, a média átszabásából,
a helyi és országos gazdasági befolyásból.
Az ellenzéknek az elmúlt nyolc évben semmilyen törekvése nem
volt arra, hogy ezzel szemben kiépítse saját hasonló bázisát. Nekem ne mondja
senki, hogy erre anyagilag ne lett volna lehetőségük. De volt! Csak meg se
próbálták!
Így adódik elő az a helyzet, hogy a vidéki lakosságot az
ellenzékből szinte senki sem tudta hatékonyan megszólítani. nem volt olyan
kommunikációs csatornája vagy módszere, amivel elérte volna a legszegényebb,
legelesettebb, legjobban leszakadó rétegeket.
Képtelen volt nekik elmondani, hogy ha ki akarnak kerülni
hátrányos helyzetükből, ki akarnak vakarózni a nyomorból, akkor azokkal kell
összefogniuk, akik nem közmunkát, és néha egy-egy zsák krumplit adnak nekik,
hanem valódi lehetőséget arra – ha nem is azonnal –, hogy javuljanak a
körülményeik.
Mindezt az ellenzék pártjai nem tették meg. Nem mentek le a
falvakba, nem építettek hálózatokat. Ma a vidéki településeken nincs
aktivistája (irodáról nem is beszélve) az MSZP-nek, a DK-nak is csak elvétve.
Szabolcsban nem tudnak a Momentumról, de még az LMP-ről sem.
Mivel a tömegkommunikációs eszközökből csak azokhoz jutnak
hozzá, ami a kormánypárt ellenőrzése és befolyása alatt van, annak
propagandáját közvetítik, így ne csodálkozzunk azon, hogy például a
Soros-plakátok félrevezetéseit beveszik. Senki sem magyarázta meg nekik, hogy
ez ordas hazugság.
Orbán most örülhet, legalább négy évre itt marad a nyakunkon,
és ha figyelembe vesszük azokat az elszólásokat, amiket az elmúlt hónapokban
halottunk néhány korifeustól, komoly represszióra számíthatunk.
Derékig állunk a szarban. De miért csak derékig? Mert azért
a választás megmutatott valamit: az ország többsége nem szereti ezt a kormányt,
és el is utasítja azt. Ha ehhez hozzáadjuk a bizonytalanok még mindig nagy
táborát (akik szintén nem hozsannáznak a hatalomnak), akkor van okunk egy kis
reményre.
Persze ehhez az kellene, hogy az ellenzéki pártok
visszaszerezzék azt a szellemi holdudvart, amit sikeresen lenulláztak az elmúlt
években. Nem csak a hatalomban levőknél lehet tapasztalni a már-már tolerálhatatlan
bornírtságot, de az ellenzék középszerűsége is fájdalmas.
Az elkövetkező években totálisan meg kell újulni. Csak azok
maradjanak ellenzékben, akiknek komoly, hosszú távú, megvalósítható
elképzelései vannak az ország jövőjéről, és akik ezt képesek is elmondani a
választóknak!
Addig is a posztok végére marad:
Ceterum censeo OV esse delendam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése