HOL ÉLÜNK!?

Lassan egyre többen teszik fel maguknak (magukban) a kérdést az elmúlt napok döntéseinek és az azt magyarázó kommunikáció (lánynevén: kormánypropaganda) hallatán.

Azt a józan ész alapján mindenki elfogadta, hogy a közlekedésben érvényesüljön a „zéró tolerancia”, azaz: aki valamely jármű vezetésére adja a fejét, az ne fogyasszon alkoholt. Most ennek a konszenzuson alapuló szabálynak ad egy irdatlan nagy pofont a törvény, miszerint mindenkire vonatkozik a tiltó szabály, kivéve a kerékpárosokat.

Forrás: Internet

Nem is értem: a kerékpáros szervezetek se értettek egyet a szabályozással. Tekintsünk most el azoktól, kik a kiskertből vagy saját zsebkendőnyi szőlőjükből karikáznak haza mólésan, az ő véleményüket ez esetben nyugodt szívvel hagyhatjuk figyelmen kívül — saját testi épségük védelmében.

Nem is az okozza majd a bajt, hogy „Józsi bácsi” kapatosan billeg majd a kerékpárján a dűlőben, hanem az, ha kihajt a főútra és aláesik egy vétlen autósnak. Ekkor kezdődik majd a baj, hiszen ártatlan gépjárművezetőket vonnak majd vizsgálat alá, miszerint elcsapták a bringást, és ezért felelniük kell.

A rendőr pedig nem tud mit kezdeni a láthatóan karikázásra képtelen jóemberrel, hiszen az – ha botladozó nyelvvel is – de az arcába mondja a közegnek, hogy ő birtokában van annak a képességnek, hogy megülje a drótszamarat. A rend derék őre pedig nem tud mit csinálni, hiszen még arra sem lesz joga, hogy lebeszélje a piától túlzott önértékeléssel bíró delikvenst arról, hogy folytassa útját.

A legérdekesebb persze az, hogy a fogathajtót (akik, persze szám szerint jóval kevesebben vannak mint a bringások) továbbra is önmegtartóztatásra ítélik, pedig a kocsi elé fogott lovak sokszor jobban tudják a KRESZ-t, mint a hajtó!

Forrás: Internet

De ha már szép lassan lebontjuk a törvények és szabályok előírásait, akkor azon sincs mit csodálkozni, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatilag helybenhagyta a budapesti önkormányzati és főpolgármester választással kapcsolatos FIDESZ-es elképzeléseket. Szóval hiába az alkotmány, ha azt meg akarják erőszakolni, akkor nosza, csak jól fogalmazzák. Hogy ez a demokráciát mennyire csúfítja és lehetetleníti el, az már egy másik kérdés, és a hatalom ezzel láthatóan nem is törődik.

Joggal vetődik fel a kérdés: meddig lehet ezt csinálni a magyar állampolgárokkal? Rosszul hangzó választ kell adni erre a kérdésre: nagyon sokáig.

Ezt jól illusztrálja mindaz, ami a szabadság-téri szoborral kapcsolatban történt az elmúlt hónapok során. Néhány száz elkötelezett (a történelmet ismerő, a mű átvitt értelmét és a mögöttes politikai szándékot átlátó) tiltakozó folyamatos jelenléte sem volt elegendő ok arra, hogy a kormányzat meggondolja magát. A szoborral kapcsolatos hatalmi propaganda azonban egy helyütt kisiklott. Nem volt a kormányzatban olyan tökös személy, aki ki mert volna állni egy hivatalos avatásra.

Ehelyett szánalmas mentegetőzés hangzott el arról, hogy az „elmúlt hetek” társadalmi vitáira hivatkozva a kormányzat eltekint a hivatalos avatásról.

Forrás: Internet

Bravó! Ez semmi mást nem jelent, mint azt, hogy maga a kormányzat is neccesnek ítéli a szoborral kapcsolatos eddigi magyarázatait. Nem mernek nyilvánosan kiállni a korábbi „elveik” mellett.

A szobor ügye egyébként a társadalom mélyrétegeit meg sem érintette, nagyon sokan azt sem értették, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte. De ez nem az ő hibájuk. Az elmúlt időszak történelemoktatása és –szemlélete, a propagandája egy egészen bornírt irányba fordította a tömegek ismeretszintjét. A tények, adatok semmibevétele a propagandában tovább erősíti a „magyarságtudat" megkérdőjelezhetetlenségbe és hibátlanságába vetett hamis hitet. Későbbi generációknak ez még igen sok problémát fog okozni!

A kormányzat minden intézkedése arról árulkodik, hogy fogalmuk sincs annak későbbi következményeiről. A jelen pillanatban jónak tűnő – klientúra építésre, azok kifizetésre alkalmas – intézkedések, törvények a későbbiekben óriási anyagi és erkölcsi károkat okoznak. Az egyik ilyen példaértékű döntés az 1500 hektárnál nagyobb gazdaságok megfosztása a földalapú támogatásoktól. A hivatalos magyarázat szerint ezeket az összegeket a családi gazdaságok (200–500 hektár) támogatásának növelésére használják majd fel. Már eleve ez is gondokat jelent, hiszen milyen alapon kap valaki többet? Másik óriási probléma az, hogy az Európai Unió támogatási rendszere arra épül, hogy bizonyos területnagyság alatt nem lehet gazdaságosan mezőgazdasági üzemet működtetni. (Ez természetesen függ attól, hogy az adott területen mit termelnek.)

Forrás: Internet - agraragazat.hu

Csak egy példa: a magyar sertéságazat a rendszerváltás óta küzd azzal, hogy nem képes olcsón termelni, nem versenyképes a nyugat-európai gazdákkal. Ennek a fő oka az, hogy a dán sertéstenyésztő rendelkezik 5-600 hektár szántóval, amin megtermeli a szükséges takarmány jó részét. A földalapú támogatásoknak köszönhetően az így előállított takarmány töredékébe kerül a piaci árnak. Az így előállított sertéshús persze olcsó. Magyar kollégájának (a kétséges TSZ privatizációknak köszönhetően) alig van, vagy egyáltalán nincs termőföldje, a takarmányt a piacról szerzi be (ÁFÁ-val drágítva), így az általa nevelt sertés sokkal drágábban kerülhet piacra. Eleve nem lehet versenyképes.

A kormány most még azokat a gazdaságokat is el akarja lehetetleníteni, amelyek a mai körülmények között is képesek nagy mennyiségű árutermelésre, megfelelő hatékonysággal. Mindez az „agrár oligarchák” elleni harc címén. Hogy ez néhány tízezer mezőgazdasági alkalmazott állásába fog kerülni, az senkit sem érdekel, a kormányt a legkevésbé.

Szóval: hol is élünk? Milyen ország az, ahol a kormány rombolja le a kibontakozás lehetőségeit? Milyen ország az, ahol a tiltakozást nyegle legyintéssel intézik el, és ha kell, az irracionális döntéseket törvénnyel szentesítik?

Ceterum censeo OV esse delendum!