 |
| Forrás: Internet |
Egy valóban igaz volt március 29-én: tömeggyűlésre (kivéve
talán a május elsejei felvonulásokat 1989-ig) eddig soha ennyi ember nem ment
el 1957 óta, amikor Kádár
János megtartotta első nagy nyilvános beszédét.
Ha valakinek rendelkezésére áll Orbán Viktor beszéde, és azt nem csak
hallgatva, hanem értelmezve is végig olvassa (nézi), és ezt összehasonlítja az
57 évvel ezelőttivel — kísérteties egyezéseket fedezhet fel.
Persze nem a szó szerinti idézetekben és mondatokban, hanem
a beszédek szerkezetében, a használt
panelek kor szerinti mondanivalójában.
Nem szeretném tisztelt Olvasóim sokat terhelni, és újfent a
beszédek meghallgatására kárhoztatni. Aki teheti tegye meg, de mondanivalóm
szempontjából csak az az érdekes, hogy milyen egyezésekkel találkozunk.
A továbbiakban beszéljenek magukért a szó szerinti idézek:
 |
| Forrás: Internet |
Orbán Viktor:
… „a hely szelleme" erőt ad, kötelez, és emlékeztet arra, hogy a
2010 előtti húsz évben, amikor végre sikerült előre jutni, mindig megjelentek
"a régi elvtársak", akik az idő kerekét visszafordították a múltba.
De "mi, akik ma itt vagyunk, soha nem adtuk fel", és 2010-ben
"csináltunk egy alkotmányos forradalmat …Világgá kiáltottuk: a magyaroknak nem kell
többé sem kommunizmus, sem szocializmus. Nem kell többé a baloldal jelmezbálja,
amellyel a Kun Bélák már száz éve szórakoztatják Európát."
Kádár János:
„Ebben az órában itt
Budapesten, a magyar szocialista forradalom lüktető szívében és a Magyar
Népköztársaság minden városában és falvában harcos tüntetéssel ünnepli a magyar
dolgozó nép sok-sok százezernyi fia és lánya a munkás nemzetköziség, a munka
nagy napját ….Halálos veszély, a
megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar munkás-paraszt államot, a
néphatalmat, a proletariátus diktatúráját Magyarországon. Veszélyben volt
népünk nemzeti függetlensége, a béke ügye éppen úgy, mint a gyárak, a bankok, a
bányák államosítása, a földosztás, mindazok a nagy vívmányok, melyeket népünk a
társadalmi haladás 12 éve alatt elért.”
Orbán Viktor:
„A
magyarok megmutatták, hogy nemcsak erőszakkal, vérrel és fegyverrel lehet
történelmet írni, hanem összefogással és egységgel, a magyar észjárást követve
- fogalmazott, majd hozzátette: most következhet "e nagyszerű
történet" második fejezete, most azt kellene megmutatni, hogy "amit
tettünk, nem egyszerű fellángolás volt", hanem "romjainkból való
feltámadás".
Kádár János:
„Erre a hősi harcra
visszatekintve, világosan látható, hogy 1956 októberében a szocialista
Magyarország vívta élethalálharcát a régi úri Magyarországgal, és ebből a
harcból a szocialista Magyarország került ki győztesen.”
Orbán Viktor:
„Az
igazán nagy tettek most várnak ránk" - mondta, a feladatok között említve
a mindenkinek munkát adó, új magyar gazdaság felépítését, a népességfogyás
megállítását és gyarapodásba fordítását, a magyar föld biztonságba helyezését,
a biztonságos időskor megadását és a boldogabb nemzedékeket nevelő iskolák megteremtését.
…sohasem vagy elégedett a kormányoddal, de ha kell, mindig kiállsz érte, mert
tudod, hogy a hazádat szempillantás alatt elfoglalják, kifosztják,
felprédálják, és még téged is földönfutó szegénylegénnyé tesznek a saját
országodban, ha nem áll az ország élén erős nemzeti kormány. Az elmúlt négy
évben megmutattuk, nem csak szeretünk, de tudunk is magyarok lenni"
Kádár János:
„Végül erősítenünk kell a
proletárdiktatúra államhatalmát az ellenforradalom megsemmisítésével és a népi
hatalom ellenségeinek még következetesebb elnyomásával. A „Szabad Európa Rádió”
és a Magyar Népköztársaság többi ellensége mérgesen köpködi rádióban és
sajtóban, hogy nálunk szörnyű terror, véres bosszúhadjárat, tömeges internálás
van. Persze ők is nagyon jól tudják, hogy mindez hazugság. Kiabálnak, mert
nagyon féltik ellenforradalmi kádereiket. Önök, kedves elvtársak, nagyon jól
tudják, népünk joggal kifogásolja éppen azt, hogy nem eléggé büntettük meg a
bűnösöket”.
Összehasonlításként talán ennyi elég is. Az összehasonlítás arra is jó, hogy végre meglássuk:
a mai miniszterelnök hasonló egyeduralmat (tekintélyuralmat) próbál kiépíteni
mint az 1989-ben leváltott rendszer. Csak hatalmas különbség van az akkori és a
mostani helyzet között: Kádár sohasem gyűjtött vagyont magának. Az akkori párt-
és állami funkcionáriusok bár kétségtelenül „jobban” éltek, mint egy szövőgyári
munkásnő, ám mégsem volt nagyságrendbeli eltérés az egyszerű emberek és a
vezető réteg között. Egy kisiparos – tisztességes munkával – csaknem annyit
(esetleg többet) keresett, mint egy miniszter. Orbán kiépítette hatalom
ugyanazokat a „bolsevik” módszereket alkalmazza, mint az általa oly gyűlölt és
tagadott rendszer. Magának és klientúrájának juttatja az anyagi javakat, míg az ország közel egyharmada merül a reménytelen szegénységbe, olyanba, amely az elmúlt 40 évben ismeretlen volt.
Ceterum censeo OV esse
delendum!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése