UBORKASZEZON — AMI NINCS

Forrás: Internet: mindennapi.hu
Régi vicc:
-Hol nyaraltak Sajókám?
- Háromszéken! Kitettünk a gangra három széket....

Nyári szünetet tartottam kicsit, mert úgy gondoltam, hogy ideje egy kicsit elgondolkodni mindazokon a bornírt történéseken, amelyek körülvesznek bennünket. Nem fogom most újra felidézni az elmúlt két hét eseményeit, mert megtették ezt helyettem a médiumok, műsorszórók, írott és elektronikus (webes) lapok, és újabban az RTL Klub is.

Ez utóbbival kapcsolatban néha tényleg nem tudom, hogy sírjak-e vagy röhögjek. A Norvég Alappal és az RTL-el folytatott „harca” a kormánynak egész egyszerűen komikus.

Már csak azért is, mert uniós tagállamként – aláírva mindenféle (ez esetben erre is vonatkozó) adóügyi ajánlásokat (gyengébbek kedvéért: jogszabályok) – mégis csak tartani kellene magunkat a közös szabályzókhoz. Azokban pedig nem nagyon szerepel az, hogy vállalkozásokat – legyenek azok bármilyenek – a bevételük alapján adóztassanak a szokásos nyereségadó mellett. És itt nem arról a nyavalyás néhány százmillióról van szó! Már csak azért sem, mert az így nyert bevétel a költségvetés főösszegének százalékában szinte ki sem fejezhetően kicsi, mindössze néhány ezrelék.

Világítsuk meg egy kicsit az arányokat, hogy mindenki érezhesse az arányokat. Ha egy átlagos, dolgozó házaspár erősebbik nemhez tartozó tagja hazaadja a fizetését – legyen ez nettó 150 ezer forint –, és ehhez a kasszát kezelő hölgytag is odaadja a maga jövedelmét (legyen ez ugyanannyi), akkor a család egy hónapban 300 ezerből, egy évben 3 600 ezer forintból gazdálkodik.

Ennek az összegnek az egy ezreléke 3600 forint. Így egyszeriben nagy összegnek látszik, de ez egy hónapban csak 300 forint, azaz egy kiló kenyér ára. Kis hazánkban nincs az a háziasszony, aki ezt a hiányt ne lenne képes erőfeszítés nélkül kigazdálkodni.

Így látható: az egész műbalhé csak arra szolgál, hogy ennél lényegesen komolyabb dolgokról elterelje a nagyérdemű figyelmét.

Forrás: Internet -- Greenfo

Persze joggal kérdezheti az olvasó, hogy mi az a nagyobb valami. Pedig ott van az orra előtt, csak figyelni kéne! Például Paks és az ürügyén felvett 3000 milliárd. Ez az összeg egyenlő azzal (nagyságendileg), amit elkonfiskált a kormány a magyar polgároktól, amikor államosította a nyugdíjpénztárakat. Azt tudjuk erről az összegről, hogy mindenhová került, csak nem a nyugdíjbiztosító alapjaiba. Lett belőle például MOL pakett, amely ma kevesebbet ér, mint amennyit fizetett érte a kormány, de vigasztaljon bennünket a tudat: ez a „miénk”. Lehetne összehasonlítani valami mással is, ami a miénk, de álljon távolt tőlem az obszcenitás.

A paksi kölcsönnel pedig az a legnagyobb baj, hogy tulajdonképpen nem az erőmű építésére vette fel a kormány, hanem a rapid lejáratú hitelek visszafizetésére. Kiállt ugyan a gazdasági miniszter és bizonygatta, hogy ez a kölcsön – szó sem esett az erőműről – nagyon kedvező. Igen ám, de mihez viszonyítva? A piacon felvehető hitelhez képes valóban két százalékkal kedvezőbb, mert az előbbieket olyan biztonsági felárral adják, hogy az gyakorlatilag kifizethetetlen.

A kormány által prognosztizált növekedési ütem ugyanis nem növeli meg olyan mértékben a hazai összterméket, hogy annak adótartalma fedezhetné a felvett kölcsönök kamatait és részleteit.

Az IMF esetleg adna olcsóbban hitelt, ám ennek „ára” van: figyelemmel kísérhetnék a mindenkori költségvetési politikát és meggátolnák az esztelen költekezést.

Mindezt Putyin Oroszországa nem teszi. Csak éppen olyan fizetési feltételeket diktál, aminek előre láthatóan képtelenek leszünk eleget tenni. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy újabb adókat és sarcokat vezet be a kormány. És ha mindez nem lenne elég, újabb kölcsönökkel fogja garantálni, hogy Putyinék visszakapják a pénzüket. Így – már csak ilyen a gazdaság – olyan spirálba kényszerítették az országot, amelyből az elkövetkező húsz-huszonöt évben nem látszik a kiút.

És maradjunk még ennél a szerencsétlen bővítésnél: a húsz év múlva felépítésre és üzemeltetésre kerülő erőmű – ezt a legtöbb szakértő hangsúlyozza – soha sem fog megtérülni, mert az általa előállított áramot nem lehet olyan áron eladni, amely a kalkulációkban szerepel.

Forrás: Internet: Greenfo

Jó lenne, ha a döntéshozók szétnéznének Európában, tudomásul vennék a technológiai fejlődés trendjeit. Egyre nagyobb mértékben terjednek az energiatakarékos technológiák, az energia előállításának „zöld” és környezetkímélő módjai. Hogy két évtized múlva ez milyen szintre jut el, azt ma senki sem tudja kiszámolni, de egy biztos: a fenti technológiák csak fejlődni és terjedni fognak.

Mivel mára bebizonyosodott, hogy Pakssal kapcsolatban nem születtek előrejelzések, hatástanulmányok – tulajdonképpen semmilyen komolyabb anyag –, így a döntésért a felelősség a kormányt terheli. Ha pedig egy kormány ilyen döntéseket hoz, akkor azt a legkevésbé sem lehet azzal dicsérni, hogy az ország érdekeit képviseli. Egész egyszerűen alkalmatlan feladatai ellátására.  Az már csak hab a tortán, hogy mindezt a zombivá átalakított parlamenten is keresztülveri. „Csak nem gondolják, hogy Orbán Viktor olyan döntést hoz, ami ellentétes a haza érdekeivel?” — nyilatkozta egy honatya.

No comment!

Ceterum censeo OV esse delendum!