VASÁRNAP ELVÁLIK A…

Vasárnap majd beteljesül a nép mondás, amely szerint a fontos dolgok előbb utóbb különválnak a lényegtelentől. A nép ajkán ez némi egyszerűséggel a természetese kiválasztáshoz kötődik, mert hát azt megérti mindenki!

Meglátjuk majd 6-án estére, hogy mennyire nagykorú ez a társadalom. Képes-e vajon saját hosszú távú igazi érdekei mentén szavazni. Felülemelkedni minden kicsinyes fenyegetésen és követelésen, miszerint csak akkor tarthatja meg állását, ha fényképpel bizonyítja, hogy a „jó oldalra” szavazott. mert ilyenről is halottunk. Magam nem hiszem, hogy tömegével lennének ilyen pressziók, de azt azért az elmúlt négy év már megtanítatta velem, hogy semmin se csodálkozzak.

Veszi-e majd a fáradságot az a kiábrándult, akinek tulajdonképpen semmi jót nem hozott a kétharmados többség, de igazán nem szimpatizált az előzőekkel sem, hogy mégis csak elgondolkodjon arról, milyen jövő vár gyerekeire, később unokáira?

Mert ez a szavazás most nem arról szól, hogy az aktuális kormányzatot felváltja egy újabb, és az élet – mintha mi sem történt volna – folyik tovább. Ez a szavazás ma arról szól, hogy egy végzetesen retrográd politikát – ami ellene megy az ország elemi érdekeinek, feléli jövőjét, semmibe veszi polgárait – felváltja egy konszenzusokon alapuló, valóban demokratikus kormányzás.

Elválik, hogy szavaznak-e majd azok, akiket az elmúlt négy évben a mai hatalom porig alázott: akiktől elvették bérelt földjeiket, és földönfutókká tettek; akiktől elvették a trafikjaikat és ezzel a megélhetésüket; azok a pedagógusok, akiket folyamatosan hülyének néztek, ígérve nekik fűt fát, és belekényszerítve őket egy méltatlan helyzetbe. Folytathatnánk még a sort azokkal a közszolgákkal, akik egy buznyák vassal sem keresnek többet, mint négy éve, pedig a kormány szerint fejlődik a gazdaság.

Ne feledkezzünk el azokról a „közmunkásokról” akik méltatlanul – és egyébként teljesen érthetetlen és bornírt törvény alapján – keveset kapnak a munkájukért, és ha szólni mernek még ettől is megfosztják őket.

Beszélhetünk azokról a katonákról, rendőrökről, katasztrófa védelmisekről (tűzoltókról), akik életüket kockáztatják munkájuk során, mégis minden eddigi járandóságuktól és kedvezményüktől megfosztották őket.

Vajon – most az egyszer – felülemelkedik-e ez a társadalom, a sok átvert és lealázott réteg és csoport a maga napi érdekein, és dönt-e úgy, hogy ebből többet nem kér?

Mindez eldől vasárnap.

Abban reménykedem, hogy ez a választási lehetőség rádöbbenti az embereket arra, hogy ha máskor nem, de négyévente egyszer, gondolkozik, mielőtt a szavazófülkébe lép.

Elgondolkodik azon, hogy mi mindent hadováltak neki az elmúlt négy év alatt, és ezzel szemben mivel szembesült a mindennapokban. Megvédik a nyugdíjalapját – mondták –, és eltüntettek 3000 milliárdot. Mindez azért is igen nagy ostobaság, mert két év múlva a magánnyugdíj pénztárak már „kifizetőkké” váltak volna, az állami nyugdíjkassza kiadásait negyedével csökkentve. Rezsit csökkentettek, ami ugyan hozott néhány száz forint megtakarítást, amit rögtön el is vettek a „kisadók” sokaságával (sárgacsekk-adó, chips-adó, tranzakciós díj,  stb).

Eladósították az országot minden eddiginél súlyosabban. Kizavarták az IMF-et, amely 2-3 százalékra adta a finanszírozási kölcsönöket, és helyette piaci alapon bocsátottak ki állampapírokat 5-8 százalék között. Itt az adófizetők máris bukták a milliárdok 3-5 százalékát. (csak érzékeltetésül: Ha az állam kibocsát egymilliárd forint értékben állampapírt egy évre, annak kifizetendő kamata 3 százalékkal számolva 30 millió forint. Egy viszonylag jól kereső alkalmazott (250 ezer forint nettó fizetéssel) ezért az összegért 10 évig dolgozik. Tessék ezt figyelembe venni, ha a paksi bővítés ürügyén felvett 3000 milliárdról beszélünk. Senkinek se legyenek illúziói: ezt a pénzt is az adófizetők fizetik majd!

Jó lenne, ha külhonban dolgozó hozzátartozóink hazajönnének. Bár manapság inkább ez csak óhaj, hiszen azt az egzisztenciális biztonságot és anyagi lehetőségeket ez az ország nem teremti meg, ha azok fogják irányítani, akik ma hatalomban vannak.

Április negyedikét ez az ország sokáig a fasiszta megszállás elleni felszabadulásként ünnepelte. Aztán valahogy ennek a napnak más lett a konnotációja. Most lehetőség van egy újabb „felszabadulásra”, arra, hogy a társadalom véglegesen levetkőzze magáról az atyáskodó hatalom rákényszerített magatartásmintáját.

Szóval van miről elgondolkodni két nappal a szavazás előtt.

És főleg: van miről szavazni, hiszen most tétje is van!

Ceterum censeo OV esse delendum!