2014. március 5., szerda

„URAIM! AZ OROSZOK A SPÁJZBAN VANNAK…” ORBÁN KINYITOTTA A KAMRAAJTÓT

Forrás: Internet
Mindig is ott voltak, ha Európát egy házhoz hasonlítjuk, és a ház sarkában mindig is ott volt a maci, hol éhesebben, hogy nyugodtabban, attól függően, hogy a háziak mennyire húzogatták a bajuszát.
De félre a képletes beszéddel! Előre bocsátom, eszem ágában sincs visszakívánni azokat az időket, amikor Veszprém környékén (különösen Hajmáskér térségében) fel s alá rohangáltak a T-72-esek a „tankodromban”, ám e hozzáállás nem foszthat meg attól, hogy reálisan szemléljem a 21. század második évtizedének viszonyait.
Oroszország nagyhatalom. Nagy Péter cár óta az. Azok a politikai erők, országok, amelyek ezt nem vették tudomásul, rosszul jártak. Lehet sorolni a példákat a történelemből a svéd lovagrendektől Napóleonon át az első és második világháborúig, a franciáktól a németeken át Kínáig és Japánig (1939. – Halhin-Gol, 1969. Usszuri).
Ha a mai helyzetet egy kicsit mélyebben elemezzük, akkor ez a probléma nem orvosolható a végtelenségig leegyszerűsített „Európa vagy Oroszország” kettősség mentén. Egyrészt mert Ukrajna története legalább annyira „változatos”, mint a miénk – terjedelmi okok miatt nem fér ide, de mindenki  elolvashatja a zanzáját a Wikipédián –, másrészt pedig azért, mert láthatóan egy cél vezeti Oroszországot: megszilárdítani befolyását a Krímben.
Forrás: Internet
Krím egyébként sohasem tartozott Ukrajnához. Sztálin még halála előtt a krími tatárok egy részét kitelepítette a félszigetről, és eltervezte, hogy az egész területet az Ukrán SzSzK-hoz csatolja. Végül is e tervet Nyikita Hruscsov hatotta végre 1954-ben. A mai fogalmainkkal ez gyakorlatilag semmilyen változást nem hozott az ott élőknek, körülbelül annyit jelentett a Szovjetunió közigazgatásában, mintha fél Pest megyét Heveshez csatolnák.
Ugyanakkor Krím jelentősége mégis két és fél évszázada meghatározó az orosz politikában. Innen ellenőrzi A Fekete-tengert és annak déli partját. Innen jut ki flottája a Földközi-tengerre, ami egyben európai hatalmi státusa érvényesítésének eszköze is.
Tudomásul kell venni, hogy Oroszország ez elmúlt két évtizedben már nem az a hatalom, amely széthullása sebeit nyalogatja. Az elmúlt évek belső gazdasági fejlődése – főleg az újra fegyverkezés – már az egyik megkerülhetetlen hatalom státusára emelte Oroszországot. Ez a helyzet pedig megával hozza azt, hogy Putyin igyekszik visszaállítani Oroszország tekintélyét. Teszi ezt egyrész gazdasági eszközökkel, másrészt erejének felmutatásával. Az orosz politika mindig is arra törekedett, hogy az igazán erős hatalmaktól egy lágyabb „puffer zóna” válassza el. (Sztálin erre törekedett már Jaltában az elhíresült, Churchill-el kötött megállapodásával is.) Ez a puffer zóna napjainkban Ukrajna és Belorusszia valamint a Közép-Ázsiai volt szovjet köztársaságok.
Hangsúlyozni kell azt is, hogy Európának sem érdeke a viszony kiélezése Oroszországgal, már csak azért sem, mert az elmúlt két évtized alatt kialakult gazdasági kapcsolatok kölcsönösen előnyösek mindkét félnek. Az energiahordozók szállítása még mindig fontos elsősorban Németországnak, Oroszország pedig sokat profitál a nyugat-európai cégek termékeiből és technológiai transzferjéből.
Katonai téren pedig a NATO sem kockáztathatja meg a viszony további rontását, már csak azért sem, mert Oroszország nélkül a globális kríziskezelő küldetéseit sem tudná megoldani. (Itt nem csak arra gondolok, hogy egyes – főleg ENSZ – küldetésben az orosz erők is részt vesznek, hanem az is fontos, hogy egyes küldetések végrehajtása (pl.: Afganisztán) az orosz beleegyezés nélkül nem lehetséges.)
A helyzet ettől persze bonyolult marad, hiszen a nyugati hatalmaknak úgy kell kompromisszumot kötni Ukrajnáról, hogy abban az orosz érdekeket figyelembe veszi.
Forrás: Internet
A politikusoknak most majd néhány hétig főni fog a fejük – különösen azért, mert a bizonytalanság nem tesz jót a térségbeli befektetéseknek –, de minden bizonnyal megállapodásra jutnak majd, ha kell, Ukrajna feje felett is.
Már csak ilyen a világ: A nagyhatalmak érdekei mindig felülírják a szép elveket és eszméket!
Ha ezt a kis eszmefuttatást olvasóim elviselték, akkor valamivel érthetőbb a magyar kormány viselkedése is.
A most nyilvánosságra került információk szerint az orosz kapcsolat a pénzről és hitelről szól, annak a paksi bővítés csak járulékos hozadéka. Mivel bölcs miniszterelnökünk rájött, hogy nem csökken az államadósság, mi több minden eddigi hobbiját finanszírozni kellene valahonnan — így pénz után nézett. Az Unió valahogy nem lelkesedett a kedvezményes kölcsön folyósításáért, az IMF-et meg elküldtük a melegebb éghajlatra,  a kínaiak meg csak mosolyogtak és nem rohantak a széfhez, így nem maradt más választás, mint az orosz pénzforrás.
Putyin persze nem feledkezett el arról, hogy néhány éve miként rohant ki a mostani miniszterelnök az orosz vezetés ellen, kapóra jött a ziccer, és törlesztett. Olyan szerződéstervezetet tettek a tárgyalók elé, amely már visszautasíthatatlanul tartalmazta az atomerőmű-opciót.
Orbán Viktor pedig ebben a helyzetben nem tehette meg, hogy odaálljon az uniós kormányfők mellé ostorozni az orosz beavatkozást, mert akkor előfordulhatna az a – az ország számára egyébként kívánatos – helyzet, hogy Putyinék kifarolnak a megállapodás mögül. Akkor pedig nagyon nagy bajba kerül a mostani kormányzat, mert minden jövőre vonatkozó terve kútba esik. Nem tudja miből finanszírozni a költségvetést, és az bedől. Ekkor pedig se gazdaságilag, se politikailag nem lesz képes elszámolni az országnak!
Ceterum censeo OV esse delendum!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése